"...Én számára csak egy diák vagyok a sok közül, aki néhány órán keresztül kitüntetett figyelmet érdemel ötödmagával. [...] Nem értem őt, egyik alkalommal úgy érzem, hogy kezd belemenni incselkedéseimbe, néha ő maga játszadozik velem, máskor viszon...
[[A fejezet konkrét, részletesen kifejtett szexuális elemeket tartalmaz, mellőzve a trágár, szókimondó kifejezések. Ha ezekre nem vagy kíváncsi, vagy nem szeretnél ilyet olvasni, akkor az éjfél utáni részeket jobb, ha nem olvasod el. :)]]
[08:41] Úgy pattantak ki szemeim, mint aki körül minden lángba borult, pedig csak a kutya kezdett el ugatni az ablak előtt, melyet néhány másodpercen belül abba is hagyott. Felültem az ágyban, majd hallgatózni kezdtem, hátha hallok valamiféle neszt a lakásból, ami arra utalna, hogy Mr. Pots még itthon van, de sajnos csend honolt. Rápillantottam a telefonomra, megnéztem az időt, majd konstatáltam, hogy már valószínűleg javában elmerült a büntetőjog elméleti átadásában valamelyik csoportjával. Sokkal jobban örültem volna, ha velem tölti az idejét, de már azért is nagyon hálás voltam, hogy ilyen sokat időzünk együtt.
Agyamba folyamatosan bevillantak a tegnap esti csók mozzanatai, melytől akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Reméltem, hogy ma folytatódni fog kalandozásunk egymással, és izgalommal töltött el a gondolat, hogy vajon mi következhet hazaérkezése után, azonban rettegtem tőle, hogy olyan zavartan fog viselkedni, ahogy történt az előzőleg is.
Azonnal fel akartam hívni Debbie-t, de tudtam, hogy valamelyik előadáson fárasztja éppen magát, ráadásul általában csak esténként elérhető, így inkább szöveges üzenetet küldtem neki: "Szia Édes! Minden a legnagyobb rendben van, ígérem, hogy mindenről be fogom számolni. Nem tudom, hogy Pots mit mondott el, de nincsen semmi bajom, sőt... Majd hívlak néhány napon belül mindenképp. Puszi Mina ♥♥♥♥♥"
Miközben a szöveget írtam be telefonomba rájöttem, hogy már alig fáj a bokám, csupán akkor érzek némi nyilalást, ha megfeszítem vagy túlságosan ránehezedek. Ezek szerint jót tett neki a sok pihenés és a gondos ápolás is, amit tanáromtól kaptam. Furcsa rágondolni, hogy Pots lényegében egy tanár, én pedig a diákja vagyok. Sosem hittem az efféle szerelmi sztorikban, főként nem gondoltam, hogy egyszer belecseppenhetek egy ilyenbe. Még a középiskolában megfordult néha egy-egy fiatal, gyakorlatot tartó tanár, akik megdobogtatták a lányok szívét, köztük az enyémet is, de ez mind gyermeteg butaság volt csak és nem igazán foglalkoztam a dologgal.
Ideje volt elkezdenem a napot, így elővettem táskámból néhány ruhát, amit tegnap hoztam el, majd elindultam a folyosó irányába. Sejtettem, hogy ismét kapok egy rövidke szöveges üzenetet, amit meg is pillantottam az asztalon.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Kissé elszomorodtam, hogy csak későn fog hazaérni, de mosolyt csalt az arcomra, hogy annyira meg szeretne kímélni, hogy még az ételt is bekészítette a sütőbe. Bár az is lehet, hogy csak szörnyen főzök és inkább a gyomrát akarta megkímélni az újabb sokktól.
Telefonszáma láttán kísértést éreztem rá, hogy tárcsázzam, csak hogy hallgassam a hangját, de ez hatalmas butaság lett volna részemről, ami miatt minden bizonnyal haragudott volna.
[20:19] Fél nyolc óta minden neszre felkaptam a fejemet, hátha Pots ért haza. Ha nem féltem volna ennyire a fenevadtól biztos két percenként megyek ki a kapuig, hátha megpillantom közeledni az utcán. Feszüten izgultam, hogy mi fog történni, és hogy hogyan fog viszonyulni hozzám, de nagyon vártam is.
