Inkább aludjunk rá még egyet!

8.rész

Emlékszem.
Szeptember első napjaiban ráirtam Atira, hogy mennyire is hiányzik és, hogy újra kezdhetjük-e. Mivel ő nem akart megbántani azzal, hogy nemet ír belement.
De az a kapcsolat nem volt olyan mint előtte.
Elmentünk egymás mellett a suliban és nem is beszéltünk úgy mint előtte.
Másnap szakított, következő nap tanszobán nem voltam olyan hű de jól és látta rajtam, írt, hogy látja mennyire megviselt és kezdjük újra .
Tudtam, hogy ő csak sajnálatból írja mindezt, hogy nekem ne legyen rossz és csak "kényszerből" jártunk/ha már nevezhetem így/ újra...
Igen. Megint szakítottunk, megint más nap.
Ati: Ne haragudj nekem ez nem megy másfél hónapig nem is beszéltünk és egyszer csak rám írsz hogy hiányzok neked. Nekem ez így nem jó. Egyedül szeretnék lenni...
-Igen tudom gondoltam, hogy nem jó neked.. és mindegyis majd valahogy most én heverem ki ezt. Sajnálom Szia.

Ezek után nem beszéltünk egy jó ideig.. próbáltam úgy elfelejteni, hogy a barátnőim "problémájával" foglalkoztam vagy éppen a tanulásra koncentráltam jobban. Így valahogy sikerült, de az angol órák és a tanszoba még mindig ugyanúgy ott volt.