Szellemek között

5. Fejezet

2017. 07. 08. Szerda

Nem aludtam tul jól. Ezt Zoli is észre vette. Hatszor voltam fent az éjjel. Zoli a hatból négyszer kelt fel. Tízkor keltem reggel de fáradt voltam. Úgy döntöttünk mivel nincs ithon senki csak mi így ithon maradunk és pihenünk. Annyira fáratt voltam hogy majdnem a konyhában is el aludtam.
- Életem ne aludj el az asztalnál.
- Jó nem alszom. 
Annyira fáradt voltam hogy az már fáj. Reggeli után le űltünk a nappaliba tvzni. Egy félóráig néztem a filmat majd el aludtam. Egykor fel keltem és Zoli aludt a fotelbe. Gyorsan be takartam majd csináltam egy kapucsinót. Meg ittam egy kicsit segitett de nem sokat. Le ültem inkább rajzolni. Le rajzoltam egy fát ami tövében ül egy lány és nézi a nap lementét. Mimdha én lennék az. Nagyon jól sikerült. Mikor el keztem szinezni akkor ébredt fel Zoli. Három óra volt.
- Ezt te rajzoltad?
- Igen én.
- Nagyon szép.
- Köszi.
- Nimcs mit életem.
- Rajzoltammég két szerelmest akik éppen ölelkeznek. Meg táj képet és a házunkat.
- Ez gyönyörű.
- Köszi. Egyszer téged is le rajzoltalak. Itt is van.
- Azta ez nagyon hasonlit rám.
- Tudom.
- Mennyit aludhattam?
- Nem tudom de három óra és ebédelni kéne.
- Igen kéne.
- Mit ebédeljünk?
- Nem tudom.
- Énse.
- Rendeljünk pizzat?
- Igen.
- A négy sajtosat szereted?
- Imadom.
- Akkor azt rendelek.
- Oke.
Zoli rendelt pizzat én meg rajzoltam tovabb. Őt rajzoltamle az egyik álmomból. Szárnya volt és rúnái. Nem gondoltam volna, hogy így emlékszek az álmombeli Zolira.
- Azta életem ez én vagyok?
- Igen te vagy. De nem tudom, hogy lehet rúnád.
- Az lehet tetkó.
Éreztem, hogy hazudik. De nem tudom miért éreztem így. Apa holnap haza jön és megkérdezem tolle, hogy valóra válhat-e az álmom.
- Klau.
- Igen mond.
- El gondolkoztál mi a baj?
- Semmi. Tényleg.
- Biztos?
- Igen.
- Oke te tudod.
- Tényleg.
- Rendben. Ááácsi mielőtt arra gondolsz, hogy én titkolok előted valamit akkor ne hidd azt mert nem.
- Biztos?
- Igen.
Még mindig nem hittem neki. Az volt az érzésem, hogy nem mond igazat. Nem tudom miért de volt egy ojan érzésem, hogy valamit nem mond el nekem. De végül is nekem is volt még egy titkom. Nem csak rokizok hanem gerendázok meg rúdozok is. Úszni is járok de az csak hobbi. Zoli várta a pizzat. Egy tíz perc volt még meg érkezett. Ebédeltünk és ki metünk az udvarra levegőzni.
- Szép időnkvan nem életem?
- De. Hercegem.
- Becenevet váltottál?
- Igen baj?
- Nem. Hercegnőm.
- El kéne menni Szemhez nem gondolod?
- De.
Megint úgy éreztem nem mond igazat. Négy óra van. Méry ma tízig dolgozik ha nem túl órázik. Kettesben lehetünk addig.

                      **Zoli**

Nem szeretek hazudni neki de muszáj volt. Nem mondhattam egyenesen az arcába, hogy árny vadász vagyok. Nem mondhattam el neki. Megfogadtam, hogy addig ameddig nem jönnek ki rajtam a rúnák addig nem mondom el senkinek és iskolába járok. Utánna magántanuló leszek. De lehet, hogy nem megyek orvosira és inkább biológus leszek. Apa annak is örülne. De én egy nem szokványos árny vadász vagyok. Csak akkor nem látnak ha ölök. De mivel még nincsenek rúnáim csak egy, így nem ölhetek. Apám pont e miatt nem lett orvos és mivel őt mindenki látja így azt mondja a rúnáira, hogy tetoválások. Valamien szinten igaz. Nekem van egy különleges csukló szoritóm ami ugyanojan mint a csuklóm és senki nem tugya, hogy van rúnám és van valami a csuklómon. Klauhoz vissza térve ő is titkol előttem valamit. Nem tudom mi az de érdekes és tudom, hogy érzi, hogy titkolok valamit de nem mondhatom el neki. E miatt bün tudatom van.

                     **Klau**

Ki mentünk az udvarra sétáltunk egyet. Félnyolckor megnéztük a naplementét és be mentünk a házba. Fent a szobámban filmet néztünk féltízig majd el aludtam.

Komizzatok. Puszi az írónőtök.