Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Tizenkettedik Fejezet

Shawn megdermedt egy másodpercre, de aztán megfordult. Én követtem ezt a cselekedetét és egyenesen szembe találtam magam egy korombeli lánnyal. Körülbelül száznyolcvan centi lehetett és rettentő szép volt. Ott kerekedett ahol kellett és lerítt róla, hogy egy gazdag arisztokrata.

-Rég láttalak.- nézett Shawnra. A férfi rezzenéstelen arccal bámulta és éreztem a belőle áradó feszültséget. Kicsit megszorítottam a kezét, mire észbekapott.

-Felicity. Igen régen láttuk egymást, úgy emlékszem három éve.-bólintott apró érzelemmentes mosollyal az ajkán.

-Két éve volt, nem három.- a lány bosszúsan összeszorította a száját.-De be sem mutatod a barátnődet?

-Ó, ő itt a mennyasszonyom Theresa. Theresa ő itt a volt mennyasszonyom Felicity.- Hogy mi? A mennyasszonya? Ez meghülyült! Kényszeredetten elmosolyodtam és elengedtem Shawn kezét, hogy elfogadjam Felicity felém nyújtott jobb kezét. Rettentő erősen megszorította, de az arcom meg sem rezdült. Ellenben az övével, amikor én visszaszorítottam. Miután kellően megnyomorítottuk egymást, elengedtük a másik kezét, én pedig visszacsúsztattam a kezemet Shawneba. Most épp azt próbáltam eltörni mosolyogva. A férfi viszont mintha meg sem érezte volna, tovább bájolgott az exével.

-És mondd csak Felicity, hogy van Paul?- a lány szépséges arca eltorzult egy pillanatra és tudtam, hogy miért mentek külön. Megcsalta a dög! Állj, állj Theresa! Te most mérges vagy Shawnra, szóval nem foglalkozol azzal, hogy fáj neki valami. Mégis a szívem belecsavarodott abba a gondolatba, hogy mit érezhetett akkor és most. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki mozgolódik, és a helyét keresi az asztaloknál. A férfi elköszönt a volt mennyasszonyától és az egyik asztal felé kezdett húzni.

-Mennyasszony? Shawn!- nem válaszolt, csak kihúzta nekem a széket. Mérgesen leültem, de az arcomon még mindig ott volt a kamumosoly. A mellettem ülő nő elkezdett hozzám beszélni és rá kezdtem figyelni. Persze fejben nem voltam ott. Kihozták az ételt, én pedig elkezdtem enni. Vagyis inkább csak turkáltam az ételben. Miután mindenki evett, egy férfi felment a színpadra és elmondta mennyire örül, hogy eljöttünk és blablabla. Aztán őt követték még páran, majd jött Felicity. Kecsesen fellépdelt az emelvényre és éreztem, hogy minél közelebb jut, a mikrofonhoz annál jobban görcsbe rándul a gyomrom. Szinte éreztem mi fog következni.

-Jó estét kívánok! Először is elszeretném mondani, hogy ez a bál egyszerűen fantasztikus.- mondta negédesen, mire mindenki elkezdett tapsolni.-Másodszor most hallottam a hírt, hogy Shawn barátom eljegyezte a bájos barátnőjét. Nagy tapsot nekik!- kezdett el tapsolni. Az egész terem felbolydult, repültek felénk a gratulációk és fülsértőn hangosan tapsoltak. Mi Shawnal kényszeredetten elvigyorodtunk és felálltunk. Hirtelen mindenki elkezdte skandálni, hogy csókot, csókot! A férfi felém fordult és átkarolta a derekam.

-Sajnálom!- suttogta, de a hangzavartól csak a szájáról tudtam leolvasni. Aztán megcsókolt. Lágyan nyomta az ajkát az enyémre, én pedig reflexszerűen csókoltam vissza. Átkaroltam a nyakát, ő pedig közelebb húzott magához. Megszűnt körülöttünk a világ és csak mi voltunk. Ő és Én.