megromlott barátság /Befejezett/

különkiadás 3

-ezt nem fogom annyiban hagyni! Ha én akarok valamit akkor azt meg is szerzem!

-Tch...-válaszoltam miközben lenézően néztem rá-hát...-fordulok Erenhez.- nem szivesen hagylak itt titeket de muszály dolgoznom. -össze borzolom a fiúk haját majd megfogom Eren pólóját és lerántom magamhoz egy csókra.

-oké, menj csak. Délben tallálkozunk. -nyomot egy puszit az arcomra.

-sziasztok srácok. - gugoltam le a kicsikhez mire ők azonnal megöleltek. Na ezekért a pillanatokért érdemes élni. Az az érzés mikor a gyerekeid magukhoz ölelnek... felülírhatatlan. Homlokon pusziltam őket majd vissza mentem a kocsihoz és indultam is a munkába. Egész jól ment. Kivételesen nem volt annyira stersszes.
Egész nap csak a fiúk és Eren járt az eszembe. Valyon a srácok beilleszkedtek? Valyon szereznek barátokat? Valyon Eren megint elcseszi a teámat mint a múltkor? Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe,míg végűl vége lett a munkának és már mehettem is haza. Bepattantam a kocsiba és sietve elindultam. Mikor hazaértem Eren éppen a lasagnét vette ki a sütőből. Nem vette észre hogy megjöttem. Hm.. nem is baj. Hallkan mögé lopakodtam hátulról befogtam a száját. Érzem ahogy megfeszül és menekülni próbál. Biztos azt hiszi hogy betörő vagyok. Megpuszilom a nyakát és belesuttogom a fülébe hogy...

-meg jöttem.-egyből megnyugszik és ellazul. elengedem és kicsit hátrébb állok. Szembe fordul velem és a szivére teszi a kezét.

-hah... Levi. A szívbajt hoztad rám.

-ne haragudj, de nem hagyhattam ki. -vigyorgok.

-mindjárt mehetünk a gyerekekért. -mondja és nekem nyújt egy csésze teát.

-köszönöm- elveszem és belekortyolok.

-nah? Milyen? -kérdezi izgulva.

-kivételesen egész jó- megpuszilom az arcát és leülök az asztalhoz.

-szerinted milyen volt a fiúk első napja? - kérdezi az asztalra támaszkodva. Sóhaktva felállok.

-nem tudom. De remélem jó- rácsapok a seggére és a szobánk felé veszem az irányt.

-hé! Ez most mire volt jó? - kérdezi kiakadva. Megrántom a vállam.

-leellenőriztem.

-és? - elvigyorodok

-tökéletes, feszes mint mindig. - kacsintok rá és leveszem az ingem. Eren zavartan elfordul.

-é..és.. m..most mit csinálsz? - dadogja. Oda megyek és átölelem hátúlról. Érzem a bőrömön ahogy fel forrósodik a teste.

-csak átveszem az ingem.-mormogom.

-akkor miért engem ölelgetsz? - próbál szabadulni a fogásomból de én csak erősebben fogom.

-mert szeretlek. - suttogom mire megáll az erőlködésben.

-én is. -mondja majd megfordul és megcsókol. Azonnal vissza csókolom majd elengedem és felveszem az ingem.

-mehetünk-jelentem ki beszállunk a kocsiba.
Elindulok és megfogom Eren kezét.
Hamar megérkezünk az óvódához. Leparkolok és kiszállok, megfogom Eren kezét és bemegyek vele. Eren bekopog az ajtón és elengedi a kezem. Pár perc múlva az ovó nő nyit ajtót.

-Jó napot. Shin és Takao szülei vagyunk.-mondja Eren.

-áh, igen a meleg pár.-jelenti ki.

-tch... igen. A meleg pár. -mondom gúnyosan.

-jaj ne értsék félre. Semmi bajom magukkal. -mosolyog.-Shin, Takao! Itt vannak a szüleitek. -szól be a terembe. A fiúk boldogan rohannak ki. Legugolok és megölelem őket.