•Egy sms-sel kezdődött• /M.R/Befejezett/

●Two●

Másnap reggel, az ébresztőm idegesítő hangjára keltem (harmadszor). Lecsaptam a "vekkert", majd ránéztem az órára.

-A picsába.-káromkodtam, ugyanis elfogok késni.

Gyorsan kipattantam az ágyból,majd futottam is a fürdőbe. Felraktam egy laza sminket, majd a hajam csak simán befontam, két ágba. Felvettem egy bordó kötött pulcsit, aminek az egyik válla ejtett, majd hozzá,egy fekete térdnél szaggatott farmert. A lábamra a magasszárú fekete Conversemet húztam. Felkaptam a táskám, a telóm, és a tárcám, majd leindultam a konyhába.

-Jó reggelt.-adok anyának puszit, majd apának is.

-Jó reggelt kicsim.-köszönnek.

-Én lassan megyek,mert elfogok késni. Majd jövök.-mondom mosolyogva.-Ja és anya, ma elmegyek a könyves boltba.-mondom mellékesen.

-Rendben. Van nálad pénz?-kérdezi.

-Öhm..Igen, azt hiszem.-bólintok.

-Tessék itt van még.-ad a kezembe egy "kis" összeget.

-Köszi?!-köszönöm meg.

-Óh, és drágám. Ma este üzleti útra megyünk apáddal.-mondja 'mellékesen'

-Remek. (Szarkazmus) Mikor jösztök?-kérdezem unottan.

-Egy hét múlva. Londonba kell mennünk, tárgyalásra.-mondja apa.

-Persze. Mindig ezt csináljátok.-mondom a szememforgatva.

-De hisz, ez a munkánk.-mondja apa kicsit idegesen.

-Ja. Igen, tudjuk. Akkor minek vagyok én? 3 éves korom óta, mindig lepasszoltok valakinek.-kezdem dühösen.-Ezek nem szülők amik ti vagytok.-sziszegem.

-Ha nem lenne ez a munka, nem lenne meg neked sem az ami.-mondja anyu felemelve hangját.

-Az is jobb lenne, mint ez az élet.-vágom a fejükhöz.-Akkor legalább lennének szüleim.-mondom nekik dühösen.

-Te itt ne emeld fel a hangod!-áll fel apa dühösen.

-Ja persze. Fáj az igazság? Mert ezek szerint fáj. Haza jösztök egy hét múlva,majd bejelentitek, hogy tárgyalásra mentek, és majd látlak titeket újra egy hónap múlva. Kösz, de ez nem élet. 17 éves vagyok. Most lenne a legnagyobb szükségem rátok. Hogy támogassatok. Mindenféle téren.-mondom már a könnyeimmel küszködve.

Megsem várva válaszukat, felkaptam a kulcsomat, és már ott sem voltam.
Nem szedtem a lábam, mert minek? Így is kések. Ha nem az első, de második órára befogok érni. Így legalább gondolkozhatok.
Aha,hittem én ezt. Addig, amíg nem rezzent a telefonom.

Ismeretlen: Jó reggelt szépségem.

Én: Neked is, de nem vagyok az.

Ismeretlen: Önbizalom 5/0.

Én: Az meglehet.

Itt felkellett hogy nevessek hangosan.

Ismeretlen: Melyik suliba jársz?

Én: Nem mondom meg.

Ismeretlen: Aha. Oké.

Én: Egyáltalán hol laksz?

Ismeretlen: Nahát Lara, feltett egy kérdést.

Én: Roppant humoros.

Ismeretlen: Spanyolország.

Én: Az jó hely.

Ismeretlen: Miért te hol laksz?

Én: Messze tőled.