Odd eyed luck

IX.

Sajnos az idő gyorsabban telt, mint igazságos volna, és ahogyan említette, Taemin utazása szinte perceknek tűnő idő alatt a küszöbre került. Gondoskodó anyai szerepemhez igazodva kimostam a ruháit és összekészítettem azokat, amiket a színpadon kellett hordania. Bepakoltam a bőröndbe őket akárcsak a laptopot és a töltőjét, a plusz telefont és fülhallgatót és legalább négy telefontöltőt, hátha egy visszajut belőle Korea határain belülre. Taemin ez idő alatt próbálta bővíteni japán szókincsét, hogy lehetőleg életben maradjon az idegen országban és bár semmit sem tudtam japánul, ha kérte, segítettem neki, ahol tudtam.

- Még két nap. – sóhajtotta egyik mangáját lapozgatva, az ölembe dőlve közben, mialatt a tv-t kapcsolgattam. – Tajvanon is szörnyű volt az a harminchat óra nélküled a múlt héten, miért kell most egészen japánig mennem hetekre?

- Úgy emlékszem ez érted és a rajongóidért van és lelkesen várod. – kuncogtam fel halkan.

- Igen, de nem lesz ott az életem legfontosabb hozzávalója. Olyan mintha rántottát akarnék csinálni...

- Tojás – egészítettem ki, mikor úgy festett soha nem fejezi be a mondatot, ő pedig válaszul csettintett.

- Az, szóval tojás nélkül.

- Remélem, nem kell magadra főznöd. – sóhajtottam mélyet, selymes tincseibe futtatva ujjaim, ő pedig megfeledkezve a könyvről a földre ejtette azt és lehunyta a szemét, mialatt ujjbegyeim fejbőrét masszírozták.

- Ha kellene, velem jönnél?

- Az emberiség érdekében meg kellene tennem. – halkan kuncogott fel kissé kelletlen hangom hallatán és megfogva haját piszkáló kezem, tenyerei közé zárta a kis kézfejet.

- Találtál valami jó filmet?

- Még csak délután négy van, ilyenkor semmi sincs a tv-ben. – morogtam lebiggyesztve ajkam, mire hümmögött párat, mielőtt felült volna.

- Akkor játszunk, olyan régen játszottunk. – lelkesedett fel pillanatok alatt az előbb még félig alvó fiú.

- És mit játszunk? – pislogtam félrebillentett fejjel, ő pedig már a tv alatti üveges ajtajú kis szekrényt tárta ki és pakolta ki a tetemes játék gyűjteményt. Pár bamba pillanat után rám is átragadt a vidám energia amit árasztott magából és mellé telepedve kezdtem másodszortírozásba a játékokat, amiket elém rakott.

- Mi maradt? – nézett rám, mikor végeztünk a holmik szanaszét pakolásával.

- Just dance, mario cart, need for speed, mortal kombat kilenc és tíz, dead or alive five, meg az a beteg játék amit Jonghyun adott karácsonyra kettőnknek a fura szemöldökrángatással. – Taeminből kirobbant a nevetés, majd elvette tőlem a játékot.

- Nem is tudtam, hogy van ilyen...ünk. – fejezte be a végét paradicsompiros arccal, ahogyan a játék dobozát vizsgálta, én pedig felkuncogva vettem ki a kezéből és a „soha" kupacba dobtam. – Ez nagyon perverz. – nyögte ki végül, én pedig remekül szórakoztam rajta. – Láttál te már egyáltalán olyat? – billentette hirtelen félre a fejét, mire játékosan homlokon csaptam.

- A pornóoldalak nem kérdezik meg a nemed. – ütöttem le a labdát, ő pedig csak pislogott, miközben inkább elindítottam egy játékot, ami biztosan nem a just dance volt.

- Mi ez? – ült le végül mellém Taemin, visszatérve a kis földkörüli pályáról, ahová szegény elméjét küldtem, mosolyogva adtam a kezébe a kontrollert.

- Gang beasts. – egy hosszú „ó" hagyta el ajkait és rám villantott egy kihívó, játékos mosolyt, én pedig felkészültem a véres küzdelemre.