•Egy sms-sel kezdődött• /M.R/Befejezett/

●Fifteen●

Linda ott fekszik a földön,és a nyugtatós doboz a kezében van.

-A kurva életbe, hívjatok mentőt.-zokogok fel. Manu, leguggol mellém, majd elakar húzni onnan de én megyek.-Hagyj...Engedj el...Lindaa..-kiabálok zokogva.
A mentőt kihívták, én odalépten Carterhez.

-Ha valami olyan baja lesz. A te lelkeden szárad. Ennek mindnek te vagy az okozója.-zokogok.-Te vagy a hibás.-esek össze a földön.

-Lara..-suttogja Carter.

-Hagyj...-mondtam idegesen.-Legalább annyi büszkeség lehetett volna benned, hogy meg mondod neki, hogy nem szereted.-zokogok.

-Lara...-nem hagytam beszélni.

-2 év. Érted? Két kibaszott évet várt rád. Már kezdte a reményt elveszíteni, amikor felbukkantál....és lám akkor is kivel??? Egy lánnyal.-tapsolok sírva.-Kurva jól csinálod.-mondom sziszegve.

A mentősök megérkeztek. Elmondtam nekik is hogy mi történt, majd már vitték is be a kórházba.

-Lara,suliba kell menned.-mondja Manu.

-Leszarom a sulit.-dünnyögöm. Felkapom a telefont, majd rögtön az igazgatót tárcsáztam. Kicsöng.

-Igen tessék?-kérdezi kedves hangon.

-Jó napot igazgató úr. Lara vagyok.-mondom szipogva.

-Óh. Szervusz Lara. Mi történt?-kérdezi.

-Linda...-zokogok fel.

-Mi történt az unokahúgommal?-kétségbeesett a hangja.

-Ön...Öngyilkos akhart lenhii.-zokogok.

-Mondd hogy nincs baja!-kérlelt.

-Nem tehetem. Korházban van. Most szállították be.-zokogok.

-Azonnal megyek. Melyikbe?-kérdezi idegesen.

-Az St.Peterbe.-mondom neki.

-Ott találkozunk.-mondja,majd kinyomta.

-A kórházba kell mennem.-mondtam összeszedve magam, egy kicsit.

-Menjünk.-bólintanak a fiúk.

-Kije az igazgatónak?-kérdezi Cam.

-Unokahúga.-mondom neki.-De ő neveli szinte.-mondom könnyes szemmel. Bólint, majd elindulunk.
A korházba érve, leültünk a váróterembe. Vártunk, vártunk és csak vártunk. Megérkezett Mr. White.

-Zack bácsi.-ölelem át.

-Hol van?-kérdezi könnyesszemekkel.

-Bent van. Még nem jött ki orvos.-mondom neki. Bólint, majd leül.

□□□Fél óra múlva□□□

Már két óra hosszája itt ülünk. Semmi változás. Kijött egy doki. Felpattantunk mindanyian. Odamentünk hozzá.

-Maguk Mrs.White hozzátartozói?-kérdezi.

-Igen,mi vagyunk.-bólintunk.

-Az életveszély elmúlt, a gyomrát kimostuk. Az eséstől a fejét beütötte, es kómába esett. Nem tudni,mikor ébred fel. Ha felébred akkor, az nagy csoda lesz.-mondta monoton hangon.

-Amnéziája lehet?-kérdeztem félve.

-Igen,kisasszony. Előfordulhat.-bólint.-Orvosnak készül?-kérdezi szomorúan mosolyogva.

-Igen.-bólintok.-Mikor lehet hozzá bemenni?-kérdezem ránézve.

-Akár már most. De egyenlőre csak 1 ember.-mondja mosolyogva.

-Köszönjük szépen.-mondom neki mosolyogva.

-Csak a dolgomat végzem.-biccent, majd elmegy.
Manuhoz álltam, szorosan hozzábújtam. Nem akartam elengedni.