Szellemek között

2. Fejezet

Itt a második fejezet is. Remélem eddig tetcik nektek. Nem vagyok egy jó hejes író de bocsássátok ezt meg nekem. Puszi az írónőtök.

2017. 06. 25. Vasárnap

Vasárnap reggel hétkor keltem. Gyorsan le mentem reggelizni. Mindenki a konyhában volt. A bátyámat kivéve mert ma ithol sincs. A baratnőjénél van a héten. Csak jövőhét vasárnap láthatom. Apa rám nézett és hirtelen meg szólalt.
- Drága kicsi lányom. Szem a falka vezéretek meg sebelsült valakinek át kell vennie a hejét egy időre. Zoli még nem tud rólla el kellene neki mondanod.
- Apa ugy is talalkozom ma vele. Meg mondom neki de ki fog akadni.
- Tudom de beszéld meg eszt vele. Krisztián és ő lesznek egy időre a falka vezérek.
- Tudom. Egy időre alfa nőstény lehetek.
- Jaj Klaudia ugy is az leszel egyszer ha másik falkát alapitotok is.
- Apa nem fogunk. Négyen egy nagy falkát fogunk uralni.
- Igen de csak pár hónapig. Utánna meg addig kellene várnotok amíg Szem meg nem hal vagy le nem mond.
- Tudom.
Megcsörrent a telefonom.
- Apa ezt fel kell vennem.
- Vedd.
Fel vettem a telefont.
- Igen szia. Ráérek. De csak este. Oké. Igen ott leszünk mind a négyen ha Meliék tudnak jönni. Rendben szia Kriszta.
- Mit akart?- Kérdezte Meli.
- Át kéne mennünk hozzá este hatra utánna meg mennénk bulizni.
- Az jó. Beszélek Krisszel és remélem tudunk menni.
- Jó.
- Apa mehetünk?
- Igen. Négyre ithon.
- Jó én lassan indulok Zolihoz.
- Rendben.
Reggeliztem és be vonultam a fürdőbe. Le zuhanyoztam majd fel öltöztem és fel tettem a napi sminkemet. Gyorsan le mentem és felvettem a cipőmet.
- Apa Méry el mentem majd jövök.
- Oké meny csak.
Ki léptem a házbol a nagy melegbe. Zoli a házunk előtt állt.
- Szia szivem.
- Szia életem. Kriszta hivott hogy ha neked jó akkor hatra négyőnknek oda kéne menni hozzá.
- Nekem jó.
- Oké.
- Tudsz valamit a bátyámról?
Le néztem a földre és olvasott a gondolataimban.
- Azt nem tudod mi a baja?
- Azt nem- néztem a szemébe.
- Istenem.
- Át kéne vennetek a hejét.
- Persze, hogy át veszem a hejét.
- Krisszel ketten?
- Igen. Segitetek?
- Persze- mosolyogtam rá.
- Merre menjünk életem?
- Nem tudom. A parkba?
- Oké.
El imdultunk a parkba de furcsa érzésem támadt.
- Baj van?
- Hogy? Nincs.- hazudtam. Mert volt. Aggódtam Szem miatt. Meg farkas kéne lennem.
- Bisztos? Nem hiszek neked.
Megáltunk.
- Nem nincs. Agódom a bátyád miatt. Meg farkas kéne lennem. Érzem a kitörő állatot.
- Nyugodj meg. El megyünk az erdőhöz és át változunk. Csak nyugodj meg oké?
- Oké.- átölelt és ánnyira jó volt ölelni meg nyugtatott.
- Nyugodj meg szerelmem.- sugta a fülembe.
Valahogy megnyugodtam a szavaitol. Annyira szerettem hallgatni a szavait. Megnyugtat.
- Menjünk az erdőbe életem.
- Jó.- hallatszott a hangomon, hogy mindjart át valtozom.
"Csak várj meg, csak várj meg." Mondogattam magamnak.
- Nyugi Klaum nyugi oda érünk.-hallatszott az ő hangján is az átváltozás.
Szalattunk az erdőig. Ott gyorsan átváltoztunk és el szaladtunk a falka titkos hejére. Ott öszehivtuk őket és el mondtuk nekik, hogy egy időre mi négyen leszünk a falka vezérei. El fogatták. Félek egy kicsit az egésztöl de el kell fogadnom, hogy alfa nőstény lettem. Zoli észrevette, hogy nem vagyok bisztos ebben az egészben.
- Klau szerelmem segitened kell. Ők el fogattak minket. Mindent meg kell tenünk, hogy jó alfái legyünk a falkának.
- Tudom Zoli. Bisztos, hogy jó lesz ez így?
- Igen bisztos de most menjünk a parkba.
- Jó.
Visszaindultunk a park felé. Szet és Szárá a parkban ültek egy padon. Mi oda mentünk hozzájuk.
- Klau gratulálok.
- Köszi Szárá.
- Zoli birni fogtok a falkával?
- Szárá két alfa van így igen birni fogjuk. Krisz is elég rég alfa akar lenni. Meg én is.
- Zoli de ez csak pár hónapig lesz igy. A bátyádnak fel kell épülni érted?
- Klau fel fog épülni.
- Jó.
- Kérdés nővérkém. Mi let Szemmel?
- Nagyon meg sérült öcsi de én se tudok többet. Majd ki deritjük.
- Oké. Megyünk veletek.
- Gyertek Szárá.
Zolinak meg csörrentt a telefonya.
- Ki az?
- Krisz.
- Oke.
- Igen Krisz mi a baj? Oké. Oda tudunk menni mind a négyen. Baj van? Oké. Mindjart indulunk. Rendben maradjatok ott.
Le tette. Furcsa voltt az arca.
- Bajvan életem?
- Krisz és Meli az erdőben vannak. Mondta az öcsém, hogy menjünk oda ahogy tudunk.
- Oke indulás.
Szerencse, hogy az erdő a park mellett van. Nem sokat kallett sétálnunk. Gyorsan átváltoztunk és oda is értünk az erdő kis tisztására. Nem tudom mi lehetett a gond. Ki kel deritenünk.
- Krisz mia baj?
- Baj van. Lehet a bátyánk meg hal.
- Mi? Uristen. Krisz a bátyánk nem halhat meg.
- Nagyon megsérült.
- Lekell, hogy üljek Zoli.
- Jó. De jól vagy?
- Igen csak sokkolt a dolog.
- Tudom. Nagyon szereted a bátyámat.
- Igen de nem csak a bátyád hanem a falkavezérünk. Nem halhat meg.
- Tudom.
Le ültem és egy kis idő mulva jobban lettem. Beszélgettünk kicsit majd fél hat fele el indultunk Kriszta felé. Hatra oda értünk. Be száltunk a kocsiba majd el indultunk a Belgium bulizó hejre. A Belgiumban már mentt a buli. Jól el voltunk iszogattunk meg táncoltunk jól el voltunk. Három fele el indultunk haza. Négyre a házunkhoz értünk. Ki szálltunk a kocsibol majd el köszöntünk és be mentünk. Ma Zoli nállunk alszik. Fel mentünk a szobámba majd átöltöztünk és lefeküdtünk aludni. Hamar el aludtunk.
Komi ha tetcik!