💝Mik Vagyunk Egymásnak?💝[BEFEJEZETT]

2.fejezet

Sziasztok! Remélem tetszik! Nem a leghosszabb de azért több mint a semmi! Holnap jön a kövirész! Jó éjszakát!

*Mike szemszög*
Reggel úgy keltem, hogy Jean a mellkasomon fekszik. Nem zavart egyáltalán! Csak nem tudom erre mi lesz a reakciója. Éreztem ahogy mocorogni kezd, majd kinyitja szemét. Amint meglátta, hogy rajtam fekszik gyorsan felült.
- S-sajnálom, é-én...-kezdett dadogni.
- Nincs semmi baj!-mondom, majd én is felülök. Jean elővesz magának valami ruhát és bemegy a fürdőbe. 15 perc múlva kijött. Mikor megláttam majdnem elájultam! A haja féloldalasan volt fésülve, egy haspóló volt rajta ami megmutatta a "Butterflies" feliratot köldöke felett. Alsó felén egy fekete rövidnadrág volt ami kiemelte formás kis fenekèt. Én felvettem a pólóm, majd Jean-nel együtt lementem reggelizni. Reggeli után hazamentem. A szobába a tesóim vártak.
- Szia Mikey! Na mi volt a csajnál?-kérdezte Tito és perverz mosolyra húzta ajkait.
- Szia Tito! Semmi olyan nem volt! De olvastam egy cikket amit nem mutattam meg neki, hogy a saját apja azt írja róla, hogy "Black Jean egy k*rva a színpadon!"
- Hogy írhat ilyet róla a saját apja?!-akadt ki Jermain.
- Nem tudom! De a mi helyzetünk se jobb!-az utolsó mondatot már csak suttogom de már késő.
- Óh, tényleg Mike?-kérdezte a mögöttem álló apám, mármint Joseph.
- Gyere csak!-mondja de én mint egy bolond ezt válaszolom.
- Nem!
Karonragadott és áthúzott egy másik szobába.
- Vedd le a kabátod és a pólód!-parancsol rám és én meg megteszem. Elővesz egy nadrág szíjat.



A szíjjal kezdett el verni. Én csak kiabáltam, hogy hagyja abba, de semmit nem ért. 40 ütést kaptam. Kiment a szobából. Patakokba folytak a könnyeim. Felvettem egy fekete inget és kiviharzottam a házból. Futni kezdtem. De annyira fájt a hátam, hogy összeestem. Ott feküdtem a hideg járdán. Egyszer csak egy szólítást hallok.
- Michael!-felnéztem és láttam, hogy Jean siet felém. Segített felállni és elkísèrt az ő házához. Leültünk a kanapéra és elmesélem neki az egészet töviről-hegyire. Majd ilyedt arcal néz rám. Megölelt, majd, hogy tereljük a témát felelsz vagy merszet kezdztünk el játszani.
- Felelsz vagy mersz?-kérdezem és perverz vigyorra húzom ajkaim.
- Merek.
- Csókold meg a mellkasom.
Először meglepetten nézett, majd széjjelebb gombolta ingemet és 3 csókot adott rá.
- Felelsz vagy mersz?-kérdezte mosolyogva.
- Felelek.
- Ha szerelmes lennél belém, lefeküdnél e velem?
Először meghökkentem kérdésén, de még is válaszoltam.
- Igen.
2 órán át játszottunk mikor úgy gondoltam hazakéne mennem. Jean hazakísért. Otthon már anyám várt. Mikor meglátta Jean-t behívta a lakásba. Kicsit beszèlgetett anyámmal, majd behívtam őt abba a szobába ahol a bátyáim voltak. Leültünk az ágyra.
- Szia Jean!-köszönnek tesoim.
- Sziasztok!-köszön szégyenlősen Jean. Elkezdtünk beszélgetni. Jean akár hànyszor megszólalt a hangja elkábított. Távol kell lennen tőle! Hisz mèg olyan fiatal és törékeny! Nem szabad engednem a kísértésnek, hogy megcsókóljam! Az helytelen! De nagyon nehéz! Olyan szép és aranyos! Eszembe jutott az egyik zeném ami valamennyire illik erre a helyzetre. Meg Jean-t is így becézem.

Kezembe vettem gitárom és elkezdtem rajta játszani. Kèsöbb azt veszem észre, hogy Jean énekli a szöveget. Imádom hallani a hangját! Miután végelett a zenének eltettem a gitárom.
- Most már ideje hazamennem!- jelenti ki és felkel az ágyról.
- Várj kikísérlek!-mondom és felpattanok az ágyról. Elköszön a srácoktól és kimegyünk a szobából. Elköszön anyámtól is és megyünk a bejárati ajtó felé.
- Köszönöm, hogy ittlehettem!-mondja és megölel.
- Én köszönöm, hogy mellettem voltál! Jó éjt!
- Jó èjt!
Kiment az ajtón. Én megzuhanyoztam, majd megvacsoráztam és elaludtam...
By: Roxy Jackson💋