Mocskos titkok

[2017.03.22. szerda]

[07:00]Meglepően jól aludtam az éjjel, nem emlékszem, hogy egyszer is felébredtem volna, így pillanatok alatt kipattantam az ágyból. Mivel minden reggelt két deci víz elfogyasztásával kezdek, hogy felébredjen a szervezetem, így még nagyobb lökést adtam magamnak a továbbiakra.

Gondosan elkészültem, még reggeliztem is, pedig az az esetek 90%-ában kimarad az életemből.

Sminkemet némi alapozó, egy kis szempillaspirál, nude színű szemhéjfesték és némi ajakfény képezte. Nem akartam hivalkodó lenni, de az arcom akkor is botrányos reggelente, ha előtte végigaludtam két napot.

[16:58] Már legalább tíz perce állok a 11/2. terem előtt, de még egy egér sem szaladt erre, nem hogy embert láttam volna. Azon töprengek, hogy tegnap bár Erik Frost volt beírva különórára, mégsem hallottam semmit arról, hogy megtartották-e, vagy csak a mai nappal kezdődnek el. Sajnos Erik-kel nagyon ritkán találkozom, így esélyem sem volt utána érdeklődni.

Fél percenként néztem rá telefonom kijelzőjére az időt fürkészve, ezért pontosan láttam, amikor az óra 17:00-ra váltott, de a helyzet változatlan maradt. Vajon valamit félreértettem és mégsem kellett volna jönnöm? Gyorsan elővettem a gondosan összehajtogatott időbeosztást, majd alaposan átvizsgáltam.

- „Szerda 17.00-19.00" - ez nem jelenthet mást, mint hogy pontosan két perccel ezelőtt el kellett volna kezdődnie a korrepnek. Vajon most mi történik? Nem fog eljönni, vagy szándékosan késik ezzel is perzselve idegeimet a múltkori késésem miatt? Legalább egy telefonszámot adhatott volna, ha már a lakcímét tudom. Kezdek egyre idegesebbé válni.

Úgy döntöttem várok még tíz percet, hátha megérkezik végre, addig jobb híján a padlóra ültem közvetlenül az ajtó elé.

Pontosan 17 óra 10 perckor egy alakot láttam megjelenni a folyosó végén, sziluettjéből és mozgásából azonnal tudtam, hogy ez csak Pots lehet. Ahogy közelebb ért, azonnal benyomta a kulcsot a zárba, közben rám pillantott.

- Késett, tíz percet késett. Ugye ezt szándékosan csinálta velem? – vágtam a fejéhez kikelve magamból, köszönés helyett.

- Nem késtem, egészen pontosan 17 óra 10 perc van. – vágta vissza mindenféle érzelem nélkül az arcán, miközben órájára pillantott.

- Aha, igen, őszintén örülök, hogy jól jár az órája, csak a mai együttlétünknek pontban 17 órakor kellett volna kezdődnie. Már azt hittem, hogy el sem jön.

- Együttlét? Szóval már itt tartunk? – emelte meg szemöldökét szkeptikusan - Ellenben lehet, hogy igaza van az időpontot illetően, elképzelhető, hogy összekevertem a pontos kezdést. Ez esetben bocsásson meg nekem. Nagyon remélem, hogy nem volt semmi fontosabb programja. – tolta be az az ajtót, és intett, hogy menjek előre.

Talán egész eddigi ismeretségünk alatt most láttam az első érzelmet átfutni az arcán, mintha jól szórakozott volna azon, amit a fejéhez vágtam. Végülis elég viccesen hangozhatott az együttlét kifejezés, pedig mielőtt kimondtam találónak tűnt. Talán többet kellene gondolkoznom azon, hogy mik hagyják el a számat.

[19.00] Ahogy azt gondolhattam volna, az egész felkészítés tanulással, gyakorlással telt. Pontosan ugyanúgy zajlott, mint egy átlagos előadás, de mégis hatásosabbnak bizonyult, hisz végig mindent átbeszéltünk egymással. Meglepődtem, de végig sikerült az anyagra koncentrálnom annak ellenére is, hogy jó néhányszor eszembe jutott, hogy tanárom milyen szexi.Valami átértékelődött bennem, de még magam sem tudtam rájönni, hogy mi volt az, viszont melegséggel töltött el belülről.

- Akkor ennyi lett volna mára. – mondta hirtelen tanárom némi szigorral az arcán pontban hét órakor.

- Ennyi? De hisz tíz perccel később kezdtük el az egészet, mint ahogy kellett volna. – csodálkoztam.

- Sajnálom, de nem maradhatunk tovább, a portán leadtam a pontos időpontokat, így távoznunk kell az épületből, de ígérem majd pótoljuk.

- Hát jó. – mondtam kissé erőltetett szomorúságot színlelve. Igazság szerint élveztem az elmúlt két óra minden percét még úgy is, hogy tanulnunk kellett, de némileg feszélyezve éreztem magam, így örültem, hogy nem kell tovább a büntetőjog gyönyöreiben kutakodnunk.

Mr. Pots gyorsan összeszedte a jegyzeteit, majd végig fürkészte, amíg elpakolok, és az ajtó felé indulok. Szorosan követett, így gondoltam nem köszönök el tőle, csak amint zárni készül a termet.

- Akkor köszönöm a lehetőséget, viszontlátásra.

- Viszontlátásra. – bólintott egyet, majd tovább folytatta a zárral való babrálást. – Akkor vasárnap ismét találkozunk, és remélem élvezte a mi kis együttlétünket.

- Ennél jobb már nem is lehetett volna! Na jó, lehetett volna, de azt most inkább hagyjuk. – majd elfutottam az folyosón.

Le merném fogadni, hogy valamit utánam szólt, de azt már nem hallottam...

Miközben sétáltam hazafelé indokolatlanul újra és újra mosolyra húzódott a szám, némiképp úgy éreztem magam, mint egy őrült, de ezt egy cseppet sem bántam.

[23:58] Valami tényleg megváltozhatott bennem, hisz ahelyett, hogy alvás előtt Pots szexuális kényeztetésébe fantáziáltam volna bele magam, inkább azt képzelten, hogy derekam lazán átkarolva mellettem fekszik és együtt szenderedünk álomra...