💝Mik Vagyunk Egymásnak?💝[BEFEJEZETT]

24.fejezet

Reggel Michael még aludt amikor èn felkeltem. Elkezdtem reggelit csinálni. Rántottát csináltam. Hallottam, hogy jön le a lépcsőn.
- Jó reggelt!-köszönök mosolyogva.
- Jó reggelt!-köszön vissza. Leülünk enni. Miután elfogyasztottuk reggelinket felöltöztünk. Leültünk TV-t nézni. Csengettek. Michael nyitott ajtót. Az ügyvédje volt. Odaadott egy levelet Mike-nak és elment. Miután kibontotta a levelet és elolvasta, agresszíven a földre vágta és felrohant az emeletre. Utána rohanok. A hálószoba ajtaja be volt zárva.
- Michael, nyisd ki!-dörömbölök az ajtón.
- HAGYJ!!-órdít ki a szobából. Hangjából leszűrtem, hogy sír.
- Drágám, kérlek nyisd ki!-szólok lágyabban. Már nem kapok válasz. Percekig várok de nem jön válasz. Kiveszem a hajamból a hullám csatot és kinyitom az ajtót. Mikor belépek a szobába szörnyű látvány fogad. Michael véresen fekszik a padlón körülötte minden féle gyógyszeres doboz. Nyugtatótól az altatóig. Amit csak el tudsz kèpzelni. Mindegyiknek legalább a fele hiányzott. Ne ne ne ne!!! Gyorsan tárcsázom a mentők számàt.
5 perc alatt ideértek. Bevitték Michael-t a kórhàzba. Értesítettem a családját is.
*A kórházban*
Idegesen járkálok fel-alá a folyósón. Megérkezik Michael csalàdja. Janet azzonnal a nyakamba borul. Miután valamennyire megnyugodott elengedett.
- Hogy lehet ilyen felelőtlen?! Ennek a gyereknek elment az esze!-háborog Joseph.
- Nem tudom mi a baja! Eljött az ügyvédje és adott neki egy levelet. Miután elolvasta felrohant a szobába. Magárazárta az ajtót. Gondolom elkezdte vagdosni magát meg begyógyszerezte magát.-válaszolom rekedtes hangon.
- Nem nézted meg a levelet?-kérdezte La Toya. Nemlegesen megrázom a fejem. Csak ne legyen nagyobb baj!
*2 órával késöbb*
Michael orvosa kijött a műtöből.
- Nos, Mr.Jackson állapotàt stabilizàltuk. De sokáig bent kell maradnia. Most bemehetnek hozzà. Már ébren van!-mondja az orvos és elmegy. Bemegyünk Mike-hoz. Én leülök mellé egy székre. Szinte falfehèr. Most folyik neki egy zacskó vér.
- Michael, ha kiengedtek a kórhàzból akkor szàmolunk!-mondja Joseph. Michael bólint.
- Mitörtènt?-kérdeztem halkan. - Mi az a levèl amit kaptál?
- Bepereltek. Azt hazudják, hogy gyermekeket molesztàlok.-mondja rekedtes hangon.
Én tovább bentmaradtam mint a családja. És kitörtbelőlem minden.
- Hogy volt eszed arra, hogy vagdosd és begyógyszerezd magad?! Ki akarod nyírni magad?!-kiabàlok vele.
- Igen.-válaszolja halkan. Kikerekedett szemmel meredtem rà.
- Ennyit jelentek neked?! Kiakarod nyírni magad mert megvàdoltak valamivel?! És ezt csinàlod ahelyett, hogy tőlem kérnèl segítséget?! Ennyit jelentek neked?! És ő is csak ennyit?!-teszem kezemet hasamra és màr sírok a dühtől.
- Jean, én nem úgy értettem!-válaszol.
- Àh nem?! Akkor hogy?-kérdezem agresszíven.
- Én...Én...-kezd el dadogni. De normális válasz nem hagyja el szàját.
- De, még is úgy értetted!-mondom és kiviharzok a szobából. Hazamegyek és megfürdök. Megvacsoráztam. Nem tudtam elaludni így lementem a nappaliba TV-t nèzni. Vègül azon bealudtam...

Sziasztok! Remélem tetszik! Valamikor érkezik a kövirész! Tovàbbi szép napot!
By: Roxy Jackson💋