Szellemek között

7. Fejezet

Itt a rész jó olvasást. És bocsi a kétnap késést.

2017. 07. 10. Péntek

                       **Zoli**

Megint hamar keltem. Le mentem az ebedlőbe reggelit csinálni magamnak és meg hallottam Billyt. Mérivel beszélgetett arrol hogy el adják a házat és vesznek egy másikat a sulihoz közel. Lehet szomszedok leszünk. Akkor többet lehetek Klauval. De ha a velünk szemben levő házat akarják meg venni akkor számolniuk kell a kisértetekkel. Be mentem a konyhába mert ott beszélgettek.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Véletlenül meg hallottam hogy miröl beszélgettek és komolyan el akarjátok adni a házat?
- Igen és már van is rá vevő. Meg találtunk egy házat veletek szemben csak azt mondják rolla, hogy szellem járta ház.
- Mert az Billy. Csinálok reggelit.
- Oke.
Hátat forditottam Bilynek de éreztem, hogy furcsának találja amit mondtam neki.
- Zoli akkor is meg veszem azt a házat és kideritjük mi vagy ki csinálja a szellemes dolgikat.
- Oke.
Na jó ez megdöbbentett. Meg veszi a házat. Jó ezzel semmi gond de az igazat meg valva neha én is feltem attol a háztol. Egyszer hivott magához a ház! Kibaszottul megijedtem. Nem tudom mit akart de nem mentem oda. De most a barátnőm és a családja fog oda költözni. Annyit leszek Klauval amenyit csak lehet. De most vekkepp vele leszek. Többet mint kellene. Nem vagyok egy félős kisfiú de az a ház kiborít. Na jó egy kicsit felek, és Klaut is feltem. De most, hogy a családja be költözik abba a házba. Félek.
- Zoli baj van?
- Nincs Billy.
- Tenyleg?
- Igen tényleg. Meg csinálom a reggelit és fel mentem.
- Oke.
Meg csináltam a reggelit és fel vittem. Klau még aludt. Eszembe jutott, hogy el kellene mondanom, hogy Szem meg halt. Fel ébrett.
- Jó reggelt hercegnő.
- Jó reggelt szerelmem.
- Hoztam reggelit kérsz?
- Igen.
Reggeliztünk majd eszembe jutott, hogy el kéne mondanom Klaunak a bátyám halálát.
-Jól érzem, hogy mondni akarsz valamit?
- Igen.
- Jó vagy rossz?
- Rossz.
- Kiről van szó?
- A bátyámról.
- Mi van Szemmel?
- Négy napja a horházban meg halt.
- Mi? De mért? Hogyan?
- A sérülései miatt.
- Olyan sújos volt?
- Igen Carlisl mi dent meg tett, hogy életben maradjon de nem sikerült.
Az életemben először sirtam igazán. A bátyám balott. De még nem élt igazán. Nem vésődtek be neki. Miért kellett meg halnia? Klau egyetlen szerelmem magához ölelt. Olyan jól esett a lágy de kellemes ölelése. Ő is sirt velem. Tudom, hogy fáj neki a bátyám halála. Szerette őt nagyon. De hirtelen meg szólalt.
- Zoli.
- Igen. Mond.
- Szeretlek és el megyek a temetésre.
- Oke ezt én is gondoltam.
- Melinda tudja?
- Nem. Neki is ma akarja Krisz el mondani.
- Fuha akkor lesz ma sirás.
- Igen. Ő isnagyon szerette Szemet.
- Igen tudom.
"Gyertek le a konyhába légyszi. Segitcsetek le állítani ha kell"
"Rendben máris megyünk"- mondtam majd attam egy csókot a hercegnőmnek.
- Mennyünk le.
- Igen jobb ha segitünk neki.
Le mentünk. Meli már lent volt. Hallottam a gondolatait. Kuszák voltak. Nem értett semit.
"Nem állok erre készen"
"Krisz azért vagyunk itt, hogy segitsünk."
"Tudom"
Nagy levegőt vett majd megszólalt.
- Meli fontos dolgott kell neked mondanom.
- Baj van?
- Igen...
- Mi?
- A bátyám... nos ő... meghalt.
- Mi?
Melinda borzasztóan zokogott. Ő is nagyon szerette Szemet. Mit ahogy a családban mindenki szerette őt.
- Fiúk apa és a testvéreink tudnak rolla?
- Senki csak ti.
- Én úgy tudom hogy ma Méryn kivül kivételesen mindenki ithon van.
- Jo akkor fel szólok. Jac, Szet, Lia, Szárá gyertek le a konyhába légyszives.
Egy percen belül lent voltak.
- Mondanunk kell neketek valamit.
Szet meg akart szólalni de Klau gyorsabb volt.
