Gruvia-Megtalált jövő-BEFEJEZETT

Támadók

Sziasztok itt a kövi rész bocsi a késésért de ha minden jól megy hozok ma még egyet :D Remélem érthető valamennyire a fogalmazásom a helyesírási hibákat kérlek nézzétek el nem vagyok túl jól a meleg miatt :/ :( Remélem tetszeni fog :D Jó szórakozást

Juvia szemszöge:

Az erdőben találtam meg azt a helyet ahova mentünk.Még évekkel ezelőtt.Kislánykoromban sokat játszottam itt mert az emberek nem fogadtak el.Magányos voltam és itt kerestem menedéket.Éppen futottam mikor egyszerűen beestem ide.Azóta majdnem naponta visszajárok ide.Nem hittem volna hogy bármikor megmutatom valakinek.Dehát most vészhelyzet van! De elég a nosztalgiából!

-Gyertek erre gyorsan!-mondtam és egy sziklához léptem amit eltakartak a növények.Bárki azt hitte volna hogy csupán egy szikla amire felkúszott sok inda de nem így volt.Ha elhúzta az ember akkor egy kis üreget látott meg.De már nem látszott mert mohával valamennyire sikerült eltakarnom.Leszedtem az álcát 

-Gyertek Juvia után!-mondtam és beleugrottam az üregbe,ami a szikla lábánál volt. Mikor leérkeztem megálltam és elkaptam a gyerekeket.

-Juvia-san itt víz van!-mondta Mika.Igen volt is víz a talpunk alatt

-Nyugodjatok meg ! Ez Juvia privát helye.Ti vagytok az elsők akik látják -mondtam nekik és rájuk mosolyogtam. Előrébb mentünk kicsit.

-Megérkeztünk.-láttam rajtuk hogy szemük szájuk elakadt. Ez a látvány tárult elénk mikor megérkeztünk

Nagyon szerettem ezt a helyet. Megnyugtatott és elbűvölt egyben.Itt az állatok társaságában nem éreztem magam magányosnak. Csak a vízben éltek állatok.Az egész helyet szikla vette körbe de ez a fáktól alig látszott.

-Juvia itt tanult meg varázsolni.Magától úgy hogy senki sem tanította csak a barátai-mondtam nekik majd bementem a vízbe és beletenyereltem. Megnyugvást éreztem.

-Juvia-sanhogy találtad ezt a helyet?-kérdezte Mika és láttam Natsumén hogy őt is érdekli.

-Kislány koromban játszottam és véletlenül esett be ide Juvia-mondtam-De most ami fontosabb hogy beszélgessünk és mondjátok el Juviának hogy miért üldöznek titeket?-mondtam nekik és eléjük léptem.

-Tudod azért mert...-kezdte Mika mire Natsume egy kicsit meglökte oldalról.

-Bízd rám-mondta Natsume-kun és leültek a testvérével.Én is leültem.

-Na szóval?-kérdeztem-Ne féljetek tőlem kérlek! Nem tudok nektek segíteni ha nem nyíltok meg.Tudnom kell hogymi történik ahhoz hogy segíthessek.

Natsume és Mika egymásra néztek majd bólintottam.

-Rendben van megbízunk benned és a Fairy Tailban-mondta Natsume mire Mika folytatta

-A szüleink is varázslók csak úgy mint ti.És a szüleinknek volt egy kicsi gondjuk ezekkel az emberekkel.Sokszor megküzdöttek velük és mindig a mi szüleink nyertek.

-De egy nap megváltozott minden.Tudták hogy úgy van esélyük a céhünk ellen hogyha elválasztanak minket egymástól.Így anyut és aput elválasztották ahogy a többi párt a céhben.Mi Mikával segíteni akartunk de nem tudtunk.Csak rontottunk a helyzeten.Mikor felfogtuk arra gondoltunk hogy fogjuk a céhünk egy tagjának találmányát és felhasználjuk a támadók ellen ugyanis a céh vesztésre állt az újfajta fegyverek miatt.Azonban ez a fegyver rosszul sült el és elválasztott minket is a szüleinktől és barátainktól ahogy azokat az embereket is.A céh az megmenekült de mi itt rakadtunk.Mikor ide jutottunk aután 30 percel találkoztunk veled.

-Értem-mondtam. Nem lehetett könnyű nekik.Sajnáltam őket.-És melyik céh tagjai vagytok?

Láttam hogy erre a kérdésre mindketten kérdőn néztek a másikra.Mika azt sugallta hogy nem kéne elmondaniuk.Ezt az ötletet Natsume is támogatta.

-Sajnálom ez minden amit mondhatunk-mondta Mika és felkellt-Juvia-san csipog a karod-mondta utána

Észre se vettem.A komunikátor jelzett.FElvettem

-igen?-kérdeztem

-Juvia

-G...G....Gray-sama?-kérdeztem enyhe pírral az arcomon.Ez az első alkalom hogy felhívott a komunnikátorral.Bár mondjuk mindig a közelében vagyok így nem nagyon volt rá eddig szükség :D

-Az ellenség elment nem tudom hol vagytok de gyertek vissza.-mondta mire felpattantam

-Igenis-és azzal GRay sama kinyomta

-Gyertek visszamegyünk.

1 óra múlva már a céhben voltunk.A gyerekeket elküldte a betegszobába pihenni.Én pedig beszámoltam a többieknek arról amit mondtak a gyerekek.

-Akkor valószínüleg azért kellenek nekik,hogy a szüleiket zsarolhassák-mondta Lucy

-A szemetek!-csapta össze az ökleit Natsu-san

-Valahogy haza kell juttatnunk őket.-mondtam mire mindenki felém kapta a fejét.-DE tudnunk kell hogy melyik céhbe tartoznak különben nem sikerül viszont Juvia úgy látja hogy ennél többet nem fognak mondani és azt sem tudjuk hogy mikor jönnek vissza.Nagy baj van nem igaz?

-De pontosan-helyeselt mindenki

-Akkor most várunk és a következő támadás majd eldönt mindent.

Elmentem megnézni a gyerekeket de ők aludtak.Én is hazamentem hiszen tudtam hogy a céhben vigyáznak rájuk. Másnap reggel siettem a céhbe.

Bementem megnézni a gyerekeket akik az ágyon ültek és beszélgettek.Nem láttak meg így a beszélgetés utolsó mondatát el tudtam csípni

-....Nem kockáztathatjuk hogy megváltozik ez az idő.Nem szabad többet mondanunk mert beláthatatlan következményei lehetnek

-Tudom....már így is nagy bajban vagyunk nem szabad semmi sem elrontanunk.De akkor mi legyen bátyám?

-El kell hagynunk mielőbb ezt az időt és visszatérni a sajátunkba

-Hogy értitek hogy "a sajátunkba"?-kérdeztem mire ők rámkapták a fejüket