Angels of God (Hungarian- S.M.) {BEFEJEZETT}

Harminckettedik Fejezet

Hali! :) Meghoztam a részt, ami most különleges mert nem Tessa szemszögéből íródott. Remélem tetszeni fog majd nektek a rész. :D Jó olvasást :)

2018.02.18

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Shawn:

Tessát óvatosan a hátsóülésre fektettem, majd bepattantam mellé és a fejét az ölembe fektettem. A bézs kötött pulóvere már átázott a vértől, én pedig idegesen ugyanakkor gyengéden hajtottam fel az anyagot, hogy megvizsgáljam a sebét. Közben Austin óriási svunggal besorolt a közlekedésbe, mire több autós is ránk dudált.

-Baszki!- szisszentem fel, amikor megláttam a mély és hosszú vágást. Cameron hátrafordult az anyósülésről, hogy ő is megnézze Tessát.

-Hívom Krokit, hogy készítse elő a dolgokat.- bólintottam, majd Tessa békés arcára vándorolt a tekintetem. Megjelent előttem a kép, ahogy a raktárban rettegve húzódott a sarokba és közben undorodó arccal meredt rám. Aztán amikor azt kérdeztem miért nem ölöm meg. Olyan fájdalmat még nem éreztem, mint azokban a percekben. Megölni őt! Mégis, hogy feltételezhetett ilyet rólam?

-Vérzik még a sebe?- Cam hangja rántott ki a gondolataim közül, miközben a telefont a füléhez szorítva félig hátrafordult.

-Igen, bár már nem olyan vészesen.

-Kroki azt mondja, szoríts rá valamit a sebre, hogy ne vesszen még több vért.- leszakítottam egy részt a pólómból és követtem az orvos utasításait. Akármennyire próbáltam óvatosan lenni, Tessa teste megvonaglott és egy fájdalmas nyögés szaladt ki az ajkai közül.

-Sss, bébi nincs semmi baj.- lehajoltam és nyomtam egy puszit az izzadt homlokára.

-Bassza meg egyre fehérebb!- Austin még jobban a gázra taposott ennek hallatára és már ismerős környék tűnt fel, amikor kinéztem az ablakon.

-Mindjárt ott vagyunk, haver.- egy pillanatra belepillantott a visszapillantó tükörbe, hogy megnézze az üléseken elterülő lányt. Tudtam, hogy a srácok is aggódnak miatta. Az utóbbi hónapokban fontos lett nekik ez a lány és családtagként kezdtek rá tekinteni.

Bárcsak lett volna merszem elmondani neki, hogy ki vagyok valójában. Minél többet mutattam meg neki magamból és az életemből szorult a hurok a nyakam körül. Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom neki, de gyáva voltam. Amikor nem találtam magam mellett az ágyban és aztán a lakásban tudtam, hogy baj van. Nem mellesleg eltűnt a pisztolyom. Azonnal értesítettem a srácokat és onnan nem volt megállás. Orosz maffia, féltestvér, brazilok és mészárlás. Nagyon elegem volt az utóbbi negyvennyolc órából.

A kocsi élesen balra kanyarodott és végigszáguldott a poros bekötőúton egészen az óriási táborig, ami régen katonai bázisként szolgált. Amikor a kocsi lefékezett, mindhárman kiugrottunk és én ölbe kaptam Tessát. Az a pár ember, aki kint lófrált az udvaron kíváncsian tekingetett felénk, de elég volt valamelyikünk szemébe néznie és rémülten meghunyászkodtak. A fiúk belökték a dupla szárnyú ajtót és szinte végig rohantunk a folyosón, hogy mielőbb az orvosi szobának elnevezett helyiséghez érjünk. Berontottunk és Kroki már fel is pattant és mutatta, hogy fektessem le Tessát az asztalra. Egy sebészi ollóval már fel is vágta az anyagot, majd vigyázva levette róla a pulóvert. Az általam szeretett lányt a bal oldalára fektette, hogy jobban megnézhesse a csúnya sérülést. Elkezdett hümmögni, mire a már így is magas pulzusom az egekbe szökött. Ha most megmérték volna a vérnyomásom a mutató kiakadt volna. Felnézett rám és komolyan mondom úgy éreztem, hogyha most nem mond, vagy tesz valamit behúzok neki és aztán agyvérzést kapok az idegtől.

-Kifelé!- mutatott az ajtóra, mire elkerekedett szemeket meresztettem rá. Mi az, hogy kifelé baszd meg? Látta rajtam, hogy borul elfelé az agyam és még volt pofája kuncogni. Hát megáll az ember esze, komolyan mondom!

