Inkább aludjunk rá még egyet!

6.rész

Mivel mi ballagtattuk a 8.osztályt péntek délután 16:00-ra bekellett menni a suliba díszíteni.
Atival előtte találkoztunk.
Én telefonáltam mikor ő megérkezett.
-Jó jó majd beszélünk most megyek Szia Csilla!
Csilla: Jó aztán 16ra suli előtt!!
-Szia bocsi Csilla volt az. *mosolyogtam*
Ati: Semmi gond, merre menjünk?
-Mehetünk egy játszira is ott van pad és leülhetünk!

Elindultunk, az út oda kb. 5perc volt és végig beszéltük aztán mikor odaértünk síri csendben ültünk egymás mellett és Ati a telfonjára rávilágító fénnyel próbálta kivilágítani az egyik emberke szemét. Ezen jót mulattunk.
Később mivel nem volt nálunk pénz elmentünk hozzájuk. Féltem, hogy beállítok oda mint egy idegen és majd furán néznek rám meg minden. Akkor még Ati elsem mondta a szüleinek , hogy van barátnője. Hát igen elég fura volt bemenni és Ati megszólalt:
-Anya, ő a barátnőm Vani.
-Csókolom! *kissé mosolyogva mondtam*
-Szia, Vani. *mondta aranyosan*

Így végül nem is voltunk ott náluk sokáig csak ittunk és az előttük lévő padra ültünk le.
Elkezdtünk beszélgetni Petra és Dani kapcsolatáról.
Végül ráirtunk mind a kettőjükre, hogy mizus velük. Semmi jót nem tudtak mondani.
Elindultunk a suli fele és mikor odaértünk csak Ati osztálytársai voltak még ott így odamentünk és beszélgettünk velük.
16:00 volt így felmentünk és neki kezdtünk a díszítésnek majd jöttek a többiek is.

18óra fele engedtek el minket így másnap reggel 06:00-ra kellett menni folytatni a díszítést mert 9:00-tól ballagás volt.

Elég rossz volt az idő. Esőre állt.
Mi kinnt álltunk, hogy Csilla kilakatolja a bicaját és elmenjünk fagyizni hárman.
Csilla: Én csak akkor hiszem el, hogy együtt vagytok ha most megölelitel egymást.
Ati megfogta és megölelt engem.
Ati: -Remélem mostmár elhiszed.
Csilla: - Eddig is elhittem. *nevetett*
Aztán mi is Atival elkezdtünk nevetni.

Visszafele a fagyizásból eleredt az eső azaz elkezdett szakadni. De Ati haza szeretett volna kísérni (akkora szinte már eláztunk).
-Nem nem menjél csak haza. Haza találok egyedül is aztán majd úgy is írok!
Ati: - De biztos, mert hazakísérlek!
-Tuti, nem akarom h elázz!
Megöleltem és hát elég vizesek voltunk már így is alig tudtunk elszakadni egymás karjaiból.

Futottam hazáig és szerintem ő is. De a hazafele utat végig mosolyogtam vagy inkább röhögtem.