Szellemek között

4. Fejezet

2017. 06. 27. Kedd

Kedd reggel nyolckor keltem. Zoli már fentt volt. Nem tudom mikor kelhetett de nem erdekelt. Csak az érdekelt, hogy velem volt. A tegnap dél után és este óta jobban szeretem. Még jobban mint eddig.
- Jó reggelt életem.
- Jó reggelt szerelmem.
- Hogy aludtál?
- Jól. És te?
- Én is jól.
- Az jó. A tegnap nagyon jó volt.
- Tudom. Klau!
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is téged.
- Mit csinálunk ma?
- Paszolok. Szerintem megyünk bulizni Krisztivel és most visszük Szetéket is.
- Ha rá érnek.
- Ja ja.
- Le megyünk?
- Igen.
- Apud ithon van ma?
- Nincs jövőhét keddig.
- Az jó.
- Igen de apa nem nagyon szokott el menni ithonról.
- Kébzelem mért.
- Nem azért mert nem tud járni hanem azért mert nem akar el menni. Meg még mindig gyászolja anyát.
- Amugy hova ment?
- Rehabra.
- Egy hétig tart?
- Most igen.
- Hogyhogy most?
- Ez a második. De az első csak négy napos volt. Amásodik egy hetes a harmadik kettő és egy hónap az utolsó addig meg kellene tanulnia járni.
- És apud miért most akar meg tanulni járni?
- Farkas akar lenni.
- Na nem értem.
- Farkas akar lenni és dolgozni akar. - Hogyhogy most?
- Nem tudom.
- Oke.
- Zoli.
- Igen?
- Tudod mien rossz volt apát úgy látni, hogy nem tud járni? Egy fél évig nem ment sehiva majd utánna kezdett el eljárni biliardozni. Mindig segitettek neki fel ülni egy magas székre és el is vitték ahova kellett.
- De hogy volt ez a baleset?
- Jöttek értünk mert a keresztanyánknál voltunk a hét végén. Egy bolond kocsis szembe mentt velük elég gyorsan és beléjük ment. A sofőr meg halt anyával együtt apának meg a kocsi el törte a gerincét. Egyedül apa maradt életben hármójuk közül. Bár már volt egy ijen másfél hónapig tartó rehabon. De ott csak annyira jutott hogy fel tud állni. Menni még nem tud. Félig mozog a lába és ezért döntött úgy, hogy megy mégegyre.
- Értem. Sajnálom apukádat.
- Én is de küzd és fel áll aból a székből.
Nagyon szeretem apát és igen sajnálom is de ezt nem mutatom neki. Szeretném ha fel állna aból a székből. Sok dolgot át éltem vele. Minden nap be mentem hozzá az első rehab óta. Ja és egy ijen rehabon ismerte meg Mérit. Neki az anyukája voltt tolószékes de ő meghalt. Néha el gondolkodom rajta, hogy mi lett volna ha mi is abban a kocsiban ülünk. Lehet meg haltunk volna. De erre nem gondolok inkább. Most boldog vagyok egy nagyszerű fiúval aki nagyon szeret engem. Nem szabad arra gondolnom, hogy mi lett volna akkor ha ott abban a kocsiban ülünk akkor mi is.
- Szerelmem minden rendben van?
- Igen életem. Minden rendben csak gondolkoztam.
- Oke. Biztos?
- Igen. Megyünk reggelizni?
- Igen menjünk.
Éhes voltam. Nagyon. Most rsjtunk kivül nem volt senki. Meli Zoliéknál. Jac Liával ment vásárolni. Szet Szárával. Méry dolgozni és apa a rehabon. Kettesben voltunk, csak mi ketten az egész házban. Reggeliztünk.
- Életem.
- Igen.
- Merre van a kapucsinó?
- Második szekrény második polc aszem most ott van.
- Ja meg van. Kétperc és kész.
- Oke. Ööö Zoli.
- Igen?
- Ma négykor el kell mennem.
- Hova?
- Énekelni.
- Micsinálni?
- Énekelni.
- Mióta énekelsz?
- Tizenkét éves korom óta.
- Remeke. Nekem meg nert nem mondtad?
- Mert nem tudtam mit szolnal hozza. Ja és csaptban akrobatikus rack n' roll-ozok is.
- Oke. Van ez a paros tanc a suliban.
- Igen?
- Nem jelentkezünk rá?
- De jeletkezhetünk.
Megreggeliztünk. Majdnem két hét telt el a nyáriszünetből és most lesz az első énekórám ahol magyarul fogok énekelni. Remélem jól fog sikerülni. El mentünk a parkba sétálni. Zoli csinált egy csomó képet róllunk. Tök jó volt meg mimden. Boldog voltam. Fél egy kor be mentünk egy étterembe ebédelni. Utánna megy háromig farkasok voltunk majd haza mentünk és össze szedtem a cuccomat ami kellett az énekléshez és utánna a hattól kilencig tartó tánc órámhoz. El indultunk motorral az ének tanáromhoz a suliba. Bent a suliban meg kerestük az ének termet majd a tanárral el mentünk a titkos és zárt ének tan terméhez ahol tanitott énekelni.
- Na akkor ma jön az első magyar dalod.
- Igen. Tanárnő.
- A titanic forditás.
- Igen.
- Tanultad a szöveget?
- Igen tudom is fejböl az egészet.
- Rendben Viktor itt marad te meg be mész és skálázol.
- Oke.
Két percet skáláztam utánna szoltam, hogy keszen állok. Meg hallgattam a magyar verziót majd keztem énekelni:
-Éjszakák és álmok
Rád várok, és szálok
Újra élek mindent ott fent
Elrejt egy csillag
De ott vagy, én hivlak
Újraélsz egy szívben
Itt lent nézz rám
Az éj ablakán vár ma rám
Ez nem sikerült.
- Próbáldmeg még egyszer.
- Rendben.
Na most jobban sikerült.
Éjszakák és álmok
Rád várok, és szálok
Újra élek mindent ott fent
Elrejt egy csillag
De ott vagy, én hivlak
Újraélsz egy szívben
Itt lent nézz rám
Az éj ablakán vár ma rám
Ott a fényben nézz rám
A múlt rejt, de a szív nem felejt
Téged hív, érted harcol
Ne ébressz fel álmomból
A csókod éget, lángol
Én érzem, légy bárhol
Végleg hozzád láncol a múlt
Tárj ki minden ajtót
És úgy lesz mint rég volt
Nélküled oly hosszú az út
Néz rám az éj ablakán
Vár ma rám
Ott a fényben néz rám
A múlt rejt de a szív nem felejt
Téged hív, érted harcol
Ne ébressz fel álmomból
Jöjj hát, még száz álmon át
Várok rád, hajt a szivem tovább
Szólj hát, és tégy száz csodát
Úgy mint rég, minden szép lesz
Az álmaimban várokrád
Hüüüüüüü
- Na ez szép volt. Ügyes vagy. Na mégegyszer.
Vagy hatszor el énekeltem és fél hat volt.
- Mehettek. Siessetek a táncra. Van egy fél órátok oda érni.
- Igen tanárnő.
Ki mentünk az óráról.
- Tök jó a hangod.
- Köszi.
- Mióta rokizol?
- Elégrég. Négy éves korom óta. És aklétikázok is.
- Ezt hogy erted?
- Három magasságú rúdon táncolok. Van egy pici amire föl lépek és át megyek a másikra és mégegy amire lábbal fel lendülök és egy szeltóbol meg fogom.
- Az igen.
- Ja. De indulás.
- Oke.
Egy tizenöt perc alatt meg is érkeztünk a tánc teremhez. El mentem átöltözni majd be mentem táncolni. Viktor végig nézte az egészet. Kilenckor el indultunk haza. Othon vacsiztunk majd fel mentünk a szobámba. Zuhanyzás után el is aludtunk.
Komizzatok. Kivaáncsi vagyok hogy trtcik nektek. Puszi az írónőtök.