TRY LOVE I. ⟼ afi

1. fejezet

- Hailey! A fenébe is, igyekezz már.. - hallottam lentről Michael, a bátyám hangját.

Megforgattam a szememet majd a fülem mögé tűrtem egy kósza sötétbarna hajtincset. Megigazítottam a ruhámat s a hátamra dobtam a táskámat.

Ahogy kinyitottam az ajtót, Mike ideges fejével találtam szembe magamat.

- Nyugi már. Kész vagyok.

- El fogunk késni! - emelte fel a hangját nem túl nyugodt állapotban. - Mi tartott olyan sokáig?

- Iskolába, vagy pszichiátriára készülünk? - forgattam meg a szememet.

Michael inkább nem szólt semmit, hál'istennek, csak hátat fordított és leszaladt a lépcsőn.

Nem csoda, hogy ideges... Ez az első napunk az új suliban, mivel elköltöztünk kisebb-nagyobb családi okok miatt. Röviden annyi, hogy anya így 44 évesen jött rá, hogy ő most akarja kiélni magát. Apával elváltak, mi meg Michaellel vele maradtunk. Ezzel nincs is gond, például nekem apuval mindig jobb kapcsolatom volt. Ennek annyi a hátránya, hogy a sok munkája miatt nekünk kollégistának kell lennünk mert annyit nem tud velünk foglalkozni.

Végig néztem magamon. Fekete rakott szoknyát viseltem, egy fehér blúzzal amibe bele volt hímezve az iskolának a logója.
Egyenes hajam kiengedve omlott a vállamra.

Felkaptam a táskámat és megragadtam a bőröndömet.

- Itt vagyok! - feleltem vidáman mikor leértem.

Michael megfordult és morgott valamit az orra alatt, és nézte ahogy szerencsétlenkedek a cuccaimmal. Igazi testvér mit ne mondjak. Nem hogy megmozdítaná azt a mamlasz..

- Esküszöm nem is te lennél.. - nézett a lábamra. Jó, igaz szoknyához nem illik annyira a sportcipő, de gyűlöltem a magassarkúkat.

Elvigyorodva kitártam a karomat.
- Ez van, drága testvérem, de hogy romboljam az egódat, te sem nézel ki olyan jól mint amit hiszel magadról. - léptem oda hozzá majd megveregettem a vállát.

Amúgy fekete farmert viselt fehér inggel és nyakkendővel, ami nem is lenne baj, de a jelenlegi piros hajszíne szerintem botrány.

- Remélem megélem azt a napot mikor végre normális hajszíned lesz. - jegyeztem meg.

Felháborodva nézett rám.
- Egy! Igen is normális a hajszínem, kettő pedig, mindjárt elkésünk szóval gyere. - mondta és elindult, én pedig követtem.

Bezártam magunk mögött az ajtót, majd egy utolsó pillantást vetettem a házunkra. Ideje felkészülni lelkileg, hogy mostantól kollégista leszek.

Ahogy a kocsihoz értünk, bepakolta a bőröndöket hátulra, a csomagtartóba. Közben én beszálltam az anyósülésre és átvezettem az övet a testemen. Mikor Michael végzett beszállt mellém, és elindította a motort.
Egész úton csendben ültem, egyrészt mert ideges és izgatott voltam.

- Michael. - szóltam meg miközben az ujjaimat tördeltem és a tesómra pillantottam.

- Hm?

- Mi van ha utálni fognak? - kérdeztem beparázva.

- Nem fognak, de azért ne szólj be senkinek az első napon. Kérlek. - röhögte el magát. Halványan elmosolyodtam és megforgattam a szememet.

Mikor odaértünk az új iskolánkhoz, Michael leállította a motort, és szinte egyszerre szálltunk ki az autóból.

Hátrasétáltunk a csomagtartóhoz, majd néztem ahogy kiveszi a cuccokat.

- Kösz. - raktam le a földre miután a kezembe nyomta a bőröndöt.

Megvártam őt is, majd együtt indultunk be az épületbe. A kapunál egy nagy levegőt vettem.

- Oh, na mi van, a pici Hailey beszart? - vigyorgott rám Michael, aki viccesnek találta a helyzetet.

Legszívesebben nyilván helyben lecsaptam volna, de persze minden erőm azonnal elszállt, mikor befele menet minden tekintet ránk szegeződött.

Csendben lépkedtem Michael mellett, aki teljesen nyugodt volt. Megálltunk az udvar közepénél és ott felém fordult.

- El kell intézned a dolgaidat a portán, majd jövök utánad. - felelte lazán, mire kikerekedett szemmel néztem rá.

- Te, most le akarsz engem rázni?- akadtam ki mire bólintott.

- Ja. Na menjél. - mondta majd elkezdett tolni a hátamnál fogva.

Idegesen megfordultam.
- Michael Clifford! Most azonnal befejezed mert olyat kapsz, hogy.. - kezdtem bele idegesen, de a szavamba vágott.

Michael felvont szemöldökkel nézett rám majd kitört belőle a röhögés.

- Hailey. Fel se érsz. - vihogott közben lenézett rám. - Na menj. Majd lesz valami köszöntő, itt találkozunk az udvaron. - felelte idegesítő mosollyal az arcán.

- Argh, de utállak. - morogtam és magam után húzva a bőröndöt elindultam be a hatalmas épületbe.

Elindultam a portás felé, ahol majd átvehetem a szobához tartozó kulcsomat. Mikor odaértem felsóhajtottam. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de abban reménykedtem azért, hogy valami normális lány szobatársam lesz.

- Jó reggelt. - köszöntem a portásnak. - A szobához tartozó kulcsért jöttem.. - feleltem halkan mire a férfi bólintott.

- Hogy hívnak? - emelte fel a fejét.

- Hailey Clifford. - feleltem és karba tettem a kezem.

A névsort forgatva a kezében, keresgélni kezdte a nevemet, majd mikor megtalálta láttam ahogy elhúzza a szájat. Felpillantott rám.

- Egy kis probléma adódott, mivel idén túljelentkezés volt... - felelte halkan mire összeszorítottam ajkamat.

- Mi történt? - kérdeztem kicsit feszülten és a hajamba túrtam.

A lehető összes dolog végigfutott az agyamon, hogy mi történhetett. Nem fértem már be a kollégium létszámába? Később adtuk le a jelentkezést, vagy mi a fene?

Elém tolta a papírkát majd a nevemhez bökött.

- Igen,

- Mrs. Clifford, önnek Ashton Fletcher Irwin lesz a szobatársa. - sandított felém, nekem meg az összes vér kifutott az arcomból.