Anime Oneshotok

Haikyuu kihívás 5. nap

  Hogy mit szeretek a legjobban a Haikyuuban? Egy dolgot kell mondani? Na, azt nem tudom teljesíteni. De helyette elsorolok minimum ezret. Vagy amennyire lesz időm.

  Először is szeretem, hogy ilyen életszerű. A legtöbb anime le se szarja, visszaemlékezésben is ugyanúgy néz ki a szereplő, mint előtte. Na ez nem az a világ. Emlékeztek, mikor Ennoshita visszaemlékezik arra az időkre, mikor lógott az edzésről? Mert ott Noya haja még teljsen barna volt. Így látszik, hogy befestette. Vagy barmely meccs alkalmat, mikor Ukai edző kiveszi a füléből a fülbevalókat? Mert hát veszélyes lenne, ha bennehagyná a füleiben.

  Másik a karakterfejlődés. És ha ezt mondom, a végéig látott nézők mind tudják, kire gondolok. Arra, aki az elején azt hajtogatta, hogy ez csak egy klub, és kit érdekel, a végére meg már alig bírt magával, nagyon szeretett volna játszani. Yamaguchi is sok jellemfejlődésen ment keresztül. Az első alkalomkor, mikor pályára állt, mint cserenyitó, alig mert a pályára lépni, megihedt a sípszótól, meg miegymás. A végére egészen belejött, sokkal magabiztosabb is lett. Na meg hogy leordította Tsukki fejét a vécében, hogy nem béna. A harmadik ilyen szereplő pedig a mi kis Kageyamánk, aki az elején a csapatmunka fogalmával ismerkedett, a végére meg hogy beleélte magát mindenbe. Volt az, amikor Tanaka megismerteti a pacsival. Először nem tudja, mi az, de utána már vár rájuk, és szeretne kapni. Ugyanez van, mikor Hinata mondja neki, hogy Suga megdícsér, ha ügyes voltál. Ezután nemcsak, hogy mosolyogni is megpróbál, de dícséretet is probál adni Hinatának.

  Harmadik dologként felhoznám a szinkronhangokat. Habár az új Ukai edző hangja eddig nem nagyon nyűgözött le, a többit mindet imádtam. Imádtam Takeda sensei hangját, Noyáét is (mit nem szeretek abban a pöttöm energiabombában?😍😍😍😍😍😍 khm...) Bokuoéért és Kenmáéért egyenesen odavoltam. És biztos volt még más is, de most ők jutottak eszembe először.

  Ne felejtsük el az anime zenéit se. És itt nem csak az openingekre és endingekre gondolok, de azok is bámulatosak és gyönyörűek. De a soundtrack is mindig odaillő volt. Mikor először néztem, nem is vettem észre a zenét. Ez jelenti a tökéletesen passzolást. Gonoldom én.

  A karatkerek sokszínűsége sem ismert itten határt. Bárki szerintem találhatott egy olyan szereplőt, akivel azonosulni tud, hiszen itt van minden. A teljesen komoly, a magabiztos, a félénk nyuszi, a született vezető, van egy pár team mom is, a hülyék is ott vannak, a gyerekesek is, a modell alkatúak, az erőszakosak, szinte minden van. Ebből tud mindenki kedvére válogatni.

  És pont ebből az okból nem is nagyon lehet utálni egy szereplőt se. Ha mégis ez van, akkor az szerintem egyetlen okból kifolyólag fordulhat elő. Mégpedig azért, mert nem volt elég ideje kibontakozni a képernyőn.

  És szerintem utoljára maradt a humora, és a rajzstílusa. Eleinte pont a stílusa miatt nem akartam elkezdeni, mert ez nem az a tipikus értelemben vett "szépen rajzolt" anime, amikhez én akkor szoktam. A humoráról pedig annyit, hogy.... hogy.... hát néha kell az ilyen is😂😂😂

Mint lathatjátok, a mai nap azokról kellett írni, amiket imádunk a Haikyuuban

Remélem mindent összeszedtem, de fél perc múlva úgy is dőlnének az ötletek a fejemből, úgyhogy mindegy is😂😂😂