Inkább aludjunk rá még egyet!

1.rész

2015.október 23.-ra kellett megemlékeznünk az iskolával és hát igen a két 7.osztályra jutott a sor. Azt tudni kellett a két osztályról, hogy nem birtuk egymást senkivel sem! Abban az évben lettünk összevonva mindenben: Napközi, ebédelés, közös nyelv órák...
Utáltuk egymást mindenkivel. Senki nem bírta a másikat és így nehéz volt összehozni bármit is .
A műsort viszont muszály volt megcsinálnunk. Nem kapott szerepet sok mindenki(ha jól emlékszem 6-6ember volt a két osztályból), hát persze Én miért is ne, mint mindig kaptam..
Hát az a bizonyos ember aki nekem össz-viszz azon a 7év alatt felse tünt nem kapott és Én akkor tüntem fel Neki is, mikor ugye hát "középpontban" voltam.
Aztán lezajlott ez az egész műsorosdi és jöttek a közös angol óráink, ahol ő is ugyanúgy ott volt. Nem volt szimpatikus; olyan fiúnak tűnt aki szereti magát nevettetni, szeret a középpontban lenni és hát igen.. idegesített.
De az egyik angol óra végén mentem volna kifele és az ő padja ahol ült az ajtónál volt és írt és megkérdezte hogy :
-Ugye milyen szépen írok?
Csak mosolyogtam, mert olyan visszahúzódós lány voltam/ vagyok 😂.
Ez így ment kereste a társaságomat és elég sokat hülyültünk..mint például, a telefon vakkujával villágítottunk egymásnak a suli lépcsőin vagy akár az utcán.
Az osztályomban a legjobb barátnőm mondta már nekem sokszor h én annak a fiúnak nem kicsit, de nagyon bejövök és, hogy nekem is tetszik. Én csak annyit mondtam erre:
-Csak haverok vagyunk ne izguld túl. Meg amúgy is más tetszik.

(Az egy másik sztori)

Rámírt Messengeren és akkor kezdtünk el igazán jól meglenni...
(Folytatás következik...)