- Rossz hirem van a számotokra. A falka vezérünlről vanszó. Szem nos ő... meghalt.
Meg döbbentek, minegyikőjüknek le kallet ülnie.
- Részvétem. Azt lehet tudni mibe halt meg?
- Igen. Meg sebesitette egy nomád vámpir.
- Nomád? Mit keres erre egy nomád vámpir? Bocsánat de egy időre át veszem a falka vezetését.
- Én benne vagyok.
- Amogy mi is. Addig lehetc a falkavezér ameddig csak akarsz.
- Köszönöm.
Billy amugy is a konyhában volt igy mindent hallott.
- Gyerekek én is segitek amiben tudok. Minél hamarabb szoljatok a falkának az új vezérröl.
- Apa ma úgyis lessz egy gyűlés a vápír miatt.
- Azt ne felejtsd el, hogy lehet Röneszméért jön.
- Igen de ő már tudomásaim szerint egy éves.
- Igen deannyinak nézki mint ti. És még egy év áll előtte hogy húsz legyen addig a Calenek titkolják őt mert nem akarják hogy az emberek tudomást szerezzenek rolla. Az egyetemet meg velem fogja el végezni. Nem mondtam el nektek valamit. Ness ahogy én szoktam hivni bevésődött nekem. Igaz hogy hibrid de szeretem.
- Én végig tuttam.
- Ahogy mi is.
- Honnan?
- A gondolataidból.
- Ja oke. Apa.
- Mond fiam.
- Vittem anyának virágot tegnap.
- Én is vittem ma fiam.
- Mimeg vagy holnap vagy varárnap ki megyünk a temetőbe.
- Oke. Nekem is mondanom kell neltek valamit.
- Mit?
Rajtam kivül mindenki egyszerre szólalt meg.
- Eladom a házat. És találtan a fiuk lakásával szemben egy másikat.
Futkos a hátamon a szél. Nem akarom, hogy a szerelmem abban a házban lakjon. Nem akarom, hogy el költözzön innen. Egyet akarok csak amit eddig nem valottam be magamnak. Bevésődött nekem ő nem csak egy futó kaland hanem örök szerelem. Nem tudom, hogy én bevésődtem-e neki de bizzunk benne. A gindolkodásombol Meli sírása zökkentett ki.
- Hugi istenem sajnálom de el kell fogadnod.
Klau sem volt jol ő is csak sirt.
- Meli... nekem... is... fáj... de... lehet... jobb... ez... igy...-sirta. Sehogy nem lehetett őket meg nyugtatni. Csak az volt a fontos, hogy itt legyünk nekik. Itt voltunk. Szeretük őket nagyon. Most nem csak ránk volt szükségük hanem a bátyukra is.
- Jack.
- Momdjad.
- Annyira jó hogy te vagy a bátyám.
- Igen? Soha nem mondtad ezt.
- Tudom. De nincs késő el kezdeni szerintem.
- Szerintem sincs. Szeretlek hugi.
- Tudom. De mondok neked valmit. Jó, hogy te leszel a vezérünk.
- Igy gondolod?
- Én igen.
- Ahogy mi is.
- És én is.
- Én is bátyó.
- Én szerintem is.- meglepő volt Liatol. A hangján hallatszot a gyász. Lia soha nem volt ijen amióta ismerem. Klau és Meli Jacket ölelték. Szerintem ma csak sirás lesz.
- Hé amugy el kellene menünk valahova.
- Hova?- egyszerre kérdezték de Krisz tudta mire gondolok.
- Jakc, Lia, Szet, Szárá ti nem tudjátok, hogy...- félbe szakitott Krisz.
- Hogy árny vadászok vagyunk.
Na meg lepett, hogy nem kérdezősködtek.
"Miért nem kérdezősködnek?"
"Az a baj, hogy én sem tudom"
"Oke. Meg dobbentő"
"Az"
Na jó ezen a családon néha meg lepődöm. Furák. Titkolnak valamit. Már nem értek semmit velük kapcsolatban. De majd ez is meg változik idővel. A szerelmem majd el mondja a titkaikat.
- Ööö... oke.- szólalt meg Jack.
- Várjunk csak nektek nem kellene láthatatlanak lenetek?
Na az első kérdés.
- Nem csak akkor ha gyilkolunk.
- Értem.
"Ennyi? Egy kérdés és semmi több?"
"Ezek szerint"
"Csak én találom érdekesnek, hogy a testvéreim és a legjobb barátnőm nek mérdezősködik?"
"Nem szerelmem ez nekünk is fura"
"Oke"
- Én fel megyek.
- Oke Lia.
- Megyek én is mert megyek Nessihez. Ja apa ma ott alszom.
- Oke.
Furcsa kapcsolatban voltunk a Calen klánnal Jack meg Bella miatt. Bella emberként szülte Röneszmét. Szeretjük a kislányt. Jacknek akkor vésődött be amikor meg született és tényleg csodaszép lány. Én is nagyon szeretem. Lassan mindenki fel ment a szobájába csak mi négyen marattunk lent. Meli még mindig sirt.
