Gruvia-Megtalált jövő-BEFEJEZETT

Szerelem

Sziasztok itt a következő rész is :D  Jó szórakozást :)

Csak egy barát...csak egy barát -hangzott a fejembe a mondat vége. Ledöbbentem. Nem tudtam megszólalni vagy feldolgozni egyből a mondandóját. Nem szeret engem. Nem szeret.....csak egy barát vagyok neki.DE én annyira szeretem. Csalódott voltam és szomorú.Fájt.Borzasztóan és leírhatatlanul.A mellkasom összeszorult és akaratlanul is legördült egy könnycsepp az arcomon.És azt követte a többi. A testem remegni kezdett. A szél csípte a könnyekkel ázott arcomat.Miután feldolgoztam hogy ennek Gray-sama a tanuja hátatfordítva elfutottam.Nem tudtam hová megyek.CSak egyedül akartam lenni és kisírni magam. A szívem apró darabokra hullott.3 évet adtam neki az életemből.Küzdöttem és a mai napig küzdök érte de neki nem vagyok olyan nő akit szeretni tudna. Átvágott becsapott. Nem, ő nem tett volna ilyet. DE egy csomó apró jelet adott nekem.Reményt adott.Lehetőséget adott hogy reménykedjek,hogy egy napon ő és én........És most meg azt mondja hogy csak barátként tud rám tekinteni? Akkor miért miért miért hitegettél engem Gray-sama? Miért voltál Lyon-samával annyira ellenséges mikor Juviának a kezére pályázott? Miért éltél együtt Juviával? Miért mosolyogtál rám? Miért védtél meg mindentől? Fáj,miért nem érted hogy ez mennyire fáj nekem?

Lekuporodva egy fa tövében sírtam. Az érzelmeim hatására hatalmas felhőszakadás következett be. Úgy zuhogott az eső mintha dézsából öntötték volna és úgy potyogtak az én könnyeim is. Az eső együtt sírt velem. Akaratlanul is eszembe jutottak a közös emlékeink .Amikor először találkoztunk,az a nap ,mikor beleszerettem.Amikor csatlakoztam a Fairy Tailhez,minden nap mikor elmondtam neki hogy mennyire szeretem,az évfordulónk,a közös karácsonyunk,a közös életünk.....A világ megszűnt körülöttem...csak én voltam,a könnyeim,az emlékeim és az eső. A megszámlálhatatlanul sok cseppből álló esőről hittem hogy azért jött ,hogy elmossa a fájdalmaimat az emlékeimmel együtt. Szörnyen érzem magam. Mintha szorongatnák a mellkasomat. Hallottam egy törést is. Legalábbis képzeltem. Itt vége volt.  A megtört szívem darabkái szilánkokra estek . Be kell látnom hogy csak egy elkényeztetett lány voltam aki egyik napról a másikra a rózsaszín felhők közt ragadt és most szállt le a földre.....

Hirtelen valami fényesség kezdte bántani a szemem.Nehezen kinyitottam fáradt szemeimet.A nap első sugarai bántották a szemem. A felkelő nap látványa mindig is elszédített. Egyszerűen gyönyörű volt. Akaratlanul is elmosolyodtam. mintha csak azt akarná sugallni nekem a természettel együtt hogy álljak talpra.Hogy szedjem össze magam. A kezeimmel megtöröltem az arcomat és a szememet hogy a könnyeim valamennyire elapadjanak.A mellkasomra tettem a kezem és megszorítottama kabátomat.  Nem vagyok kész arra hogy elfeledjem Gray-samát. Ahogy magamat ismerem találn sohasem fogom elfeledni. Nekem mindig is ő volt és lesz az első szerelmem és én örökké szeretni fogom őt mégha ő nem is. De mielőtt csak megfordulna a fejemben hogy hátrahadjam ezt a szerelmet valamit még el kell mondanom neki.......

Sziasztok így a végére szeretnék tőletek kérdezni valamit :D Szerintetek átérezhetően írtam le Juvia szenvedését? Hol kellene javítanom benne?Minden pozitív és negatív kommentet szivesen fogadok mert nem igazán vagyok jó az érzelmek leírásában és fejlődnöm kellene :D A kommentelőknek előre is köszönöm :D

UI: Köszönöm hogy olvassátok a művem :D <3