"...Én számára csak egy diák vagyok a sok közül, aki néhány órán keresztül kitüntetett figyelmet érdemel ötödmagával. [...] Nem értem őt, egyik alkalommal úgy érzem, hogy kezd belemenni incselkedéseimbe, néha ő maga játszadozik velem, máskor viszon...
[07:07] Szörnyű éjszakám volt, egyfolytában azon járt az eszem, hogy mi lesz, ha én is a kiválasztottak között leszek. Valami azt sugallta, hogy Deborahnak igaza van, és kiválasztanak engem is. Végkövetkeztetésként arra jutottam, hogy szeretnék a 'Pots-csapat' tagja lenni, ám ha megpróbáltam beleélni magam egyből émelyegni kezdett a gyomrom és verejtékcseppek jelentek meg homlokomon.
Nehezen, de sikerült összeszednem magam. Igyekeztem úgy öltözni, hogy komoly nő látszatát keltsem, bár ez csak félig sikerült. Fekete farmert, törpesarkú csizmát és bézs színű blézert vettem fel hófehér csipkés felsőmhöz, majd hosszú hajam kontyba kötöttem. Kiegészítők terén a kevesebb néha több elvet követtem, így egy apró köves fülbevaló került csak rám.
[10:27] Ujjaimmal a padon ritmikusan kopogtatva vártam az óra kezdetét. A percek vánszorogtak, míg végül be nem lépett a terembe Pots, akarom mondani Mr. Pots. Súlyos keménykötésű füzetét az asztalára tette, majd annak rendje és módja szerint belekezdett az előadásba.
- Hogy belekezdett az előadásba? - keltem ki magamból suttogva zsörtölődve Debbie-nek. - Ezt nem értem, mégis mit tervez már megint?
- Tudod jól, hogy nála minden kiszámíthatatlan. - vont vállat barátnőm.
Igen, egy hatalmas rejtély ez az alak, aki arra vár, hogy valaki végre megpróbálja megfejteni...
Kivételesen az egész előadás csigalassúságúnak tűnt, és bár előszeretettel figyeltem tanáromat, most valahogy a kíváncsiság erősebbnek bizonyult, így nyugtalanságomon nem tudtam felülkerekedni.
[...]
Az előadás vége előtt tíz perccel hirtelen néma csend lett a teremben. Mr. Pots olybá tűnt befejezte mondandóját, és füzetét fürkészte.
- Öt nevet fogok felsorolni - kezdte mondani -, ők maradjanak a helyükön, a többiek pedig legyenek szívesek fél percen belül elhagyni a termet.
Hirtelen hatalmas súly nehezedett vállaimra, tudtam, hogy néhány pillanaton belül utolér a végzet vagy így, vagy úgy.
- Christian Bell - Mr. Pots szemével megkereste a srácot, majd néhány másodpercnyi várakozás után folytatta -, Anastasia Hedvig [...], Thomas Williams, [...], Erik Frost - itt hatalmas szünet következett - és Mina Moore - tanárom arcomra szegezte komor tekintetét, majd vélhetőn megdöbbenésemet látva hirtelen elfordította fejét.
Amint elhangzott a nevem fagyossá vált a levegő körülöttem, szívem a torkomban éreztem dobogni, néhány pillanatig még levegőt is elfelejtettem venni.
Pár pillanat múlva hatan maradtunk a teremben. Mr. Pots megkért minket, hogy egy kupacban foglaljunk helyet, majd egyesével szólítani kezdett minket.
- Christian Bell, lesz szíves idefáradni, hogy ismertessem Önnel a tudnivalókat. - Chris a maga lazaságával odasétált a középen elhelyezkedő asztalhoz, leült egy előzetesen odakészített székre, majd figyelmesen hallgatta a tanárt. Próbáltam kihallgatni őket, de annyira halkan beszéltek, hogy esélytelen volt az egész. Röpke két perc múlva a következő hallgató indult el az előadói közepe felé, majd szépen sorban haladtunk, míg végül kettesben maradtunk a teremben. A csend szinte égette bőrömet. Tudtam, hogy pillanatokon belül nekem is oda kell ülnöm közvetlenül vele szemben, ám amíg nem szólított fel rá, inkább nem csináltam semmit. Próbáltam érdeklődő, de koránt sem kifejező arcot vágni.
