•Egy sms-sel kezdődött• /M.R/Befejezett/

●Twenty●

3 nap múlva

A repülőn ülök, és nem sokára ott vagyok Colzadaban. Végre, Manuval lehetek majd. Alig várom már.

***

Leszállok a repülőről, majd a váróteremfelé veszem az irányt. Ahogy megláttam Manut, örömkönnyek kezdtek az arcomon folyni. Annyira szeretem. Megfordult,majd amikor meglátott, elmosolyodott. Már csak 5m volt köztünk, de én ledobtam minden cuccomat, és a nyakába ugrottam. Ő szorosan ölelt.

-Hiányoztál.-suttogja fülembe.

-Te is nekem Manu.-suttogom vissza. Kicsit eltolom magamtól, egymás szemeibe nézünk hosszú perceken át, míg nem ajkait enyéimre illeszti. Lassan csókol,és ebben benne van minden érzelme. Annyira szeretem.

-Szeretlek.-mondom, miután elválik ajkaimtól.

-Én is szeretlek.-mosolyodik el.-Hogy utaztál?-kedveskesik.

-Köszönöm szépen. Jól.-mosolygok rá.

-Örülök neki.-vigyorog.-Valószínűleg,még ma délután benne leszünk az újságokban.-húzza el a száját, mire kétségbeesve kapom rá tekintetem.

-Hogy mii?-pánikolok.

-Nyugi,furi hogy te, és nem én pánikolok.-mondja nevetve.

-Már hogy be pánikolnék.-mondom neki.-Hiszen, ezzel a kariered is végetérhet.-mondom hitetlenkedve.

-Már mondtam. Ha rólad van szó, a karierem nem érdekel.-simítja meg az arcom.

Erre én nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét. Ujjait, az enyémekre fűzte,és így mentünk ki a reptérről.
Beszálltunk a kocsijába,majd már indultunk is.

-Hozzám megyünk. Majd holnap megyünk ebédre anyáékhoz.-néz rám egy pillanatra.

-Öhm...oké.-mondom zavartan.

Az út további részében össze-vissza beszélgettünk mindenféléről. Pár perc múlva megálltunk egy "ház" előtt. Amit nem is háznak neveznék,hanem inkább palotának.

-Wow. Manu, ez gyönyörű.-ámulok.

-Örülök hogy tetszik.-mosolyog.

-Öhm...Manu, hol a mosdó?-kérdezem. Nagyon nem vagyok jól.

-Földszint, hosszúfolyosó végén balra a második ajtó.-mondja. Én pedig rohanni kezdek befelé. Bent is nagyon gyönyörű a ház. Miután beértem a mosdóba, kiadtam a mai reggelimet. Csodálatos. Miután végeztem gyorsan kimostam a számat, majd kicsit locsoltam magam.

-Jól vagy?-kérdezi Manu.

-Mi? Ja. Persze.-mosolygok rá.-Csak egy kis rosszullét.-válaszolok.

-Öhm...Oké.-mosolyog.

Ha visszaértem orvoshoz kell mennem. Kimentem a mosdóból, majd a konyhába mentem. Manu tett-vett ott.

-Mit csinálsz?-kérdezem tőle mosolyogva,miközben felültem az egyik "bárszékre".

-Gondoltam készítek egy kis spagettit.-mosolyog.

-Nem is tudtam,hogy ilyen otthonosan mozogsz a konyhában.-mondom elismerően.

-De, de bizony.-mosolyog.-Muszáj, ha egyszer az ember egyedül lakik.-kacsint.

-Áh...értem.-nevetek fel. Odaálltam mellé segíteni.

Fél óra múlva már az asztalon volt a kész spagetti. Leültünk, megebédeltünk.

-Elmehetnénk a parkba.-mosolyog.

-Ez egy jó ötlet.-mondom mosolyogva.

-Oké. Akkor gyere.-húz fel magához.

-Hová megyünk?-kérdezem.

-A szobába.-félmosolyra húzza ajkait.

Felértünk a szobájába. Mit ne mondjak...eléggé tágas.

-Na, mihez lenne kedved?-kérdezem mellé feküdve.
Perverz vigyorra húzza ajkait.

-Lenne pár ötletem.-mondja csábosan.

-Akkor hajrá.-vigyorgok. Nem kellett neki több, már felettem is volt.

****

Kifáradva fekszünk egymás mellett.

-Szeretlek.-lihegi.

-Én is téged Manu Ríos Fernández.-mosolygok.

-Na,akkor a park csak este. Most pedig gyere ide.-húz magához. Nem kellett sok. Rögtön elnyomott az álom minket. Este olyan 6felé ébredhettem fel. Manu már nem volt mellettem. Lentről pedig hangokat hallottam. Így hát, felkaptam magamra egy térdnél szakadt farit, és egy szűk fekete felsőt hozzá, (amiben jól látni a domborlataimat 😒) a sminkem és hajam megigazítottam, majd lesasszéneztem a nappaliba. Ott a kanapén Manu ült, és egy srác. Nem nézett ki rosszul, de az én Manumnak párja nincs. (LooL...xD Ez nem tudom hogy jött most...xD😄)

-Sziasztok.-köszönök mosolyogva.

-Szia szépségem.-ad egy csókot Manu.

-Helló.-köszön a fiú.

-Lara Black, vagyok.-nyújtom a kezem.

-James Swift.-rázza meg a kezem.-Sokat hallottam rólad.-mosolyog rám.

-Óh...remélem csak jót.-nevetek fel.

-Többnyire.-nevet fel.

-Amúgy Lara, ő gyerek korom óta a legjobb barátom.-mondja Manu.

-Akkor ez olyan barátság,mint az enyém Linnel.-mosolygok.

-Öhm...nagyjából.-bólint.

-Hát, örülök hogy megismerhetlek.-mondtam Jamesre nézve.

-Részemről a szerencse.-mosolyog.

-Akkor, mit kértek vacsorára?-kérdezem.

-Palacsinta.-csillan fel a fiúk szeme egyszerre.

-Oké...-nevetek fel.

Belépek a konyhába, majd hozzá kezdek a palacsinta tészta elkészítéséhez. Hagyom 15 percet állni, majd elkezdem kisütni őket.
Másfél óra múlva, már a palacsinta az asztalon volt, és a fiúk ették.

-Ez nagyon finom.-mondja James.

-Istenien csinálsz mindent.-néz rám Manu.

-Köszönöm szépen.-mosolygok rájuk. Én is megeszek 3 darabot,majd elmosom a tányéromat. A fiúk is lassan készen vannak, miután elmostam a mosatlant, a fiúk leültek a nappaliba,én pedig elmentem a mosdóba, mivel megint rosszul voltam.

-Kicsim, jól vagy?-jön be Manu aggódva.

-Persze.-mosolygok rá. Megmosom a fogam,majd kimegyek hozzájuk vissza.

-Mehetünk a parkba?-kérdezi James.

-Persze.-mondom,majd felhúzom a cipőm.-Mehetünk.-mondom. A fiúk bólintanak, majd kimegyünk a házból. Manu kulcsra zárja,majd elindulunk a közeli parkba.

A park csodálatos. Olyan romantikus, ilyenkor este. Sétáltunk 9-ig, majd elköszöntünk Jamestöl,és haza jöttünk.
Itthon gyorsan lezuhanyoztunk (együtt), majd lefeküdtünk aludni.