Kuroko no Basket - One Shots Fanfiction (HUN)

Meglepetés

Sziasztok, új résszel jelentkezem, de ez most más mint a többi! 😈
A címből is adódóan, meglepetésnek szánom ezt a történetet, ugyanis az akinek írtam, fogalma sincs arról hogy ilyennel készültem, neki.
Különösen ajánlom figyelmébe KrisztinaTth8 -nak a történetemet. 😊
Jó olvasást!

***

Japánban nem szokás névnapot ünnepelni. Akashi Seijuro ezt jól tudta, mint mindegyik más japán ember, ám kis kutakodás után szerzett annyi információt, hogy tudja Magyarországon hogy működik ez. És minek is kellett ennek utánanéznie?
Közeledett kedvese névnapja, a magyar szokások szerint, ugyanis a szerencsés lány magyar nemzetiségű volt.
A fiú először feleslegesnek tartotta a nevek megünneplését, elvégre Japánban szinte minden név egy szót képvisel. De amint utánanézett, megtudta hogy más kultúrákban a szenteket szokták ünnepelni a nevük napján. Valamint azt is megtudta, hogy kedvese miért tesz ki egy pohár tejet és mézeskalácsot december elején, “Miklós-nap”kor, vagy miért akar minden áron ludat enni november egy bizonyos napján.
Megtetszett neki ez a hagyomány, épp ezért is szerette volna megmutatni a barátnőjének, hogy érdekli őt az országa szokásai.
Már csak egy gond volt. Nem tudta, hogy ilyenkor mit szokás ajándékozni.
Sokáig törte a fejét, körbekérdezősködött, de nem tudott meg többet.
Végül arra jutott, megbeszéli az Akashi-rezidencia szakácsaival és szolgálóival a menüt -mely mindenképp magyar ételeket tartalmaz, valamint megkérte a cselédeket, hogy készítsék elő az étkezőt.
Ráparancsolt még a komornyikjára, hogy szerezze be Japán legszebb virágait, abból is vagy ötven szálat, ha nem többet. Egy-két dolgot még lebeszélt még a bejárónőivel, majd kocsiba ült és elindult megvenni a legideálisabb ajándékot kedvese számára.
Hamar meg is érkezett a legközelebbi bevásárlóközpontba. Mikor már az inasa utána akart menni, ő visszautasította, ugyanis szerinte ezt magának kell elintéznie. Ráadásul egyedül.
Akashi jól ismerte a barátnőjét, de fogalma se volt arról, hogy a lány minek örülne igazán, márpedig ő a legtökéletesebb ajándékot akarta számára.
Ahogy haladt a bevásárlóközpontban, egyre jobban kezdte elveszíteni a kedvét és a türelmét. Rengeteg ajándékbolt előtt elsétált, ám nem látott semmi érdekeset. Csak mindig, ugyanolyan haszontalan tárgyakat, melyek semmi értékkel nem bírtak.
Már épp feladásra kényszerítette volna magát, ám hirtelen muzsikaszó csapta meg fülét, és a hang irányába fordult. A bevásárlóközpont közepén egy öt tagú zenekar ontotta magából a dallamokat. Akashi felismerte a hangszereket, volt ott cselló, brácsa, nagybőgő, harmonika és szaxofon. Csodálatos zene járta át az épületet. Remek volt a hangzás, de valamit hiányolt a vörös hajúnk. Úgy érezte, még nem tökéletes…
Amint beléhasított a felismerés, hirtelen megvilágosult előtte minden.

Hívta is a sofőrjét, hogy azonnal jöjjön érte.

Akashi este hatra hívta át a barátnőjét. A lány pontos volt, elvégre ha késett volna, ki tudja hogy reagált volna erre a vörös hajú.
Akashi ajtót nyitott, köszöntötte majd az étkezőbe tessékelte a lányt. Amint beléptek a helyiségbe, a lánynak elállt a lélegzete.
A hatalmas asztal telis tele volt a lány nemzetének étkeivel. Ezer éve nem kóstolta már hazája különlgességeit, de most Akashinak hála újból megízlelheti kedvenc fogásait, melyek úgy hiányoztak neki.
Vacsora közben a lány minden étekről mesélt barátjának, hogy mit is tartalmaz, valamint hogy odahaza hogyan készítették el ezeket a fogásokat.
Meglepő módon a fiúnak ízlett a magyar koszt, bár volt egy étel, amit képtelen volt megenni, az pedig a halászlé volt. A lány csak nevetett barátja fintorát látva, majd megnyugtatta arról hogy nem vele van gond, a lány se szerette a paprikás hallevest.
Desszertnek a szakácsok rétest és somlói galuskát készítettek, ami így kifejezetten jól esett a halászlé után.
Amint Akashi kifejtette véleményét a magyar konyháról, -amit meglepő módon érdekesnek és ízletesnek vélt- vacsora után a (z egyik) nappaliba terelte kedvesét. Intett az inasának, aki sietősen átrohant a másik szobába.
Akashi leültette barátnőjét a vörös bársonykanapéra, aztán a dohányzóasztalhoz lépett, amin hegedűje pihent a fűzfa tokjában.
Felnyitotta a tokot, majd elővette hangszerét és a lány felé fordult, aki meglepődve nézte őt.

Minden szó nélkül elkezdett játszani.
Először óvatosan végighúzta a vonót; a húrok kellemes rezgéssel szólaltak meg.
Elismételte ezt párszor, majd belevágott a darabba.
A zene felemelő és csodás ereje járta körbe a teret; a fiú a darabon keresztül mesélt barátnőjének. Sokmindent elmesélt, ugyanis a húrok voltak a hangszálai, a hangok a szavai, a hangszer pedig ő maga.
Eljátszott még pár darabot, majd azután elemelte az álla alól a hegedűt és óvatosan visszahelyezte a tokjába. Felemelte a hatalmas rózsacsokrot az asztalról -amit az inasa hozott meg, még az előadása közben- s a kedvese felé nyújtotta.
A lány arcát könnycseppek szelték át, alig látott valamit a homályosságtól. Szipogott is rendesen, de természetesen örömében. A rózsacsokorra tévedt a tekintete, aminek olyan színe volt, mint barátja hajának. Lenézett a hegedűre, majd fel a barátjára és még jobban elsírta magát.
Akashi a lány ölébe fektette a rózsacsokrot, s így szólt, magyarul:

- Boldog Névnapot!

***

Mosolygott az író, s így szólt, magyarul:
- Boldog Névnapot!
És most az ünnepelthez szólok: Itt a meglepetés! 😊❤ Kicsit későn, de mihez képest? Ünnepelni sose késő. Remélem kellően meglepődtél és nem haragszol rám, amiért nem szóltam hogy írtam. Tudod hogy szeretlek, te baka. 😆

//Köszönöm hogy olvastátok, hamarosan érkezem új résszel.❤