-Bejöhetek?-kérdezte Miki,és már be os lépett a szobámba.
-Már bent vagy.-mondtam picit szomorúan.
-Jól vagy?
-Igen.Nem...nem tudom-összezavarodtam.Abba hagytam a pakolást és a földre ültem,hátamat az ágynak támasztva.
-Ne haragudj,hogy csak így ide rángattalak.Nem kellett volna ide jönnünk.Amint tudunk haza megyünk-Miki mellém ült,és nem momdott többet,csak átkarolta a vállamat,én pedig a vállára tettem a fejem.Így ültünk nem is tudom meddig.Aztán egyszer csak újra kopogtak az ajtón.Először nem tudtam ki az,de amikor megláttam,hogy milyen ruhát visel,azonnal rájöttem,hogy ez bizony Logan.Kicsit meglepődött,aztán hozzáfogott...
-Oké.Annyi kérdésem van,hogy ti mindog ennyire szeretitek egymást?!
-Igen-válaszoltuk Mikivel egyszerre
-Ohmmm...oké.Amúgy kész a vacsi,gyertek enni
Eddig észre se vettem,hogy éhes vagyok..viszont ekkor már éreztem,hogy a gyomrom teljesen üres.Valószínűleg Miki is ezt érezhette,mivel az ő gyomra is morgott.Ezért elindultunk enni.
ESTÁS LEYENDO
Valóra Vált Álmok
De TodoAzt hittem,a suli első napja lesz életem legboldogabb napja.De nem. Két héttel később jöttem rá:mindent elrontottam. Talán egy kis költözés hozza meg a boldogságomat? Jó olvasást.
