•Egy sms-sel kezdődött• /M.R/Befejezett/

●Epilógus●

》1 hónap múlva《

Reggel megint rosszul voltam. Nem értem miért. Gyorsan felöltöztem,majd lementem a konyhába. Ma elmegyek orvoshoz. Tárcsáztam Lindát. Három csörgés után felvette.

-Szia Lin. Eljönnél velem ma dokihoz?-kérdezem.

-Szia Lara. Persze, hogy elmegyek veled. Van valami baj?-kérdezi.

-Nem,csak a rosszul létek.-mondom neki.

-Oké. Fél óra, és ott vagyok.-mosolyog.

-Okés. Köszi. Szia.-teszem le.

Gyorsan felöltözök, majd lemegyek reggelizni. Manuval, jól elvagyunk. Nyilvánosan bejelentette,hogy a barátnője vagyok, és elég jól fogadták.
Reggeli után meg is érkezet Linda. Megöleltem, majd bepattantunk a kocsiba. A kórházhoz érve, egy kicsit féltem. Beléptünk az épületbe, majd Dr. Blue-hoz mentünk rögtön. Leültünk, majd vártunk.

-Lara Black.-szólt ki az aszisztens.

Belépek az ajtón, majd odamegyek a nagybátyjámhoz.

-Szia Lara.-puszil meg.

-Szia bátyjus.-mosolygok.

-Panasz?-kérdezi kedvesen.

-Már egy hónapja folyamatosan rosszul létek gyötörnek. Nem tudom, miért.-mondom neki.

-Menstruáltál rendesen?-kérdezi. Most hogy mondja. Késik már egy hete.

-Késik egy hete kb.-válaszolom.

-Rendben. Barátod az van ugye?-kérdezi, mire bólintok.-Akkor gyere feküdj fel az ágyra.-paskolja meg.-Ez most kicsit hideg lesz.-tesz zselét a hasamra. Ultrahang.-Meg is van.-mosolyog.

-Van valami baj?-kérdezem kétségbeesve.

-De hogy van baj.-mosolyog.-Látod azt a kis pontot ott?-kérdezi a képernyőre mutatva. Bólintok.-Babát vársz Lara. Még hozzá,5 hetes a magzat.-mondja,mire nekem könnybelábad a szemem.

-Úr Isten.-kapom a szám elé a kezem.-Ezt nem hiszem el.-sírom el magam.

-Ne sírj, nincs semmi baj.-ölel át nagybátyjám.

-Ezt hogy mondjam el Manunak?-kérdezem.

-Szerintem, örülni fog neki.-mondja mosolyogva.

-Nem. Tönkre teszem az életét ezzel.-rázom a fejem.

-De hogy is. Egy kisbaba,nem a világ vége. Hisz már 18 vagy. Ő pedig 20.-mosolyog.-Ez természetes.-mosolyog.

-Rendben. Kérhetnék felvételt?-kérdezem mosolyogva.

-Persze.-bólint.

Néhány perc múlva,boldogan, a receptekkel,és az ultra hang felvételekkel.

-Na mi az?-kérdezi Lin. A kezébe adom a felvételeket, mire lesápad először, utána visítva ugrik a nyakamba.-Úr Isteeen.-sikítja.

-Linda....Shhh....-mutok körbe, arra célozva hogy kórházban vagyunk. Megértette.

-Úr Isten...Gratulálok...-mondja,majd megölel.

-Menjünk,még mielőtt megtalál a sajtó.-mondom unottan.

Kiérünk a kocsiba, majd beülünk.

-Hány hetes vagy?-kérdezi mosolyogva.

-5 hetes.-válaszolom.

-Hűűű.-ámul el.-Mikor mondod el neki?-kérdezi.

-Holnap. Úgy is jön. De egyenlőre, az lesz a legjobb ha senkinek nem szólok róla.-fogom meg a hasam.

-Értem.-bólint vigyorogva.-Ez annyira jóó.-mosolyog.

》Másnap délután《

Itt ülünk a nappaliban. Manu, pedig ölel. Még nem mondtam el neki. Felállok.

-Mondanom kell valamit.-nézek rá.

-Mondjad baba.-puszil meg.

-Inkább nézd meg.-mondom mosolyogva,mire értetlenül néz rám. Odaadom neki a papírokat. Először csak figyelmesen olvassa. Lesápadva néz fel,mire én megijedek.

-Ez komoly?-kérdezi sápadtan.

-I..Igen.-mondom dadogva.

-Apa leszeeek!!!-kiált fel boldogan, majd megpörget a levegőben. Mire én akaratlanul is felnevetek.-Annyira SZERETLEEK titeket.-kiáltja fel.

》》》6 év múlva《《《

Ha ezelőtt 6 évvel, azt mondja valaki, hogy kapok egy üzenetet Manu Ríos Fernándeztől, akkor szerintem elmegyógy intézetbe vitetem.
De kaptam tőle. A sors akarta így. 5 évvel ezelőtt, amikor kiderült hogy terhes vagyok tőle, akkor voltam a legeslegboldogabb. Most pedig, itt állok, az 5 éves kisfiammal és apjával kézenfogva, és visszük az első iskolai napjára. Mikor megmondtam Manunak hogy gyermeket várok tőle, feleségül vett. Most a kisfiúnk 6 éves. Éppen tegnap töltötte be. Nagyon szeretjük. Nagyon hasonlít az apjára.
Manuval,boldogok vagyunk. Ki költöztünk Londonba, hogy új életet kezdjünk. Linda,és Carter most vár babát. Ők is boldogok. Ő Los Angelesben laknak. A kisfiúnk nagyon szereti a keresztszüleit. Nem sokára bővül a családunk. Ugyan is. 6 hónapos terhes vagyok. Kislány lesz. Manu legnagyobb örömére. Az életem,nem pont olyan, amiről álmodtam. Nem vagyom diplomata, csak szimpla éretségim van. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot,mert kitagadtak. Hogy fáj-e? Már nem. Beletörődtem. Ha nem fogadják el, hogy van egy kisfiam, nagyon sajnálom. Manu szüleivel tartjuk a kapcsolatot. Nagyon szeretnek engem,és a kisfiam is.
Nem lenne, ilyen életem, ha Manu,nem küldi el azt az üzenetet.

Minden, egy sms-sel kezdődött.

Szokták mondani,hogy az életben a jó dolgokra megéri várni. Ez így van. Én 19 évesen tapasztaltam meg,hogy milyen feleségnek, és egyben anyának lenni. Nem bántam meg, hogy megismertem Manut. Az életem vele kerek. Nagyon szeretem. Az életemnél is jobban. A kisfiúnk: Samuel Fernández Ríos [ejzsd: Szemjuel Fernández Rios], hozott fényt az életünkbe. És nem sokára megszületik kislányunk is, Skyler Lena Ríos. Akivel, már tényleg nagy család leszünk.

Vége / The end/