•Egy sms-sel kezdődött• /M.R/Befejezett/

●Seventeen●

Linda szemszöge

Miután az orvosok kimentek (csak rutin vizsgálat volt), bejött nagybátyjám,és Carter (?). Összevont szemöldökkel figyeltem minden egyes léptét. Amikor odaértek hozzám,leültek a székekre. Carter lehajtotta a fejét, nem akart a szemembe nézni. A nagybátyjám viszont, eléggé idegesen, és döbbenten  nézett rám.

-Még is, hogy képzelted azt, hogy megölöd magad?-hitetlenkedik.

-Hagyj már ezzel.-mondom neki könyörögve.-Van elég bajom most.-mondtam fájdalmas arccal.

-Nem, nem hagylak ezzel. Mégis melyik fiú, vagy barátnő elvesztése ér meg annyit, hogy öngyilkos legyél?-itt éles fájdalom nyilalt a szívembe, ahogy visszaemlékeztem arra a mondatra.

×Visszaemlékezés×

Reggel úgy döntöttem,hogy lemegyek megnézem miújság van. Leértem a lépcsőről, majd a konyhafelé vettem az irányt. A fiúk az ebédlőben ültek,és némán hallgatták, ahogy Lara, és Carter veszekedik.

-Undorítóan szerelmesek vagytok.-mondja fintorogva Carter.

-Te is lehetnél ilyen,most valakivel, ha akkor nem mész el.-suttogja Lara neki.

-Nem biztos.-mondja ingerültebben Car.

-Honnan veszed?-kérdezi Lara őt hitetlenkedve.-Én voltam itt vele, te is jól tudod. Nekem sírta ki magát, nem neked.-mondta kikelve magából barátnőm.

-Nyugodj már meg Lara.-ordít rá Carter.-Én nem szerettem soha.-kiáltja, mire nekem fájdalom nyilalt a szivembe. A fiú látták az eltorzult arcom, tudták,hogy rólam van szó. Visszatartottam a sírásom. Majd bementem a konyhába. Mindenki elhallgatott. Carter idegesen kiviharzott a helyiségből. Én Larára néztem.

×Visszaemlékezés vége×

Éreztem, hogy az emlék hatására egy könnycsepp folyik végig az arcomon. A nagybátyjám ahogy látta az arcom,rögtön átölelt, már amennyire lehetett.

-Figyelj,kimegyek, beszéljetek csak.-mutat Carterre. Én csak bólintok. Majd elhagyja a szobát. Carter még mindig nem szólalt meg, ugyan úgy ül.

-Miért vagy itt?-töröm meg a csendet. Felnéz rám,és könnyes a szeme (?) amit nem nagyon tudok hová tenni.

-Linda.-fogja meg a kezem,mire melegség árad szét bennem.-Én sajnálom.-sírja el magát.-Én...Én nem akarlak elveszíteni.-suttogja sírva.

-Nem fogsz.-hullanak könnyeim.

-Bocsáss meg kérlek..-zokog miközben a hasamra teszi a fejét. A haját kezdem el simogatni.

-Tudod, nagyon sokszor bocsájtottam már meg neked.-kezdek bele, mire érdeklődve néz rám,még mindig sírva.-Amikor összejöttél, Maggievel,vagy Taylorral, nagyon sokszor.-sóhajtok fel, majd felfelé pislogok, hogy ne sírjam el magam.-Most sem volt másképp.-mondom rámosolyogva.-Nem te tehetsz róla hogy nem sze....-kezdtem de ebben megakadájozott. Ugyan is, ajkait az enyéimre tapasztotta. Olyan boldog volt mint még soha. Lassan 4 éve erre a csókra várok, és TaDammm. Egy kórházban megtörtént. Lágyan csókolt, benne volt minden érzelme. Olyan boldog voltam,mint még eddig soha. Elvállt ajkaimtól, majd az ujjait az enyéimre kulcsolta.

-Linda Elizabeth White, lennél a barátnőm?-kérdezi meg, mire a szívem vadul kalimpálni kezd.

-Igen..-mosolygok. Mire újra megcsókol, ezúttal hosszabban.

Lara szemszöge

-Remélem nincs baj.-mondja Zack.

-Biztosan nincs.-nézek rá.-Megnézem őket.-mondom, majd elindulok az ajtóhoz. Benyitok, és nem hiszek a szememnek. Ott csókolóznak.
-Bocsi.-szavadkozok, és vissza is zárom.