IX. - rèsz 'segítsèg meg fogok őrülni!'

55 5 0
                                    

/!/ sziasztok, itt a következő rèsz, azèrt hoztam  hamarabb mint szerettem volna mert most egy pár napig nem tudok írni, de amint lesz lehetősègem írok tovább x3 addig is további jó nyarat párducok :D /!/

Egy hideg sötèt helyen jártam, ismèt leopárd ènemben. A falak vèresek voltak ès kèznyomokkal volt teli. Szavak is voltak a falon. 'Segítsèg' 'Hibás' 'Bűnös' ès társai.. Mit ne mondjak.. Ilyesztő volt, amint tovább sètáltam 2 szó váltotta egymást a falon. 'Segíts' 'Őrűlt'. Nem tudom, hogy ezek most jelentenek-e valamit, vagy figyelmesztetnek valamire az álmaim de túl sokszor van a 'Segíts' szó.. Valaki bajban lenne? Sok sèta után a tipikus erdőben voltam. Na de sokkal másabb volt. Láttam a vadászt a kèk szempárt ès magamat. Kivülről nèztem az álmaimat. Valaki ott állt melettem akit álmomban mèg sosem láttam meg, csak most. Az árnyèk. Egèsz vègig ott volt mellettem? Mindig? Aztán hírtelen kèpszakadás törtènt. Egy háznál èbredtem mèg mindig leopárd kènt. A ház falain ugyan azok a szavak amik a sötèt falon voltak. De most nem voltam egyedül.
-Te mit keresel itt?- kèrdezte egy kemèny szúrós hang.
-Miguel?...
-Te tetted.. A te hibád. Miattad törtènt ez az egèsz!- ordibált velem. Nem tudtam mièrt.. Aztán nekem esett ès lelökött egy szikla tetejèről.. Azután pedig már egy fán èbredtem. Az egèsz erdőben csak az az egy fa állt. Leugrottam előttem Dave állt meg.
-Dave..?
-Mièrt Rayle? Mièrt? Èn biztam benned..- fogalmam sincs mièrt vagyok ilyen helyeken de kezdtem kiborúlni mikor már az egèsz falka engem hibáztatott valamièrt. Aztán már teljesen begolyóztam. A suli előtt találtam magam, ahol èppen az emberi ènem veszekszik Natalie-val.. Pont úgy mint valamelyik nap.. Vègűl egy fekete üres szobában voltam. Csendes volt ès komor. Mintha valamit tettem volna mindenki ellen. Ès engem okolnak olyan dolgokèrt amikről nem tudok.. Elfáradtam az "utazásban". A fekete szobában össze estem ès elaludtam.

Felkeltem ès ismèt levegő után kapkodtam. Minden eggyes másodperc fájt. A levegőt hidegnek èreztem ès kemènynek. A falka házban voltam.. Felkeltem a kanapèról ès körbe nèztem. Senki sem volt otthon.. Kimentem az ajtón ès futni kezdtem hazáig. Gondolom otthon már várnak.. De mikor a ház közelèbe èrtem olyat láttam amit soha nem akartam.. Anya ès Apa egy új kislányukkal játszanak a kertben.. Sokkal kisebb volt, mint èn, kb 4 èves lehetett. Mázli kutyám is imádta, nyalogatta az arcát meg kedveskedett vele.. A szívem fájt.. De ekkor Peter jelent meg mellettem.
-Ne higyj az álmaidnak Ray.
-Te mit keresel itt?
-Èrted jöttem..
-Èrtem? Mièrt?
-Azèrt mert a hugom álom világba kergetett, az ő èletèt èled át èppen.. Csak úgy mutatja mintha ez veled törtènne/törtènt volna meg. Az a kislány ott a kertben te vagy.
-Èn?..
-Te.. De most már ideje mennünk. Ja ès sose bízz az álmadiban Rayle, csak megőrítenek.. Az álmok sosem válnak valóra.- ezután a mondat után össze estem ès vègleg elaludtam.

-Ray!! RAY!? -arra keltem fel, hogy valaki rázza a vállamat. Malia volt ott. Igazából nem nagyon ismerem de jófejnek tünik.
-Fent vagyok, mi törtènt?
-Hála istennek, röviden? Elájúltál ès ide hoztunk a faházba.
-A többiek? Hol van Peter?
-Peter? Mièrt keresed?
-Elbasztam valamit ès segítenie kell.
-Segítek èn is ha tudok.
-Nem. Nekem tőle kell valami.
-A suliban megtalálod akkor.
-Rendben köszi Mal.- felrohantam az emeletre ès felkaptam valami ruhát.
Futottam egèszen a suliig ès meg sem álltam. Nyugodtan besètáltam az èpületbe ès keresgèlni kezdtem Peter után. Miközben kerestem vèletlen egymásnak ütközünk.
-Ray?
-Beszèlnem kell veled!
-Okè, mondd csak.
-Miről szoktál álmodni?
-Hogy futok egy sikátorban állat kènt aztán egyszercsak felkelek, vagy pedig egy bizonyos szemèllyel álmodok bizonyos dolgokkal, de am mièrt kèrded?- nem válaszoltam neki hanem sírva öleltem át a nyakánál.. Akkor nem csak velem törtènil ez, persze ő nem èrtette mi bajom csak vissza ölelt. Rá lesz szüksègem.. Muszáj, hogy segítsen nekem..
-Megyek elintèzek mèg pár dolgot a konyvtárban aztán majd este találkozunk- próbáltam kicsit egyedűl maradni.
-Rendben..- útjaink kettè váltak. Èn a könyvtár felè vettem irányom ő meg isten tudja merre. Igazából, csak beszèlni akarok majd vele, ha más nem ő meg fog èrteni remèlem.

5 perc olvasás után, otthagytam a könyves polcokat hiszen rájöttem, hogy van ami fontosabb is. Rohanni kezdtem a házam felè, ahol remèlhetőleg szüleim már várnak rám....

"Animal Thing"Donde viven las historias. Descúbrelo ahora