Kutyák

5. FBI Megfigyelő- és Adatelemző Központ

Redmond, Washington, Össz-Amerikai Konföderáció, Sol Rendszer, Föld;

K135. szeptember 29.

Timothy Clarke, az FBI elemzője ebéd utáni kávéját kortyolgatta, miközben a monitort figyelte. A MAK az esetek többségében unalmas munkahelynek számított, és ez a nap sem indult másként. A Griswold fedőnevű célszemélyt kellett megfigyelnie. Figyelni a napirendjét, követni a mozgását, jelenteni, ha találkozik valakivel, hallgatni a telefonjait, nyomon követni a pénzmozgásait. Lassan egy hónapja volt már Griswold nyomában anélkül, hogy a célszemélynek tudomása lett volna róla. Jó, nyilván sejtette, hogy figyelik, értékes személy volt a Sol Uniónak. Ráadásul néhány nappal ezelőtt jött egy memo, hogy Griswold mostantól kiemelten fontos célszemély. Úgyhogy Tim Clarke ült a monitor előtt, kávét szürcsölt, és a hatvanas éveiben járó, teljesen ősz, ám kicsit sem kopaszodó, sportos testalkatú férfit figyelte, amint világosbarna ballonkabátban, fekete szövetnadrágban, fején szürke nyúlszőr kalappal sétál az utcán. Egyelőre semmi szokatlan nem volt a mozgásában, ebédről igyekezett vissza, a Boston Cambridge nevű elővárosában levő kampuszra, ahol a szolgálati lakása volt. Griswold az MIT(15)-n tanított kinetikát és alkalmazott kinematikát. Több felfedezés és találmány is fűződött a nevéhez, cikkeit számolatlanul hozták le a legjobb nevű tudományos folyóiratok. Elsősorban katonai rendszerek tervezésében jeleskedett, Tim valószínűsítette, hogy leginkább emiatt fontos az Uniónak.

Clarke oldalra fordította az irodai széket, és épp felrakta lábait az asztalra, mikor valami szokatlanra lett figyelmes a célszemély mozgásában. Griswold letért a megszokott útvonaláról. Ahelyett, hogy jobbra fordult volna a következő sarkon, egyenesen ment tovább. Néhány percnyi séta után egy ajándékbolt kirakata előtt állt meg. Az ügynök közelebb hajolt a monitorhoz, felnagyította a térfigyelő kamera képét, közben fejhallgatójának mikrofonját igazgatva lenyomott egy gombot az előtte levő kommunikációs berendezésen. Bár az ő számítógépén is jelentős mennyiségű adat volt a célszemélyről, távolabbi kapcsolatai, a művelettel nem szorosan összefüggő dolgok, helyek, személyek adatai a központi adattárban voltak tárolva, ezért Clarke kénytelen volt segítséget kérni.

– Adattár, Kimble – hallatszott a vonal másik végéről.

– Clarke a MAK-ból. A Gőzgép műveletből kellenének adatok – mondta az ügynök a mikrofonba. – Autorizációs kód négy, öt, kettő, hotel, bravo.

– Autorizáció rendben. Mire lenne szükséged? – kérdezte az adatkezelő.

– Különösen értékes célszemély, fendőnév Griswold. Golf, romeo, india, sierra, whiskey, oscar, lima, delta.

– Griswold, megvan. Mit keressek?

– Van-e a célszemélynek mára valami különleges programja, amiről esetleg nem tudok.

– Nézem... – rövid csend – Nem látok semmit.

– Nézd meg közeli dátumokkal is. Esetleg kapcsolatok, rokonok összefüggésében. Házassági évforduló, randevú, születésnap, ilyesmi.

– Semmi, semmi – Clarke egyre türelmetlenebb lett, miközben az adatkezelő válaszára várva a monitort figyelte. Egyelőre semmi nem adott okot aggodalomra, de sohasem lehet tudni. – Van itt valami – hangzott fel hirtelen a fejhallgatóban.

– Figyelek! – mondta Clarke.

– Egy volt egyetemi csoporttárs, akivel a célszemély együtt játszott az egyetemi baseball-csapatban. Holnapután lesz a születésnapja. Ilyesmit kerestél?

– Igen, valami hasonlót – válaszolt megkönnyebbülve Clarke.

– Kell a neve?

– Nem fontos. Köszönöm, Kimble, megnyugtattál!