Nem várt szerelem

9.

Lily vasárnap délután már haza ment. Szóval egyedül aludtam az ágyamban. Reggel annyira nehezen bírtam felkelni, de kíváncsiságom miatt egyből kimásztam az ágyból. Természetesen a tükör elé siettem ennyire. A sebeim még mindig látszódtak. A suliban mindenki bámulni fog. Nem akarom, hogy rám figyeljenek vagy épp kiröhögjenek. Sminkkel megpróbáltam elfedni, de csak halványítani tudtam a lila foltokat.

A suliba beérve egy páran megnéztek. Soha sem engedtem le hosszú barna hajam, de most muszáj volt. Remélhetőleg nem ismertek fel.
Első órám francia. A tanárom Mr. Parker már elkezdte az óráját, mikor megállt  rajtam a szeme.
Már egy ideje nézett, mikor az osztálytársaimnak is feltűnt, hogy kit bámul ennyire. Mindenki engem figyelt. Becsuktam a szemem és elfordultam. Csak annyit hallottam hogy Mr. Parker a táblára ír.
- Rebecca, kérem fordítsa le ezt a mondatot.
Felnéztem és lefordítottam magamban a kérdést. Választ már nem adtam ugyanis a kérdés azaz volt, hogy ki vert meg ilyen csúnyán. A tanár tudta, hogy nem fogok válaszolni, ezért letörölte a táblát és a munkafüzetbe adott munkát amire majd jegyet ad.

Megszólalt a csengő és mindenki a szünetre tolongott ki az udvarra. Én bent maradtam, mert esélyem se lett volna kijutni. Mikor végre kijuthattam volna Mr. Parker  szólított meg.
- Rebecca, kérem jöjjön vissza a terembe, beszélni akarok magával.
Beléptem a terembe és ő intett a első padra, hogy oda üljek, majd ő is leült velem szembe. Íriszei az enyémeket kereste. Gondolom valami magyarázatra várt vagy pedig azt nézi, hogy felkészültem-e a beszélgetésre, de ahogy ránéztem elmerültem gyönyörű barna szemeiben és ahogy megfigyeltem az arcát, akkor kellett észrevennem, hogy a francia tanárom nem is öreg, hanem egy 23 év körüli fiatal. Jobban megnézve rájöttem, hogy mit esznek rajta az osztálytársaim. Mr. helyes Eric  Parker  tanár úr még az én szívemet is megdobogtatta.

- Rebecca Davis kisasszony kérem ne bámuljon úgy, mint az ide járó lányok többsége.- szemei haragot mutattak. - Azok a lányok képesek lennének felfalni.- nevetett fel végül.

 Zavarban voltam ezért elfordultam.
- B-bocsánat tanár úr, d-de eddig nem is v-vettem é-észre, hogy ön mi-milyen fiatal... - dadogásom már annyira mély szintre süllyedt, hogy a hangom is cserben hagyott.
- Lehet ez hülyén hangzik, de még sohasem néztem magára közelről.
És ez igaz is, mert én mindig az ablak felől az utolsó padban ülök. Nem jött sohasem hátra ezért csak távolról figyeltem az óráira.
Mr. Parker meg csak jót nevetett rajtam.
- Ezt most bóknak veszem.- kuncogott még egy kicsit, aztán komolyra váltott.- amúgy meg volna egy kérésem.- húzta fel szemöldökét egy gyenge mosoly kíséretében. - Amikor kettesben vagyunk, hívj csak Ericnek. 

Megdöbbentet... Egy tanár arra kér, hogy tegezzem?! Ez csak egy álom... remélem.

- DE akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a becenevemen hívjon. Szóval Beccának szólítson.
- Jól van Becca, de másról akarok veled beszélni. Tudom, hogy értetted mit írtam fel a táblára. Kérlek mondd el ki volt az. 
- Igen, értettem, de nem akarok róla beszélni.
- Bennem bízhatsz, lehet tudok segíteni. 
-... Egy Rose nevű lány volt.- mondtam habozva.
- És ez a lány Jason Horan nevű sráccal jár?
- H-honnan tudja?!- pattantam fel idegesen a padból. Összeráncolta szemöldökét, én meg visszaültem ijedtemben. - Vagyis honnan tudod? 
- A lányt Rose Evansnek hívják. Ismerem. A szülei sem bírnak vele. Pénz éhes ribanc. Minden pasival lefekszik, ha nem az ő ízlésére van a srác, akkor dobja, de viszont ha ő verekedést akar akkor kitalál valamit és azzal az indokkal jól helyben hagyja azt a személyt. Szeret viszályt is okozni. Hazudik, csak azért hogy saját magának kiközösítse azt a személyt.

- De hát nem is ebbe a suliba jár. Honnan ismeri... ööm.. ismered őt?
- Rokonom. Ma pont egy hete, hogy az anyja ezt elmondta nekem. 

Csupa meglepetés ez a nap. Kiderül, hogy ki hagyott helyben. A tanáromat tegeznem kell és még csak az első óra múlt el.

- Jut is eszembe, mikor csöngenek be?- órájára pillant majd elmosolyodik.

-15 perce. Milyen órád van és ki tarja?
- Tesi órám, Mrs. White tanárnővel.
- Jól van akkor menj csak, én majd lerendezem ezt a tanárnővel.

- Bocsánat tanárnő a késérért,  nem volt szándékos...
- Állj be a többiekhez, Mr. Parker mondta, hogy késni fogsz.

- Igen.. és elmondta miről volt szó?

- Nem és nem is érdekel. Állj már be a sorba!- mondta már szinte üvöltve Mrs. White.

A nap többi óráján szinte mindenki aludt. a tanárnő, testnevelés órán nagyon kifárasztott minket.. Már alig várta az egész osztály a csengőt. Nem csoda, nyolcadig órában kinek van kedve matekozni az osztályfőnökével? Hát nem nekünk! Végre megszólalt a csengő és mi mehettünk is. Furcsa, most én voltam az első aki kilépett az osztályteremből, sőt az egész iskolából. Nem tudom mi az oka, de úgy érzem, nem is akarom tudni. 

Hazaérve felhívtam Lilyt és elmondtam neki a történteket. Persze nekem nem is kellett mondanom, hogy helyes-e a tanár... barátnőm magától kérdezte.
- Helyes? Magas? Kék szemű? Van barátnője? Milyen a haja színe? Hány éves? egy 17 éves lánnyal randizna?
- Igen. Igen. Nem. Nem tudom. Barna. Nem tudom. Nem tudom.- mondtam egy lélegzet vétellel.- De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy akkor lehet nem is Jason mondta neki, hogy rámáztam, amit tudunk hogy nem igaz, hanem Rose találta ki, hogy csak az övé legyen.

- Nem kizárt. De kinézeted baba azt tuti Jasontől tudja.
- Mivel csak ő ismer engem az ő sulijából...
- Jól van na. Most mennem kell majd beszélünk sziaa.
- Szia.

Este az ágyamban arra gondoltam, hogy miért volt ilyen kedves velem Eric tanár úr, a suliban miért én voltam az első aki kijutott. Miért álltak meg, hogy előre mehessek? Volt egy olyan érzésem, ha meg tudom mi az igazság.... akkor az nekem fájni fog.

Sziasztok. Megint jöttem egy új résszel. Igaz leginkább a suliról szól, de hamarosan hozok egy izgi részt. Remélem várjátok. :)