-Úgy toporogsz itt, mint valami kislány az anyukája mellett arra várva, mikor szólítja a nővér, hogy az orvos beadja az injekciót. Menjél szépen kifelé és verd bele az öklödet párszor a falba.- bökött az ajtóra. –Esetleg a fejed, abban úgysem tehetsz már kárt.

Ha nem Kroki mondja ezt nekem, akkor az illető már halál fia lenne, de az öreg ismert már pólyáskorom óta és az életemben betöltött egy bizonyos laza nagybácsi szerepet. Nem mozdultam, így Kroki felpillantott a szerelmem mellől, akinek közben beadott egy altató injekciót, hogy fel ne ébredjen, miközben ellátja. Sóhajtott egyet és az egyik tálcára dobta az üres fecskendőt.

-Na, idefigyelj fiam! Húzzál ki azon a tetves ajtón, vagy esküszöm a saját lábammal rugdoslak ki! Ami kár lenne a lányok szerint nyalni való seggednek, és bizony az acélbakancs nem a legjobb simogatóeszköz higgy nekem. Negatív energia van a szobában és tudod, hogy én csak a pozitívat bírom.

-Ez egy kibaszott orvosi szoba!- mordultam fel. Még, hogy pozitív energia...

-Igen, pont ezért menjél kifelé. Nem segítesz azzal, hogy itt topogsz összevissza.- fertőtlenítőt vett elő és egy nagyobb rongyra öntött belőle. Letette a dobozt és rám szegezte a jégkék szemét. –Össze foltoztam már jó pár embert köztünk számtalanszor téged is. Voltak itt már súlyosabb sérülések is te is tudod. Menj szépen ki, míg én összevarrom a sebet.

-Marad heg utána?- kérdeztem, hogy nyújtsam egy kicsit az időt. Nem akartam kimenni az Istenért sem.

-Nem valószínű, de ha igen akkor csak egy nagyon halvány, ami csak akkor fog látszani, ha valaki közel hajol az oldalához és lázasan megnézi.- lemosta az alvadt vért és felvett egy gumikesztyűt. –Most pedig tünés, ne aggódj vigyázok a nődre!

Kedvetlenül kibotorkáltam a folyosóra, ahol a fiúk vártak türelmetlenül.

-Na mi van?- támadtak le azonnal.

-Kroki kiűzött, de hál' Istennek csak össze kell varrni.

-Akkor jó.- mosolyodott el megkönnyebbülten Cam, majd elkomorult. –Behozták az oroszt, tesó. A brazil is hamarosan megérkezik.

Gyilkos ösztön támadt fel bennem, amit gyorsan el is nyomtam. Csak semmi meggondolatlanság. Először gondolkozunk, aztán cselekszünk.

-Hol van?- néztem rá, miközben Austin félrevonult, mert Jassi hívta. Kíváncsi leszek, hogy a haverom mikor veszi a bátorságot arra, hogy bevallja a lánynak az érzéseit.

-A B-szektorba vitettem.- szólalt meg Cameron és fintorogva beletúrt a hajába, ami most vértől és kosztól volt mocskos. Elindultam, mire a nyomomba szegődött és láttam, hogy a telefonáló barátom is követ minket egy kissé lemaradva. A súlyos páncélajtó előtt megállva, kirángattam minden fegyvert a ruhám rejtekeiből és Cameron kezébe nyomtam.

-Óvatosság képpen, nehogy kinyírjam idő előtt.

A barátom felröhögött és az egyik őr kezébe nyomta a cuccokat. Végül Austin is csatlakozott hozzánk és mindketten megfogták a vállam.

-Csak semmi meggondolatlan tett Shawn.- szorította meg Austin a vállam. –Szükségünk lesz még rá és egészen biztos vagyok, hogy Tessa sem lenne boldog, ha kibeleznéd a bátyját.

-Igazából tuti, hogy kiherélne, és úgy tudom, te szeretnél belé nyomni pár babát.- röhögött Cam.

Felmordultam, de a terhes Tessa képe kúszott az elmémbe, mire elmosolyodtam.

-Bár ha így haladsz nem lesz semmilyen baba, de még házasság vagy kapcsolat sem.

-Visszahódítom, ti azért ne idegeskedjetek!- hátra léptem, majd a kilincsre tettem a kezem.

-Mondd meg a köcsög orosznak, hogy majd én is beugrok hozzá egy teapartira valamelyik nap.- Cameron gyilkos vigyort villantott, Austin pedig rekedten felkuncogott. Bólintottam, majd minden érzelmet letörölve az arcomról beléptem.

-Szervusz Kostanov. Az a hír járja, hogy a húgodat átvágtad és csalinak használtad azért, hogy magatokhoz csalogass és megszerezd az Amerikai és Kanadai maffiát. Cáfolod a pletykát?