[06:11] Fél órája ébren vagyok és csak forgolódom. Nagyon édes álmom volt, mely egyben riasztónak is hatott. Mr. Pots otthonában voltunk, tanultunk, pontosabban inkább tanulás helyett mesélt magáról, az életcéljairól, a múltjáról, hobbijairól, miközben végig édesen mosolygott. Csodálatos érzés volt végighallgatni, melegséggel töltött el a tudat, hogy ennyire figyelmes és ilyen szinten kitárulkozik előttem, azonban nem értettem, hogy mi ez a hirtelen közvetlenség, így kissé megijedtem. Aztán felriadtam. Félek, hogy bele fogok szeretni, amit nem szabad, hisz akkor össze fogok törni. Eddig csak vonzott, és kívántam, azonban az utóbbi pár napban már sokkal többre vágyom, mint némi fantáziálásra. Érezni akarom, érteni, megismerni.
[07:55] Unottan ültem a padban, mikor Debbie megérkezett mellém.
- Szia! Mi ez a hatalmas szomorúság Drágám? – ölelt meg barátnőm.
- Szia! Semmi – legyintettem – csak fáradt vagyok, tudod újabban nem tudok normálisan aludni.
- Jaj, Te szegény! És milyen volt Mr. Pots különórája? Látom azért túlélted.
- Egész jó volt. – mondtam unottan, miközben táskámban kezdtem matatni.
- Hogy egész jó? Tetszett? Ezt nem mondod komolyan! Minnie, ugye nem másztál rá? Kérlek, mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget!
- Na, de Debbie! Persze, hogy nem másztam rá. – nevettem fel hangosan. – Csak gyorsan eltelt az idő, és nagyon jól haladtunk az anyaggal. Ennyi. – El kell mondanom neki mindent, kitárulkozni előtte, végre kipanaszkodni magam, különben teljesen felemésztem magam a gondolataimmal. - Deborah, az a helyzet, hogy ... - kezdtem mondandóm, mikor Christian, mint egy időzített bomba berobbant barátnőm másik oldalára.
- Jó reggelt Baby-k. - mondta. Abban a pillanatban Pots belépett az előadóiba. Mr. Pontosság, ha-ha.
Sajnáltam, hogy nem tudtam semmit sem elmondani Debbie-nek az érzéseimből, ráadásul annyira feszített tempóban kell rohannunk egyik előadásról a másikra, hogy vajmi kevés esélyem maradt erre, főként, hogy teljesen elszeparálva tanulunk, csak néhány óránk van együtt. Ez pedig nem telefontéma, hogy elcsacsogjam neki egyik este.
Az előadás a megszokottak szerint zajlott. Voltak, akik figyeltek, mások aludtak, megint mások lefoglalták magukat valamival, hogy gyorsabban teljen az idő. Nem tudtam, hogy számomra mi lenne a legjobb, ha feszülten figyelnék és keresném a szemkontaktust, vagy az, hogyha igyekeznék elkerülni pillantását. Végül felváltva próbáltam mindkettőt, lesz, ami lesz alapon.
[15:00] Pontosan kezdés előtt két perccel értem be a munkahelyemre, így még át tudtam venni a pólómat késés nélkül, majd szorgosan beültem a kasszához. Szerettem ezt a helyet, hisz egyrészt nem szakadtam bele a munkába, másrészt rengeteg emberrel kerültem kontaktusba, amit mindig élveztem. Nem utolsósorban a munkatársaimmal sem volt semmi gondom, bár túl közeli kapcsolatba egyikükkel sem kerültem.
Négy órát kellett lehúznom itt, heti ötször, illetve hétvégente bevállaltam egy nyolc órás műszakot is, ezzel egy szabad délutánt adva magamnak. Szerencsémre nagyon rugalmas volt a munkarendem, így aszerint osztottam be minden percemet, ahogy nekem az jól esett.
[18:42] Már éppen örültem, hogy lassan záróra és mehetek haza, amikor kinyílt az üzlet ajtaja és Mr. Pots alakját véltem felfedezni az ajtóban. - Mi a fene? - gondoltam magamban, közben némán eltátogtam kérdésem. Sose láttam még itt ezelőtt, persze az is előfordulhat, hogy mindig elkerültük egymást. Hirtelen körbenéztem, csak egyetlen kassza működött, az pedig az enyém volt, úgyhogy elkerülhetetlen, hogy észrevegyen.
Amíg vásárolgatott azon töprengtem, hogy vajon mik lesznek a kosarában. Első gondolatom valami kiváló minőségű bor volt, de hogy honnan jött az ötlet, arról fogalmam sincs. Talán túlmisztifikálom az egészet.
- Jó napot kívánok! - mondta kissé megdöbbenve, amikor odaért a kasszámhoz, s már pakolni is kezdett fel a szalagra.
- Üdv! - mosolyogtam rá.
- Itt dolgozik?
- Igen, meglepődött? - válaszom közben szorgosan pakoltam a tárgyakat a vonalkód leolvasó elé. Nem vett bort, határozottan csalódott voltam, hogy nem jött be a jóslatom. Ellenben vásárolt némi félkész fagyasztott termékeket, zöldségeket, pár szem almát, egy csomag instant kávét és egy energiaszeletet. Szóval agglegény. Vagy a felesége után főzni. Végülis mindkettő előfordulhat, de az előbbinek nagyobb esélyt szavazok.
- Csak elcsodálkoztam, mert elég sokszor járok ide, de még sosem láttam magát.
Erre a mondatára nem tudtam mit kellene válaszolnom, így inkább hallgattam és folytattam a dolgomat, majd közöltem a végösszeget, mire meglebegtetett előttem egy bankkártyát mutatva, hogy ő bizony azzal szeretne fizetni.
- Érintünk vagy dugunk? - kérdeztem eleinte komolyan, bele sem gondolva az egészbe, majd mikor rájöttem, hogy mi hagyta el a számat halkan, félszegen felnevettem, majd helyesbítettem. - Mármint a kártyáját. Paypass-szal szeretne fizetni, vagy húzzam le a leolvasón?
- Dugjunk! - nyújtotta felém azt, felemelve jobb szemöldökét. Ahogy elvettem hüvelykujjam gyengéden összeért az övével. Meleg volt és puha, pont olyan, mint amilyenre számítottam. Néhány másodpercre elaléltam, majd tettem a dolgom.
- Viszontlátásra, köszönöm a vásárlást. - mosolyogtam rá.
- Viszontlátásra! - hangzott válasza, majd elindult kifelé a boltból.
A következő néhány percben nem tudtam letörölni a vigyort képemről, annyira örültem, hogy végre civilben is találkozhattam vele.
YOU ARE READING
Mocskos titkok
Random"...Én számára csak egy diák vagyok a sok közül, aki néhány órán keresztül kitüntetett figyelmet érdemel ötödmagával. [...] Nem értem őt, egyik alkalommal úgy érzem, hogy kezd belemenni incselkedéseimbe, néha ő maga játszadozik velem, máskor viszon...
