💝Mik Vagyunk Egymásnak?💝[BEFEJEZETT]

25.fejezet

Reggel fájó háttal èbredtem mivel a kanapèn aludtam. Megreggeliztem és felöltöztem. Vègül rávettem magam, hogy megnézzem a levelet amit Michael kapott. Mikor megláttam, hogy ki perelte be majdnem elàjultam! Priscilla Presley. Igen Lisa Marie anyja. Hogy miért perelte be azt viszont nem tudom.
Bementem Michael-höz a kórhàzba. Mikor bementem a  kórterembe még aludt. Mèg mindig mèrges vagyok rà, de nem szeretnèk tiszteletlen lenni.

Észrevettem, hogy pillài megremegnek, majd kinyitja szemeit.
- Szia!-köszön kómásan mire èn csak intek neki egyet. Leülök az ágymelletti székre és csak nézem őt. Kezemèr nyúl ès megfogja. De én elveszem. Kérdőn nèz ràm. Én csak odasétálok az ablakhoz és próbálok nem sírni.
- Jean, kérlek! Gyere ide! Ezt-nyelt egy nagyot, majd folytatta.- beszéljük meg! Rendben?-hallottam, hogy a síràs szélèn àll. Megfordulok és könnyes szemekkel nèzek rá. Arréb csúszik az ágyon és mutatja, hogy feküdjek oda mellé. Odasétáltam és odafeküdtem mellé. Közelebbhúzott magához, én meg nyakához fúrtam arcomat. Mélyen beszívtam illatát. Elkezdte simogatni hátamat. Kezemet rátettem mellkasára.
- Figyelj, én nem úgy gondoltam amit tegnap mondtam! Csak ki voltam készülve! Nagyon sajnálom!-mondja, hallom, hogy elcsuklik a hangja. Felnézek rá és látom, hogy sír. Letörlöm könnyeit és megcsókolom.
- Hiszel nekem?-kérdezte. Csodák csodájára ma előszőr megszólaltam.
- Igen!-vàlaszolom mosolyogva.
Elvigyorodott és újra megcsókólt.
Újra nyakába fúrom arcom. Elkezdi simogatni hátam mire kis idő múlva elaludtam...

Sziasztok! Tudom nem a világ leghosszabb része de azért valami! Valamikor érkezik a kövirész! Tovàbbi szép napot!
By: Roxy Jackson💋