Nem várt szerelem

3.

- Jason hova viszel?- kérdeztem már  saját magamon nevetve.
- Ide.-mondta egy elhagyott játszótérre mutatva, ahol volt két hinta egy libikóka és három pad. Jason az egyik hintában foglalt helyet.
- Ülj le mellém. Vagy félsz tőlem?-kacsintott rám.
Kérdésére nem figyelve leültem a másik hintába.
- Miért hoztál ide?
- Mert itt senki sem keres... ez a hely lett a ''búvóhelyem''.
Hiába mondta komolyan én mégsem bírtam ki nevetés nélkül.
- Búvóhely?-Minek neked?
- Amint mondtam.. néha szeretek egyedül lenni... De anyám elöl és a hülye kérdéseitől ide menekülök.
- Milyen kérdésekre gondolsz?- folytottam vissza a nevetésem.
- Hogy megy a suli? Találtam-e már szép lányt? Járok-e valakivel? Meg az ilyesmi kérdései már az őrületbe kergetnek.
- Miért? Eddig nem volt?- lehet tolakodó voltam, de akkor is kíváncsi voltam mit mond.
- Nem volt.-sóhajtott- Már régóta várok egy lányra akit már egy ideje szeretek, de ő mintha levegőnek nézne.
- Köszönöm, hogy elmondtad,- mosolyogtam rá, de közben amit hallottam tőle szíven ütött.- de miért nekem mondtad el?  Ezt tudja Lily? Vagy akit szeretsz az...
- Nem Lilybe vagyok szerelmes- vágott szavamba- Neki nem mondtam el, mert vele nem lehet komoly dolgokról beszélni. Főleg számomra a leggyönyörűbb lányról a világon.
- Akkor mi Lilyvel csúnyának számítunk?- mondtam elfordítva a fejem.
- Becca. Nem ezt mondtam... Ti is szépek vagytok, de gőzöd sincs, hogy mióta várok az ő szerelmére.
Csak rá mosolyogtam. Nem tudtam mit mondani. Fájt hallani azt amit mond. Igaz, hogy nem rég ismertem meg, de akkor is szar volt ezt hallani tőle.
- Na és mi a lány neve?
Rá néztem és láttam, hogy zavarba jött.
- R..-ahogy ki ejtette ezt az ártatlan betűt, nagyot dobbant a szívem. R mint Rebeca? Lehet hogy rám gondolt?
Dehogy is, hisz ő azt mondta régóta vár rá, vagyis már régebbről ismeri. Vagy lehet hogy egy olyan lányra vár akit még nem is ismer? Csak úgy mond egy nevet?
- Rose a neve.- megfagyott bennem a vér... pedig reménykedtem, hogy én vagyok az a lány. - Egy suliba járunk.-  sokkolt a valósággal.

Ezek után témát váltottam és másról beszélgettünk. Telefonomra néztem,  meglepve ugrottam ki a hintából és Jason elé léptem.
- Jason. Bocsi, de most már muszáj haza mennem. Már hajnali  fél 3 van.
Ha nem gond én megyek.- és indultam ki a játszóról.
- Várj! Haza kísérlek.- sietett mellém.

A haza vezető úton nem szóltunk a másikhoz, amíg ő meg nem zavarta a csendet.
- Kipróbálhatok valamit?
- Mit?
Olyat tett amire én nem számítottam. Mögém jött és hátulról átkarolt. Nem tudom mi ütött belém, de zavarba jöttem.
- Nézd.- szólt lágy és egyben szexis  hangon.
Az arcát közel rakta az enyémhez. Ujját a még csillagos ég felé nyújtotta.
- Az ott a göncöl szekér- próbáltam keresni azt amit ő mond, de hiába minden csillag ugyan olyan volt számomra.
- Hol? - értetlenkedtem.
- Ott- nyújtja előrébb ujjait.
- Hol? Én akkor sem látom.- mintha éreztem volna , hogy elmosolyodik.
- Keress az ujjam irányában négy fényesebb csillagot a többinél.- várta a válaszom.- Látod?
- Megtaláltam.- miest megláttam azt a négyet, egyből kirajzolódott az égen egy szekér féleség. Innen tudtam miről beszél, de figyelmem az érzésre irányult ami felcsillant bennem.
- Ez olyan romantikus.- fordultam vele szembe.

Na ennyi lett volna. Remélem tetszett. Ha igen Vote-ttal jelezzétek légyszíves, vagy kommentekkel. :)