megromlott barátság /Befejezett/

26.fejezet

-helló törpe!
Hallok egy imerős hangot. Megfordulok és Jean áll elöttem hatalmas vigyorral a képén.

-Neked hadnagy.-mondom hidegen. Ettől féltem.

-hoznál nekem egy kis vizet?

-álmokat! - vágom rá egyből. Mégis mi a francot képzel ez? Mi vagyok én?

-akkor máshogy fogalmazok. Hozz nekem vizet különben a kis titkotok kiderül.

-tch...-a francba. Most megfogot.

-Jean. Miért csinálod ezt? - kérdezi Eren.

-mert szomjas vagyok? - mondja irónikusan hatalmas vigyorral az arcán.

-Eren hagyd. Mindjár jövök...-azzal fogtam magam és elindultam az autómatához, vettem egy üveg ásványvizet. A rohadt életbe. Ha ezt fogja csinálni egész nap valószínűleg  megfogok őrűlni. Mikor vissza értem Eren és Jean csendben álltak egymás elött.

-nesze. -dobom oda neki.
-hm? Ez buborékos. Én simát iszok. - vigyorogva dobja vissza.

-ó. Hogy az a..-már éppen ütném meg mikor rápillantok Erenre. Nem tehetem... végig kell csinálnom Erenért. Csendben vissza megyek az autómatához és veszek egy üveg sima vizet.

-francba. -belerugok a gépbe majd vissza megyek. Jean éppen vizet iszik.

-te meg mi a jó életet csinálsz!?

-jah. Ez? Hoztam maggam othonról. -vigyorog.

-tch. -muszály vissza fognom magam... Erenért,Erenért, Erenért. Hajtogatom magamban. -mentem órára. Szia Eren.-választ nem várva elmegyek. Bemegyem a termünkbe. Az az átkozott Jean. Belerugok a székembe majd leülök.

-óóó valaki nagyon ideges. - jön oda Hanji Petra társaságában.

-Remek. Már csak ti hiányoztatok. - vágom oda ridegen.

-történt valami? - kérdezi Petra

-semmi olyan amihez közöd lenne.

-jaj törpe ez durva volt. - mondja Hanji mire én azzal a tipikus "leszarom fejjel" nézek rá. Petra sértődötten ott hagy minket és leül a helyére.

- történt valami? - kérdezi Hanji komoly arcal. Csaj megrázom a fejem.

-figyelj nekem bármit elmondhatsz.

-tudom,de ezen nem tudsz segíteni.

-össze vesztél Erennel?

-Nem.- alig hogy kimondom becsengetnek és bejön a tanár is.
Végűl Jean egész nap csicskáztatott. Így egész nap feszűlt vagyok. A dühömet gyakran kiadtam egy-egy tárgyon. Nem tudom hogy fogom én ezt bírni idegekkel.... de muszály lesz.
Nap végén mivel nekem kevesebb órám volt a kapuba megvártam Erent.

-szia. -köszön nekem mikor ideér.

-Tch... csak menjünk már. -mondom és elindulok.

-ideges vagy ügye?-sóhajtok. Nem akarom hozzá vágni hogy "szerinted" meg hogy " csodálkozól"? Muszály megnyugodnom.

-igen...-mormogom.

-sajnálom.- mondja bűnbánóan lehajtott fejjel.

-semmi baj.-megfogom a kezét- csam mutasd meg hogy megéri. - megcsókolom kézfejét és kinyitom az ajtónkat. Bemegyek és főzök magamnak teát és leülök az asztalomhoz és gépelni kezdek.
Eren odajön és beleül az ölembe.