Eren és Levi szomszédok és egyben legjobb barátok. A családjuk nagyon jó kapcsolatot ápol. Olyannyira hogy még közös programokat is szerveznek. Egyik nap a két fiú kapcsolata nagyon megromlik. Levi furcsán kezd viselkedni és eltaszítja Erent magától...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Sziasztok meghoztam a 14. fejezetet is. Ez lett a leghosszabb. 2115 szó. Mostanában szokásommá vált hogy rakok be nektek zenéket is. Hát most is tettem, remélem sikerült eltalálnom a hangulatot.
Remélem tetszeni fog.
-Hogy teheted? Ezt mégis hogy képzelted Eren! És én még képes lettem volna egy itteni egyetemre menni. csakis miattad. - ordítom könnyes szemekkel.- Soha többet ne gyere a közelembe! Utállak...- mondom elfojtott hangon és könnyes szemekkel elrohanok.
*Eren szemszög*
Levi ütése teljesen kijózanított. A földön ülök és nézem ahogy kirohan. Mit tettem?
-Levi! - kiáltok utána és felállok.
-Eren!- Hallom Armin hangját.
-Armin! Miért nem szóltál rám?
-Mi van? - kiakad- Én szóltam előre! Ne engem okolj a saját hülyeséged miatt! -kiabál. Nem válaszolok neki csak futok Levi házához. Mikor oda érek bekopogok.
*Levi szemszög*
Az ajtó előtt ülök össze kuporodva könny áztatta szemekkel. Hirtelen kopogást hallok.
-Levi! Levi én vagyok az nyisd ki. Kérlek..beszéljük meg.- Eren az...Nem. Nem akarom látni soha többet. Elég volt. Átvert! Csak kihasznált!
-Menj innen Eren! -kiabálom.
-Levi... LEVI AZONNAL NYISD KI!- Dörömből az ajtón.
-NEM! -kiabálom! Menj innen! Soha többet nem akarlak látni! Átvertél!...-ordítom sírva.-Elmegyek Tokióba egy jó egyetemre...- Mondom.
-Levi..kérlek beszéljük meg.- már ő is sír. Kinyitom az ajtót. Eren az ajtó előtt térdel.
-Nincs mit megbeszélni Eren...- nézek le rá.- Te csak a barátságunkat próbáltad menteni.....a barátságunkat amit tönkre tettem....
-Nem...én tényleg..
-Eren kérlek. Döntöttem. Ennek nincs semmi értelme. Szombaton elmegyek Tokyóba...oda fogok költözni. Te pedig felejts el engem...-motyogom.
-Levi...ne..-sír.
-Döntöttem...ég veled.- mondom és becsukom az ajtót. Lecsúszok a földre és felhúzom a térdeimet.
-Franca! A kurva életbe hogy lehettem ekkora idióta.- kiabál Eren. Még jobban elkezdek sírni.
Attól a naptól kezdve nem találkoztunk Erennel. A ballagásra sem jött el. Biztos rosszul érzi magát a történtek miatt....nekem is rossz, de..így lesz a legjobb mindkettőnknek. A nyáron elmentünk anyával Tokyóba beiratkozni egy művészeti egyetemre. Augusztusban már be is költöztem a koleszba. Szerencsére nincs szobatársa. Így minden sokkal könnyebb lesz. Enyém az egész szoba. Úgy rendezem be ahogy akarom nem kell senkihez se alkalmazkodnom és a rendet is könnyebb lesz megtartani.Éppen a szekrényembe pakoltam be mikor valaki kopogott az ajtón.
