Perfect Summer || Daejae

1.rész

-Nem. Biztos, hogy nem. Nem nem és nem. Nem megyek táborba. -mondtam, miközben dobbantottam egyet a lábammal.
-De igen, mész Daehyun. Egész nap a szobában ülsz, már nem tudom mit csináljak hogy kigyere a szobából. -mondta anyu miközben kevergette a levest, mert éppen főzött.
-Akkor többet leszek kint a barátaimmal.
-De neked nincsenek is barátaid. -mondta anyu, majd rámnézett és behúzott a nappaliba, majd leültünk a kanapéra.
-Akkor majd szerzek. -mondtam neki miközben cukin néztem rá, de nem hatotta meg.
-Daehyun. Nem lesz rossz, hidd el. Szerezhetsz barátokat, mert itt nem nagyon sikerült. És legalább nem a gép előtt ülsz egész nap.
-Nem is ülök ott egész nap. -vágtam rá rögtön, bár tudom hogy tényleg azt csinálom.
-Ez nem vita tárgya Daehyun drágám. El fogsz menni abba a táborba. És most kérlek pakolj be a bőröndödbe, mert holnap reggel indulunk.
-Ugye semmivel nem tudlak rávenni hogy ne menjek el?-kérdeztem utolsó próbálkozásként de tudtam hogy nem engedi meg.
-Nem. Na most menj fel a szobádba, gyerünk.
-Oké, csak anya. Kifutott a leves.-mondtam majd felmentem a szobámba, de még láttam hogy anya odafut a leveshez.

Mikor felmentem elkezdtem gondolkodni mit pakoljak be a bőröndbe. De aztán rájöttem hogy nincs is annyi ruhám, amennyi elég lesz 3 hétre. Mert ja, 3 hetes ez az egész. Baszki, ott fogom felkötni magam.
Miközben pakoltam, magamban olyanokon gondolkodtam, hogy én úgy se szerzek barátokat, sosem szereztem, talán óvodában voltak barátaim utoljára. És nem tudom miért. Én mindenkivel kedves vagyok, legalábbis megpróbálok kedves lenni. Nem is vagyok buzis, gondoltam aztán, mert egyszer általánosban azt mondták azért nem barátkoznak velem mert buzisan nézek ki. Pedig ez nem igaz, legalábbis szerintem. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy miután bepakoltam, ott ültem a bőrönd mellet legalább 20 percig. Ezután rájöttem hogy aludni kéne mert holnap korán kelek. Ezért gyorsan lefürödtem, fogat mostam majd felvettem a pizsim és befeküdtem az ágyba.
Na a korán alvásból nem lett semmi. Csak a táborra tudtam gondolni. Hogyan nézhet ki, mennyien lesznek majd, kikkel leszek egy szobába, ha egyáltalán leszek valakikkel, és hogy fognak-e velem majd barátkozni. Legalább ha anyám elküldött oda, ne a semmiért legyek ott.
Aztán a sok gondolkodásba elaludtam.

Köszi hogy elolvastad 💓
Remélem tetszett. 😅😉
Egy másik új könyvem is fent van: 30
Day bias challenge 😅😊😊