Valóra Vált Álmok

~11.rész~

Pár percig csak ott álltunk Mikivel.Ő vigasztalón ölelt,én pedig sírtam.Nem sokkal később picit eltolt magától és a szemembe nézett
-Nem lesz semmi baj.Meg próbálunk minél hamarabb haza menni.Oké?
-Megigéred?-kérdeztem kisirt szemekkel,mire Miki csak bólintott-oké.
-Na gyere menjünk
Egy zsepit vettem elő a táskámból és kifújtam az orrom.A könnyeimet nem kellett letörölnöm,ezt már Miki megtette.
Oda értünk a kocsihoz.Nem volt kicsi,7 személyes Mazda 5 volt.Miki is ilyet akart venni,de amit ő talált,használtan került annyiba,mint az,amit megvett(a merci).Én beültem középre,Logan a bal oldalára,Luke pedig a jobb oldalamra ült.Kb. fél órát kocsikázhattunk,ez alatt pedig megismerkedtem a fiúkkal.Logan 5 perccel idősebb,a helyi gimibe járnak (ők is idén kezdték a gimit).Vicces fiúk,azonnal megkedveltem őket,sokszor nevettem a vicceiken,de nem tudtam őszintén.
Amikor odaértünk a házukhoz,azonnal tudtam,ki áll a házuk előtt.A szüleik voltak.Amint kiszálltunk a kocsiból,az anyukájuk rögtön üdvözölt minket és megölelt.Nehéz volt nem észre venni,gyönyörű,természetes vörös haját.Mindig ilyen hajat akartam,de erről lemaradtam.
Ami viszont még feltűnőbb volt,az az,hogy gyermeket vár.7.hónap környékére tippeltem,mivel eléggé gömbölyödött a pocakja.Várom már,hogy én is itt tartással,persze nem most azonnal,de maximum 10 év múlva szeretném,hogy legyen egy fiam.Persze egy kislánynak is örülnék,de inkább fiút szeretnék.De ez most nem is lényeges.
A házuk hatalmas volt.A miénk se kicsi,de ez hatalmas nagy.És szép.
Bementünk a házba és a nappaliba mentünk.Leültünk és beszélgettünk egy kicsit.Aztán megmutatták a szobáinkat.Így is 5-en voltak és még volt három üres szoba,ezért még így is elfértünk kényelmesen.A szobám gyönyörű volt.Francia ágy,szekrészsor,de legjobban a hatalmas ablak tetszett.
Éppen pakoltam ki a ruháikat,amikor valaki kopogott,és lassan kinyitotta az ajtót.Miki jött be,aminek örültem,mert beszélni akartam vele.