kétpercesek a XIX. századból

Marshall

Reggel, amikor felkeltem, akkor jutott eszembe, hogy Madisont az éjjel magamnál szállásoltam el. Sóhajtottam egyet, miután megmosakodtam és felöltöztem, hoztam a kútról egy újabb adag vizet és felraktam a sparheltre melegedni; aztán odaraktam az ajtó elé, hogy megtalálja.  Az ajtót nem zártam be, amikor elindultam le a kocsmába, hátha eltűnik, mire hazaérek. Megszoktam már az egyedül létet, boldogulok is, nincs szükségem társaságra. Főleg olyanéra, aki egyedül se tud öltözködni... Jobban belegondolva.. Nem tudom, hogy egyáltalán a nők hogyan képesek magukon hordani ezeket a szoros szíjjal átfont darabokat... A lényeg, hogy a szalagokon kívül nem érintettem meg máshol..
A kocsmában ugyan az a lemez folyt, mint mindig: Rum, szajhák, kártyapartik és Will fizetni kéne már nótája.

Amikor beértem a bérház udvarába meglepetés ért; a ruháim a szárítókötélen lógtak, tisztán, A döbbenet akkor fokozódott fel bennem, amikor meglattam Madisont teljesen átlagos ruhában a Fish and Chips felett. Sütött! Házi meleg étel! Beleszagoltam a levegőbe és éreztem, ahogy a testem válaszol az étel jelenlétére, korgással. Köszönni is elfelejtettem. Leültem és benyomtam, szinte, mintha tartottam volna attól, hogy eltűnik. A falatok jólesően málottak szét a számban; sajnos hamar elfogyott. Olyan furcsa, rég nem érzett érzet tört rám; a jóllakottság. Muszáj volt körbenéznem mindenütt! A kamra szinte tele volt a finomságokkal, a piszkos tányérok  hada eltűnt. Madison meg... Jól állt neki ez a ruha, végre nem tűnt olyannak, aki gazdag és szinte bármit megtehet. Boldog voltam, hogy rend van, hogy valami jó is történik, de nem akartam teljesen kimutatni.
  - Nem is rossz. - feleltem egyszercsak, de egy mosoly csak kicsúszott.
Ekkor vettem észre, hogy a padló is fel van seperve, mosva... Visszagondoltam arra az estére. Elkomorodtam.
  - Mondd, találtál valami furcsát a földön? - kérdeztem. A lány tétovázott, aztán nemet intett. Megnyugodtam kicsit, sikerült valahova olyan helyre eldobnom, ahol már sose kerülhet elő.
  - Maradhatsz még, ha szeretnél pár napot. - feleltem. - De azért tudni szeretném mik a terveid. - Az arcán megkönnyebbülés és döbbenet volt látható.
  - Hát, - kezdte. - Szeretnék itt maradni. Szeretnék ebben a házban lakni, úgy, hogy kiveszem belőle a részem, ellátom a házi munkát, bevásárolok, sütök, amíg te dolgozol. - meglepődtem. Ő azt hiszi dolgozom?
  - Én nem dolgozom. - van még némi becsület bennem. - Ma a kocsmában voltam.
  - De hát, olyan korán eltűntél én azt hittem...
  - Csak korán mentem le a helyre.
  - De akkor miből tartod fent magad meg alakást?
  - Lássuk csak..kártyázom, kölcsönt kérek, néha meghívnak illetve meghivatom magam.
  - Marshall ez így nem lesz jó..
  - Ugye nem gondolod azt, hogy besétálsz egyik napról a másikra az életembe, szállást adok, aztán már azt is megmondhatod hogyan éljek?- lettem ingerült.
  - Nem, egyszerűen csak aggódok. - tétovázott. - A pénzem egy darabig elég lesz, de nem időtlen időkig.
  - Akkor ráérünk majd akkor aggódni.- zsörtölődtem, majd kicsúszott egy böfögés a fogaim közül. Belül tudtam, hogy igaza van, de nem akartam ezzel foglalkozni, a problémákkal. Így hát egy szó nélkül felálltam és ledőltem a keveretre pihenni, amíg el nem homályosodott körülöttem minden.
 
Láttam őt...  a kedvesem ...és már vágyott rám. A hálószobában állt  a félhomályban, háttal nekem, csak a sötét, csodás alakját láttam. Mögé álltam és hozzányomtam férfiasságom a nadrágon keresztül, egyenlőre. A kezeim lassan felvándoroltak a kebleire, rájuk markoltam, hallottam a nyögését. A nyakát apró csókokkal hintettem be. Nem bírtam tovább magamon tartani a nadrágomat. Egyesülni akartam vele. Szembe fordítottam magammal és ekkor megláttam az arcát...
MADISON?

Zihálva riadtam fel, értetlenül. Én végig azt hittem, hogy a csalárd kedvesemet látom.

Mégis mit jelentsen ez? Mért van kéjenc álmom erről a lányról, hisz olyan rég volt már ilyen... 19 évesen  ő még szinte gyerek.

Bemocskoltam mivoltját. Borzalmas ember vagyok. Semmivel se vagyok jobb, mint azok a férgek, lent a kocsmában...