TRY LOVE I. ⟼ afi

57. fejezet

Az ujjaimat tördelve álltam Ashtonék háza előtt miután elküldte sms-ben a házuk címét. Teljesen meglepődtem mikor pénteken közölte hogy beakar mutatni a családjának, s megmondom őszintén eléggé féltem hogy mit fognak majd hozzám szólni. 

Épp kopogtam volna ismét mikor nyílt az ajtó s szemem elé tárult Ashton. Haja kuszán állt a feje tetején és póló nélkül egy melegítő nadrágban feszített előttem, ami lazán lógott a csípőjén. Szerintem nem rég kelt fel, hiszen elég nyúzott volt szegénykém arca.

- Szia babám - karolta át a derekamat és magához húzott egy csókra. - Mi a helyzet? - mosolygott le rám miután elhúzódtunk egymástól.

- Nem sok minden izgulok. - kuncogtam. - Kicsit félek.

- Nyugi, anyum nem fog téged megfenyegetni, úgy ahogy szinte apád tette velem. -vigyorgott, mire csak megforgattam a szemem és megböktem az oldalát az ujjammal.

Nem sokára bementünk. A ház eléggé tágas volt, amolyan amerikai stílusú. Igazából nagyon időm sem volt körbe nézni, mert ahogy beljebb mentünk hirtelen megéreztem, hogy valami, vagyis valaki teljes erőből a lábamnak szalad és szorosan átölel. Eléggé váratlanul ért, úgyhogy picit hátra tántorodtam.

Lenéztem. Egy alacsony göndör hajú kisfiú ölelte át a derekamat.

- Huh, hát szia - mosolyodtam el szélesen és leguggoltam. A kissrác kicsit elengedett, majd rám nézett, így egymagasságban voltunk.

Zöld szeme és ugyanolyan pisze orra volt mint Ashtonnak. Brutálisan hasonlítottak egymásra, de nagyon cuki volt.

- Sziasztok! - köszönt nekünk, viszont egész végig engem figyelt. Hatalmas mosoly terült el az arcán. Kinyújtotta a kezét és finoman megérintette az arcomat. - Te nagyon szép lány vagy - döntötte oldalra a fejét és olyan csábosan nézett rám, pont ahogy Ashton szokott. 

Halkan felnevettem és elmosolyodtam.

- Te is nagyon helyes srác vagy - borzoltam össze a haját.

- Nem hiába, az Irwin vér az Irwin vér. - szólalt meg mögülem Ashton és éreztem a hangján hogy vigyorog. Átnyúlva guggoló testem felett, lepacsizott a kisfiúval. - Csá Harry.

Felálltam és nem sokkal később mellénk sétált egy középkorú nő. Nagyon csinos volt. Feltételeztem ő Ash anyukája.

- Hailey? - nyílt nagyra a szeme és még szélesebben mosolygott rám. Szája szélén apró gödröcskék jelentek meg, pont mint Ashnek. Most már tudom kitől örökölte. - Harry, szívem menj csak fel a szobába. - simogatta meg az anyuka a fiú fejét.

- Igen. 

- Szia drágám - simogatta meg mosolyogva a karomat közben Ashtonra nézett. - A fiam már mesélt rólad régebben, elég sokat! - felelte vidáman és közben belépett a konyhába.

- Tényleg? - mosolyodtam el és Mrs. Irwin után néztem aki eltűnt a konyhában. Valószínűleg nem hallotta már a kérdésemet.

Csípőre tett kézzel Ashton felé fordultam. Felvont szemöldökkel méregetett és hatalmas mosoly terült el arcán.

- Mit mosolyogsz, vigyori? - álltam lábujjhegyre és megcsipkedtem az arcát. Halkan felnevetett és elkapta a kezemet.

- Bírj magaddal Clifford - bökött a másik ujjával a bordáim közé mire fájdalmasan felsóhajtottam. 

- Jójó. Úgy látszik anyudat nem nagyon hatottam meg. - feleltem halkan majd felnéztem rá.

- Imád téged, csak ha közben főz akkor az az első. Hála istennek. - vigyorgott majd megsimogatta  hasát.