~22.rész~

27 0 0
                                    

Minden olyan gyorsan zajlottle.
-A randink
-A döntés,hogy Logan velünk jön
-Az az utolsó egy hét
Nagyon könnyen meg tudtuk szervezni,hogy Logan oda járjon,ahova én.Mibel az osztályom turisztikás,ezért emelt szinten tanuljuk a norvégot,és amúgy is oda lehet kimenni cserediáknak.Szóval Logannel cserediák-párok is lettünk.
Logannek nem kellett koliba menni,helyette lakhatott (volna) nálunk.
Mikor Logan elbúcsúzott a szüleitől és a báttyától,az olyan természetes volt.Viszont mikor iker öccsét ölelte meg utóljára,az olyan szív szaggató volt.Nekem rögtön eszembe jutott Zsolti.Mi tuti nem leszünk ilyenek soha.
Mi is elbúcsúztunk és megköszöntünk mindent.Majd felszálltunk a repülőre és elindultunk haza.
A haza út is hamar eltelt.Sokat beszélgettünk,majd én valahol Németország fölött elaludtam.
-Anna.Ébredj.Szlovákia.-jelentette ki Miki egyszerűen,hogy keljek fel,mert Szlovákia fölött repülgetünk épp.
Nem sokkal késôbb le is szállt a gépünk.A reptéren Miki ki kérte a kocsi papírjait(itt lehetett hagyni a kocsikat a reptér saját parkolóházában.)
Érthető volt,hogy nem a házunk felé megyünk.Volt egy kissebb házunk,aminek a kulcsa Mikinél is és nálam is ott volt.Fel volt szerelve mindennel.Volt konyha,fürdôszoba,nappali,és 5szoba.A legfontosabb mégis hiányzott belőle:a kaja.Éhes voltam.A fiúk is éhesek voltak.
-Pizza?-jutott eszébe Mikinek a nagyszerű ötlet
-Jöhet.
A pizzát gykrsan befaltuk és elmentünk alukálni.

Valóra Vált ÁlmokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora