Szellemek között

3. Fejezet

2017. 06. 26. Hétfő

Hétfőreggel tízkor keltünk. Kicsit fájtt a fejemem mert ittam. Na ez mindegy. Zoli előttem kelt fel egy kicsivel szerintem.
- Jó reggelt szerelmem.
- Jó reggelt életem.
- Fáj a fejed?
- Igen. Neked nem?
- De mert én kicsit többet itam mint te.
- Tudom. Szerinted apáék haragudni fognak mert ittunk?
- Szerintem nem mert buliztunk. Végtére is miénk volt az éjjel azt csinaltunk amit akartunk.
- Ja tudom. Akkor bizzunk benne.
- Aha. Jól vagy szerelmem?
- Igen jol vagyok.
- Oke.
Megcsókolt. Élveztem a csókját de még nem áltam készen.
- Zoli várjmeg.
- Tudom nem álsz készen.
- Igen. Menjünk reggelizni.
- Menjünk.
El indultunk lefelé a lépcsőn.
- Jó reggelt gyerekek.
- Apa halkabban. Majd szètmegy a fejem.
- Jó reggelt Bily.
- Jó reggelt.
- Klaudia Black mitől fáj a fejed?
- Apa ittam egy kicsit.
- Tuttam.
- Haragszol?
- Nem addog ameddig haza tudsz jönni.
- Oke.
- És nem bánnám ha mindig Zolival vagy a bátyáddal mennel bulizni.
- Oke apa. Reggelizhetünk?
- Igen.
Reggeli után fel mentünk a szobámba. Zoli ma áthozta a ruháját mert tudta, hogy itt fog aludni. Gyorsan el mentem zuhanyozni. Felöltöztem és Zoli bejött.
- Be jöhetek?
- Már bent vagy.
- Ó tényleg.
- Gyorsan zuhanyozz le asztán induljunk.
- Jó.
Zoli gyorsan le zuhanyzott. Mára nem találtunk ki még programot de szerintem csam sétálni fogunk. Még mindig fáj a fejem. Bár szerintem neki is.
- Zoli mit csinálunk ma?
- Nem tudom szerintem pihenjünk.
- Van valaki othon ma nállatok Zoli?
- Nincs senki.
- Át megyünk?
- Ha szeretnél.
- Jó akor mennyünk.
Le mentünk én szoltam apának, hogy el megyek. Tíz óra volt mikor el indultunk Zoliékhoz. Majdnem fél volt mikor odaértünk. Bentt a házban nagy csend volt. Talán azért mert nem voltt othon senki vagy azért mert történni fog valami. Hát ha történne most talán készenállok.
- Klau nézünk filmet?
- Nézhetünk. De mijet?
- Mondjuk romantikusat?
- Nekem jó.
- A bátyámnak van pár filmje. Abbol nézhetnénk egyet. Ma úgyis miénk az egész ház.
- Oké. Nem tudom mire gondolsz de most nem akarom tudni.
- Hát oke.
Zoli el memtt keresni egy filmet. Nem tudom mi a címe de tök jó. Mikor vége lett kedvet kaptam pontosabban kedvet kaptunk romantikázni. Fel mentünk a szobába. Fent el kezdett szenvedélyesen csókolni majd a pólóm alá nyult és le vette rólam. Féltem egy kicsit de biztonságban éreztem vele magam. Én is le vettem a pólóját majd ki kapcsolta a melltartómat. Majd én a nadrágját amit le is vett. Majd az ágyra fektetet és bárfájt de jó volt. Másfélóra mulva abba hagytuk. El kezte simogatni az arcomat. Annyira jó volt. El aluttam. Valamikor fél egykor keltem fel. Zoli egész végig melettem lehetett.
- Jó reggelt szépség.
- Jó reggelt. Éhes vagyok.
- Én is.
Le memtünk enni. Evés közben beszélgettünk.
- Zoli.
- Igen?
- Élveztem. Annyira jó volt.
- Tudom. Ki vártam az alkalmat.
- Igen tudom.
- Mit csináljunk még?
- Nem tudom. Maradjunk itthol.
- Nekem jó.
Ott maradtunk náluk egész nap. Beszélgettünk. Filmet néztünk. Kettesben voltunk. Valmikor négy óra körül ki mentünk az udvarra. Játszottunk.
- Hé ez nem ér!
- De ér! Te vagy a fogó!
- Haj nem igaz!
- De igaz!
El keztem szaladni de valami fura érzésem támat. Mindha valaki figyelne minket. Nem tudom miért éreztem így. Szóltam Zolinak.
- Zoli gyere egy kicsit van egy fura érzésem.
- Megyek mi a baj?
- Majd el mondom.
- Oke.
Zoli eléggyorsan fut. Hamar ideért.
- Mibaj?
- Sss! Halkan beszélj!
- Miért?
- Mindjárt el mondom.
- Oke.
- Zoli mikor futottam utánnad hirtelen egy érzés kapott el mindha valaki figyelne. Nem tudom ki lehet az de ijesztő.
- Igen már én is érzem. Nem tudom ki az de fura.
Hirtelen megéreztem egy vámpirszagot. Ismerős volt mert van pár vámpir ismerősünk. Nem tudom mit akarhat. Rá kell jönnöm meik őjuk lehet az.
- Edvárd!
- Ki?
- Edvárd.
- Ja.
Le ugrott a fáról és Zoli kicsit meglepődött.
- Edvárd erről le szokhatnál!
- Bocsi.
- Mi a baj?
- Apa küldött a bátyád miatt.
- Baj van?
- Nincs ne aggódjatok. Meg gyógyul. Még egy hét vagy kicsit több de ki engedik a korházból. Utánna egy hónapig pihen és ujra a régi lesz.
- Remélem Edvárd.
- Jaj Klau ne aggódj már ennyire.
- Jó Edvárd.
Edvárd olvas a gondolataimban. Mindig tudja mire gondolok. Néha zavar. De meg szoktam.
- Edvárd szálj ki a fejemből!
- Oke.
Most nagyon fel idegesitett, hogy a fejemben turkál. De én is hallom az ő gondolatait.
- Elis?
- Ma még nem láttam.
- Oke. Bella?
- Ő othon van.
- Az jó. Jól van?
- Jól van.
Edvárdal még beszélgettünk egy kicsit. Miután el ment kettesben maradtunk.
- Néha nem értem ezt az Edvárdot.
- Én se de téged mindig meg ijeszt.
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom.
Megcsókolt. Hallottam be gördülni egy kocsit. Tuttam is kié, Zoli anyukájáé. Fél napot válalt mára. Mikor abba hagytuk a csókolózást meg néztem hány óra. Este hat. 'Lassan vacsizni kéne.'-Gondoltam magamban.
- Éhesvagy?
- Igen.
Be mentünk vacsizni majd Zoli fel vette a táskáját és el indultunk hazzánk. Mikor megérkeztünk apa és Meli meg az öcsém Szárával plusz Krisz a nappalinkban tévét néztek. Mi meglepődötten fel mentünk a szobámba.
- Na jó ez fura volt.
- Ja. Nagyon.
- El megyek zuhanyozni és be kapcsolhatod a tévét.
- Be is kapcsolom.
Zoli be kapcsolta a tévét én el mentem zuhanyozni. Egy ötperc mulva kopogtattak az ajtón.
- Ki az?
- Zoli.
- Gyere.
Be jött mellém az zuhanyzóba.
- Te...-nem tudtam be fejezni a mondatomat mert gyorsabb volt.
- Veled akartam zuhanyozni.
El vörösödtem.
- Nyugi. Ne izgulj.
- Nem izgulok.
- Haha. Nem hiszek neked.
- Hát de...
Megcsókolt és felvet majd a falhoz tett. Nem mondtam semmit csak élveztem. Egy fél óra mulva be kopogtak hozzánk.
- Kész vagytok?
- Mondjárt. Öt perc.
- Oke.
- Hát akor mennyük ki.
- Jó.
- Ezt fojtatjuk az ágyban.
Megtörölköztünk és fel öltöztünk. El vittem a haj száritót. Bent a szobámban gyorsan meg száritottam a hajamat majd vissza vittem a fürdőbe. Bent a szobámban Zoli már várt. Majd el kezdett csókolni és le vette a felsőmet majd mindenemt. Aztán fel kapott és belefektetett az ágyba. Másfél óra mulva hagytuk abba. Fel öltöztünk és még simogatott majd el aludtam.

Bocsi a hejesírásért. Komizzatok. Kiváncsi vagyok hogy tetcik-e. Ennél csak hosszabb részek lesznek. Puszi az írónőtök.