- Haj szivem ne sirj már.
- De nem megy.
- El viszünk valahova titeket ahol még nem jártatok.
Klau próbált a fejemben olvasni de gátoltam.
- Nemár Zoli.
- De szerelmem ha odaértünk meg tudod.
Meli is és Klau is szeretik a kalandokat. Igy arra gondoltam hogy el visszük őket az árnyvadászokhoz.
"Hova visszük őket?"
"Tudod a tutkos helyre amiröl a családon kivül senki sem tud"
"Ja a titkos rengetegbe?"
"Talált sülyett"
"Oke mehetünk felöllem"
- Kocsi vagy motor?
- Szerintem a kétszeméjes motorok jók lesznek.
- Oke. Siessünk!
-Klau mien izgatott lett.
- Ja Zoli.
Beszél gettem Krisszel amikor Meli felállt és szalatt Klau után.
- Hé várj meg!
- Mia?
- Ö pasz. Menjünk.
Majdnem dél volt amikor el indultunk. Ki vittük a két motort. Mand fel ültünk és el indultunk a titkosrétre. Ami nagyon szépvolt. Mikor oda értünk még nem nagyon látszott elsőre semmi. De mimor bentebb mentünk a fák között egyre jobban látszott a titkosrét.
- Azta.
- Gyünyörű ez a hej.
- Tudom.
Felém fordult és egy könnyed csókot leheltem ajkaira.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Hirtelen eszembe jutott a régi titkos hejem. Amit csak én tudok holvan.
- Gyere velem.
- Hova?
- Majd meglátod.
- Oke.
El viszem a hercegnőmet a titkos hejemre.
"Hova mentek?"
"A titkos hejemre. Majd jövünk."
"Oke"
Egy öt perc mulva meg érkeztünk. Olyan volt mint legutobb amikor itt jártam. Kétóra van és makdnem dél volt amikor el indultunk jesszus. Na mindegy.
- Azta ez gyönyörű!
- Ugye.
- De miért hoztál ide?
- Látod azt a fát ott a domb teteén és rajta azt a kunyhót?
- Igen.
- Na oda megyünk.
- El mondod ki csinálta?
- Igen. A bátyám még kiskoromban nekem. Van benne egy ágy is és asztal meg egy kis lámpa de azt mindig hozok magammal ha este jövök ide.
- De mért hoztál ide?
- Azt te is tudod szerelmem.
El pirult. Meg csókoltam és el keztem felfelé mászni de mire fent voltam ő mán a gallyon ült.
- Temeg hogy...?
- Kerülök ide? Fel repültem.
- Nem értek semmit.
- Majd egyszer el mondom.
- Oke.
Be mentünk.
- Nézz ki az ablakon.
- Azta. A kilátás miatt választottad ezt a fát?
- Igen. Meg ha jol megnézed a másik dombon is van egy ijen fa és azon is van egy kunyhó. Na az Krisz titkos heje.
- Dejó.
- Az.
Mosplyogtam rá. Majd közelebb léptünk egymáshoz és megcsókoltuk egymást. Aztán fel vettem az ölembe es jött a többi utánna. Másfél óra mulva hagytuk abba.
- Zoli.
- Mond.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Lassan mennyünk enni. Mert félnégy van.
- Ó igazad van. Éhes vagyok.
- Na akkor menjünk a motorokhoz.
- Oke.
Le mentünk pontosabban le ugrottunk. El keztünk szaladni a motorok felé. Klau átváltozva szalat ahogy én is. A motoroknál amég válrtuk Kriszt és Melit addig farkasok voltunk. Mikor megérkeztek fel száltak a motorra majd el indultunk az étterem felé. Ettünk majd el indultunk hozzánk. Rég voltam othon de ma itt alszunk.
- Na ukra ithon.
- Hát igen.
Be mentünk a házba. Bily áthozta a lányok pizsamáját meg a kedvenc ruhájukat és Klau futó roháját.
- Szia anya.
- Szia anya.
- Szia Récsöl.
- Szia Récsöl.
- Sziasztok.
- Apa?
- Délutános.
- Te kkor délelötös voltál.
- Igen. A vacsit csinálm hatkor vagy később ehettek.
- Oke.
Fel mentünk a szobámba.
- Récsöl gyászol.
- Igen. Nagyon szerette a bátyánkat. De most, hogy már...
- Nem mond ki!-félbeszakitott.
- Hé nem akartam.
- Holnap el megyünk anyuhoz?
- Igen el.
Be kapcsoltunk egy filmet vacsira vége lett. Le mentünk ettünk fel mentünk facebookra majd tizkor le feküdtúnk tévét nézni majd el aludt. Néztem egy fél órát, hogy alszik majd én is el aludtam.

Komizzatok. Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Puszi az írónőtök.