Eren és Levi szomszédok és egyben legjobb barátok. A családjuk nagyon jó kapcsolatot ápol. Olyannyira hogy még közös programokat is szerveznek. Egyik nap a két fiú kapcsolata nagyon megromlik. Levi furcsán kezd viselkedni és eltaszítja Erent magától...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Lenyugodtál? - Kérdezi mosolyogva, mire én megfordulok és felülök a pultra. Magamhozz húzom és átölelem. Eren bele bújik a mellkasomba és vissza ölelel.
-Fogjuk rá hogy igen.-mormogom hajába.
-Egyébbként holnap már mész suliba ügye?
-aha.-válaszoltam monoton hangon.Semmi kedvem most az iskoláról beszélni.
-Jól van akkor már én is megyek.
-mhm.-hümmögtem válaszként. Miért nem tudja befogni azt édes kis száját csak egy percre?
-Mi a baj Levi? Olyan csendes vagy. -sóhajtok.
-Semmi, csak valahogy most nincs kedvem a suliról beszélni.
-Értem... -motyogja és eltávolodik tőlem.
-Mi az?-nézek rá értetlenül.-aj...még mindig nem verted ki a fejedből azt amit Jean mondott ügye?- csak bólint.
-Nem akarom hogy a többiek megtudják hogy mi van köztünk. Éppen elég hogy Armin tudja.
-Értem, ennyire felvállalhatatlan lennék? - kérdezem kicsi gúnnyal a hangomban.
- N..nem dehogy is! Nem erről van szó!- mentegetőzik azonnal.
-Hát?
-Nem akarom hogy pletykáljanak. - kis pírrem az árcán motyogja. Miért nem néz a szememben? Idegesítő.
-Szerinted mernének pletykálni mikor az életük a kezemben van? - elkerekedik a szeme.
- Ne mondj ilyeneket!
-Miért is?
-Mert nem szabadna vissza élned a helyzeteddel.
-Ugyan miért ne? Ha már egyszer jó pozícióban vagyok és félnek tőlem had használjam ki.
-De...ez..nem helyes.
-Mikor lettél te ilyen...-elgondolkozok- nem is tudom milyen.
-Baj hogy nem akarok vissza élni a helyzettel?
-Mindegy.-leugrok a pultról és felnézek rá. Picsába hogy magasabb nálam. -Majd még vissza térünk erre a beszélgetéste...most valahogy nincs hozzá idegzetem.
-hm? O-oké... mi legyen majd az ebéd?
-Nem tudom lepj meg.-nyomok egy gyors puszit az arcára és kimegyek. Halványan de hallom ahogy még azt mondja "rendben". Elindulok a park felé. Zsebre teszem a kezem és kicsit össze húzom magam. Felkellet volna venni egy pólót. Rohadt hideg van. Mikor beértem a parkba leültem egy félre eső padra és gondolkodni kezdtem. Nem akarom kimutatni Erennek...de én is rohadtúl félek a holnaptól. Ez a Jean egy aljas féreg. Nem tudom mire készűl vagy hogy mit akar elérni ezzel az egésszel,de... félek. Persze nem akarom hogy Eren így lásson. Múszály erősnek mutatnom magam. Viszont azzal megkönnyítené a dolgom ha felvállalna. Akkor Jean nem tudna mit kezdeni és szétverhetném a képét. Ennél ló fejűbb úgy se lesz. És akkor most még Mikasa is idejön, de tudja a halál hogy minek. Annak a két diáknak is ilyenkor kell jönnie...ajj mihez kezdjej? Jeannel egyenlőre nem tudok mit csinálni. Valószínűleg holnap...vagy talán már ma meg fogja mondani mit akar. Mikasa... hmm..
