Valóra Vált Álmok

~25.rész~

Persze ez nem tartott tovább fél percnél.Zsoltit eltoltam magamtól,és én is hátráltam egy lépést,majd Mikire néztem
-Össze pakolok-jelentettem ki
-Én is-válaszolta lazán
A szobámba érve majdnem elkezdtem a bőgést.Nem tudom,miért.Csak úgy rám jött.
Össze szedtem a maradék ruhát,amit nem vittem Norvégiába.Eddig azt hittem,csak a ruháimért jöttem,de igaz ez?Dehogy igaz.
A régi fényképeim,az emlékeimmel együtt.
Több fénykép albumom is volt,amiben persze (kb.) időrendi sorrendbe voltak rakva a képek.
Ősszeszedtem az albumokat és a keretben lévő fali,vagy asztali képeket is.Ezek után eszembe jutott valami,amit legszívesebben tűzbe dobnék:a tankönyveim.Utáltam tanulni.Viszont legalább eszembe jutott,hogy ne hagyjam itt Leiner Laura könyveit.Imádom őt.
3 dobozba sikerült elpakolni a cuccaimat.Szerencse,hogy Miki egyszer konkrétan ingyen haza hozott egy egykerekű utánfutót a szomszédtól,aztán megjavította és így tudjuk használni.
Még utóljára körbe néztem a szobámban amikor megakadt a szemem az ajtó félfára rajzolt vonalakon.A "magasság mérőnk".
Itt mértük meg Mikivel meg Zsoltival,milyen magasak vagyunk.Persze mindig én voltam a legalacsonyabb,aztán Zsolti,és természetesen Miki volt a legmagasabb.Talán ez fog a legjobban hiányozni a házban.
Éppen ki akartam nyitni az ajtót,mikor valaki kopogott(legalább nem kellett le tennem a dobozt)
-Nyisd ki légyszi-szóltam.Zsolti volt az,szóval csak rá néztem és megpröbáltam ki kerülni.
-Anna-szólt utánam
-Hhh...mi van?
-Ne haragudj.
-Mivan?!-az állam a Föld középpontját érinthette.Zsolti,akinek a száját még egy " boccs" se hagyta el,az most tőlem kér bocsánatot.Tuti valami kész átverés vagy nem tudom.
-Sajnálom.Oké?
-Mit?
-Amit csinálok lassan 15 éve.Hogy okoskodtam,hogy elvettem anyáékat.
-Zsolti ezt nem kell sajnálni.Sőt,köszönöm.Ha te nem vagy ilyen önző,én nem találkozok valakivel-mosolyogtam rá,életemben talán először.