Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Tizenhatodik Fejezet

Új rész:) Remélem tetszik.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-És még te mondod, hogy az életed unalmas.- szólalt meg Jassi amikor, elmondtam neki mi történt az elmúlt harmincnyolc órában.

-Hát amíg Shawn bele nem csöppent az életembe az volt.- nevettem fel.

-Bírni fogod ezt, hm? Hogy titokban kell találkoznotok és, hogy ha újra összejöttök mindenki azt fogja hinni, hogy egyszer már voltatok jegyesek?- kérdezte Lolli.

-Nekem is ez a félelmem, de...úgy érzem, nem számít. Mert Shawnal lehetek.- mosolyodtam el. Jassi és Lol mindentudóan összenéztek, aztán pedig rám.

-Te fülig belezúgtál Shawnba!- mondták egyszerre.

-Igen. Azt hiszem.- haraptam az ajkamba.

-Shawn jó srác. Hűséges, és ha valakit szeret azt még a világ végére is követné. És téged követne. Elég csak ránézni, amikor veled van. Mindenki levágja, hogy szerelmes beléd.- jelentette ki mosolyogva Jassi. Jó volt ezt hallani. Miután kibeszéltük magunkat, Jassi elment shoppingolni, Lolli pedig megkért, hogy vigyázzak Lizziere mert randija lesz.

-Randi?- néztem rá csodálkozva.

-Ühüm.- motyogta elpirulva. Nem láttam még sosem ilyennek. Csillogott a szeme és egyből tudni lehetett, hogy Cupido nem csak engem talált meg. Természetesen belegyeztem abba, hogy vigyázok Lizziere, így két percen belül már csak ketten maradtunk a lakásban. Ő aludt, én pedig úgy döntöttem, hogy megcsinálom a hétfőre kért esszét. Már a felénél tartottam, amikor csöngettek.

-Basszus, nehogy még egyszer csöngess, mert Lizzie fölkel.- futottam oda az ajtóhoz, majd gyorsan kitártam azt. Shawn mosolyogva támaszkodott az ajtófélfának, én pedig azt sem tudtam, hogy mit keres itt.

-Hogy hogy itt vagy?- suttogtam. Ellökte magát a kerettől és lehajolt hozzám, hogy adjon egy puszit a számra.

-Látni szerettelek volna. Egyébként miért suttogunk?- kérdezte suttogva.

-Lizzie alszik a nappaliban.

-Uh, bocsi nem tudtam, hogy itt van.- húzta el a száját.

-Semmi baj. Gyere, menjünk be a szobámba.- megfogtam a kezét és a szobám felé kezdtem húzni.

-Pár órája járunk és te már a szobádba csalsz?- az arcán megjelent egy perverz mosoly.

-Azt hiszem kettőnk közül te vagy a perverz fél.- vágtam neki vissza. Becsuktam az ajtót, ő pedig közelebb lépett hozzám. Lenézett rám és lassan lehajolt. Mielőtt találkoztak volna az ajkaink halkan megszólalt.

-Hm, büszkén vállalom a perverz szerepét.