megromlott barátság /Befejezett/

25.fejezet

Vörös szemekkel fel néz rám. Sírt?
Szótlanúl oda megyek hozzá és megfogom az állát.

-Levi te...-nem engedem hogy befejezze. Ajkaimat az övére tapasztom és szenvedéjesen megcsókolom.

-Neharagudj hogy késtem. Szeretlek.

-Levih...-szipogva letörli könnyeit. Sírt. Miattam sírt. Elkészítette a kedvenc kajámat. Romantikusan megterített és megvárt.-azt hittem megutáltál.

-Jaj. Hogy lehetsz ekkora barom? Hogy utálnálak meg? Mondtam már hogy szeretlek. -hiábais örökre egy kölyök marad. Leülök az asztalhoz vele szemben és egy "jó étvágyat" után. Nekilátunk az ételnek.

-Nahát ez isteni. Már bánom hogy ilyen sokáig beszélgettem azzal a nővel.- látszik hogy mindent bele adott ebbe az ételbe.

-Milyen nő!? -hangjából kihallatszik hogy féltékeny. Tényleg azt hiszi hogy megcsalom? Azt hiszem egy kicsit húzom az agyát.

-Aha. Nagyon aranyos volt. Viszont hozzám képest eléggé idős.

-miért? Hány éves!? 25-0? - kezd ideges lennj. Jobb lesz ha elmondom neki az igazat.

-Eren. Te most egy kb. 70 éves öregasszonyra vagy féltékeny. - vissza tartva a röhögést nézem ledöbbent arcát.

-jaj nekem. Ne haragúdj Levi.-fogja a fejét- azt hittem hogy valami kis huszonéves nővel kavarsz.

-hülye. Bár az kicsit sértő hogy kinézed belőlem azt hogy komolyan megcsalnálak.

-Tudom ne haragudj. Annyira szégyellem magam.

-Eren...-átnyúlok az asztalon és megfogom a kezét.- én szeretlek. Teljesen beléd estem. Éppen ezért mindenz megfogok tenni a boldogságodért. Ha aesetlek néha kiborulnék kérlek nézd el nekem. Ilyen a természetem. Mindent egyedül akarok megcsinálni és ezáltal túl sok teher nyomja már a vállamat. De hála egy öreg néninek rájöttem  hogy vannak barátaim akik szivesen segítenek szóval ne aggódj miattam.- megszórítja a kezemet és a szemeiben könny gyűlik. Mikor lett ilyen érzékeny?

- Levi én..annyira de annyira szeretlek téged,  elmondhatatlanul boldog voltam mikor megbocsájtottál nekem és..-szipog- és...

-csss..-szájára rakom mutató ujjamat.- ne folytasd.-bólint mire és elveszem az ujjam.
-elösször is, együk meg ezt az isteni ételt mielött kihül. Utána elmegyünk együtt zuhanyozni. Majd befekszünk az ágyba és ott mindent megbeszélünk.

-jól van. Egyébként, tényleg ízlik? Nem sótlan? Most csináltam elösszőr ilyet...- zavartan megvakarja a tarkóját.

-Eren. Ha nem lenne jó megmondanám. Tényleg finom.-mosolygok.

-Akkor jó. -megkönyebbűlve sóhajt.- öm..hm.. bizt..biztos?  Tényleg megmondhatod ha rossz lett.- ezt nem hiszem el! Most komolyan fel akar idegesíteni? Mit nem ért azon hogy finom!?

-Eren ha továbbra se fogod fel hogy igen is finom az amit csináltál és nincs vele semmi gond akkor esküszöm megfoglak ütni! -idegesen nézek rá.

-o..oké. értettem.-csendben folytatuk az evést majd miután végeztünk elmostuk a piszkos edényeket.

-Hé Levi... - szól nekem. Oda nézek mire ő lefröcsköl.