Mr. Pots hirtelen felállt az asztalától, felemelte jegyzeteit, majd elindult a padsorok felé, egyenesen hozzám. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, de erős volt a gyanúm, hogy a reakciómra kíváncsi, aminek viszont semmi reális értelme nem lett volna.
- Nos, akkor Önnek is elmondanám, amit a többieknek. Minden héten kétszer két órában fogunk találkozni, természetesen az előadásokon kívül. Készítettem egy táblázatot, amibe beleírtam mindenkinek az időbeosztását, ehhez igazodni kell. Kérem nézze át most, aztán válaszoljon, hogy vállalja-e vagy sem a felkészítéseket.
Az elém tolt papíron az alábbiak szerepeltek:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igyekeztem nyugodtnak mutatkozva végigfutni a táblázatot. Az időpontok tökéletesen megfeleltek, szerencsére úgy osztom be a munkaidőmet, ahogy nekem megfelelő, egy dolgon viszont megakadt a szemem. "Otthon". Mégis mit takarhat ez? Házhoz jön tanítani? Vagy netán nekem kellene ellátogatnom hozzá az elkövetkezendő néhány vasárnap mindegyikén? Elég abszurdnak tűnt a dolog.
- Minden megfelelő, de otthon? - tettem fel a kérdést félig merengve, bizonytalanul.
- Igen, otthon, a címem az Ön előtt lévő lap hátulján található. Mivel az egyetem hétvégén zárva tart, és nem kaptam engedélyt, hogy ezen időpontokban itt tartsak felkészítést Önöknek, így ez a megoldás volt a legcélszerűbb. Pontosan a megjelölt időpontban ott fogom vá rni. - közölte rezzenéstelen arccal, miközben arcomat fürkészte. Azt hiszem valami frappánsat kellene erre válaszolnom, de nem tudom mi ütött belém, akiről mindenki tudja, hogy mennyire cserfes és nagyszájú.
- Tökéletesen megfelel, rendben. - csúszott ki immáron határozottan számon.
- A megjelölt időpontokban legyen Önnél íróeszköz, egy füzet, valamint a jegyzetei, másra nem lesz szüksége.
- Megjegyeztem, úgy lesz.
- Akkor most végeztünk is, elmehet.
- Köszönöm, viszont látásra. - álltam fel, majd gyors mozdulatokkal az ajtó felé indultam.
- Még valami, gondolom Ön is azt gondolta, hogy csoportos foglalkozásokat fogok tartani, de szándékosan változtattam meg ezt, nehogy Christian Bell úr ismételten elvonja a figyelmét a tananyagtól. - hangzott szarkasztikus hangnemben szájából. Arcom égni kezdett, éreztem ahogy rákvörös színt ölt, hirtelen megszólalni sem tudtam, de néhány másodpercnyi tétovázás után összeszedtem magam.
- Sajnálattal hallom, bizonyos dolgokat sokkal jobb egy partnerrel csinálni, mint egyedül. Bizonyára tudja, hogy az teljesen más érzést kelt az emberben. De ha esetleg van másik jelöltje a feladatra, ne tartsa magában. - Vágtam hozzá megjegyzésemet, melynek hatására résnyire nyílt a szája. Nem vártam meg, hogy hozzáfűz-e valamit, azonnal feltéptem az ajtót és kisiettem a teremből.
[23:02] Egész délután azon pörögtek a gondolataim, hogy mi lesz a holnapi különórán, és még mindig nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fog zajlani az "otthoni" előadás. Teljesen lemerültem az agyalástól, ezért este 11 környékén úgy döntöttem, hogy megpróbálok elaludni....
