TRY LOVE I. ⟼ afi

26. fejezet

Ashton zavart félmosolyra húzta száját és beletúrva göndör fürtjeibe lassan feltápászkodott rólam, és elindult ki a szobából. Még utoljára visszafordult és felsóhajtott.
- Mindjárt jövök csak könnyítek magamon – susogta és rózsaszín ajkára harapott.

Kínosan elhúztam a számat majd a párnát az arcomba szorítottam.

Már vagy húsz perc eltelt, de Ashton még mindig nem ért vissza a fürdőből. Megfordult a fejemben, hogy megnézzem mit csinál még ennyi ideig, de aztán elhessegettem a rossz gondolataimat és lementem a konyhába. Gondoltam, hogy eszek valamit, így a hűtőszekrényt kinyitva körbenéztem. Úgy döntöttem, hogy szendvicset fogok magamnak készíteni, így ki is raktam az asztalra a szükséges alapanyagokat.

A szekrény pechemre magasan volt, így nem értem fel.

Nagy nehezen felvonszoltam magamat a pultra és térdre ereszkedve kinyitottam azt.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte tőlem, egy számomra nagyon ismerős hang amit ezer közül felismernék.

- Szerinted? – kérdeztem unottan és felsóhajtottam. - Keresem a csillámlámámat. – feleltem viccelődve, de úgy látom Ashton nem díjazta ezt a rohadt jó poénom. Leszedtem három tányért, mert gondolom ha megjön a bátyám éhes lesz mint mindig.

Becsukva a szekrényajtókat lemásztam a pultról.
- Egyébként, tudod nem mindenkit csináltak felhőkarcolóvá ezért én amúgy kurvára szenvedek, na mindegy.. Szóval, legyen annyi, hogy nem értem fel a kibekúrt szekrényt. – válaszoltam, de ekkor belépett a konyhába a színes hajú Michael és kikerekedett szemmel nézett rám.

- Hogy beszélsz? – kérdezte, de válaszra nélkül hagytam. Le rúgta magáról a cipőjét, közben kezet fogtak Ashtonnal.

- Hello, sógor - köszönt Ashton a bátyámnak vigyorogva és levágta magát a székre.

Megforgattam a szememet, ahogy kiejtette száján a sógor szócskát és lopva a fiúra néztem. Mosolyogva megráztam a fejemet.

A kenyértartóból kiszedtem zsemléket és az felvágtam párat.
- Ti is egyetek – motyogtam és eléjük raktam pár darabot.

- Minek? – kérdezte Michael.

Megvontam a vállamat és leültem Ashton mellé.

- Ne csak rajtam gyarapodjon a zsír felesleg – feleltem és Irwin ekkor megfeszülve nézett rám. Arcáról az idegességet féltem felfedezni. Szemöldökét összeráncolta, bicepsze megfeszült. Szerintem felidegesítettem, mint egyszer múltkor, mikor azt mondtam, hogy dagadt vagyok. Hupsz.

- Idióta vagy – mondta Michael, mire csak felmutattam neki a középső ujjam és elkezdtem magamnak csinálni egy szendvicset.

- Meglehet. – válaszoltam halkan.

Egy olyan tizenöt perc múlva, miután mindenki evett, felálltam és elraktam a megmaradt hozzávalókat. A tányérokat elmosogattam majd a srácokra néztem, vagyis pontosabban Michael-re.

- Margarettel mivan? – vontam fel a szemöldököm. Michael elmosolyodott és rám nézett.

- Semmi. Este itt alszik, csak még összepakolja a cuccait. – mondta én pedig fájdalmasan, nyöszörögve helyet foglaltam.

- Akkor számítsak arra, hogy egész éjjel dugni fogtok, és egy percet se fogok tudni aludni? – vontam fel szemöldökömet mire a két srác felröhögött.

- Aha. – válaszolt Mike és Ashton felé fordult. - Te itt aludhatsz ha akarsz. Van vendégszoba, de meg ne tudjam, hogy átmész éjjel a húgomhoz.

Ashton arcán egy hatalmas vigyor jelent meg és az asztal alatt megfogta a kezemet, majd úgy válaszolt.
- Nem fogod megtudni. Nyugi.