Rise and fall -in love- (Szünetel)

6: Beszélnünk kell

Másnap reggel hamar felkelek és nem érzem magam fáradtnak, ami kicsit fura mert körülbelül mindig kimerült vagyok egyből az ébredés után. Lassan Kook ágya mellé sétálok és a feje mellé letérdelek a padlóra. A matracára könyökölök és a kezemmel támasztom meg a fejem. Egy ideig így nézem, majd amikor mozogni kezd, az arcát kezdem bökdösni. Aprót morog, mire inkább kisétálok a szobából, hogy nehogy felidegesítsem. Szinte lopózva megyek le a lépcsőn, majd a nappaliban bekapcsolom a televíziót és nézni kezdek egy rajzfilmet. Egész jó elszórakozok rajta, amikor valaki lehuppan mellém a kanapéra. A fiú felé kapom a tekintetem, majd kicsit távolabb megyek tőle, de még így is bőven a látókörömben van. Nagyot ásít, mire a fürdő felé veszem az utam. Megtisztálkodok és megfésülködök, majd visszasétálok a nappaliba és immár a fotelben foglalok helyet.

- Byul. -szólal meg a fiú a kanapén.-

Aprót hümmögök, majd ránézek. Engem figyel, majd elmosolyodik. Kérdőn nézek rá, mire megütögeti maga mellett a szófát. Lassan és összezavarodva felállok a helyemről, majd a fiú mellé ülök. Még mindig tudatlanul nézek rá, mire az ujjait az állam alá helyezi és a hüvelykujjával végig simítja az arcélem. Kissé távolabb jövök a fiútól, mire az szólásra nyitja a száját.

-Olyan szép vagy.. -leheli maga elé, miközben a szemeim kémleli.-

Hitetlenül rázva a fejem sóhajtok egy hangosat.

-Taehyung.. Most kérlek figyelj rám. -ülök felé fordulva törökülésbe.- Nagyon szépen megkérlek arra, hogy hagyj békén. Ha érdeklődnék irántad, azt a tudtodra adnám. Már szinte idegesít hogy nem értesz a szóból. Kellemetlen nekem az itt töltött idő, mert ha lehet azt mondani félnem kell, mikor akarsz letámadni. Nekem nincs szükségem kapcsolatra, jól megvagyok nélküle. Ha neked ennyire kell valaki, hívj fel egy örömlányt vagy egy random rajongót és legyetek boldogak. Nekem ez a munkám és neked is, kérlek ne rontsd el nekem. Az egy dolog, hogy te már ha mondhatom ezt befutottál, de nekem ez még igen csak az eleje. Tényleg nem akarom hogy neked szenvedni kelljen ameddig itt vagyok, de értsd meg hogy nem ennek van itt az ideje. Remélem te sem akarod, hogy nekem legyen kellemetlen az ittlét. -nézek a kissé szomorú fiúra.-

-Rendben Byul.. Megértettem. Lehet egy utolsó kérésem? -húzódik közelebb hozzám.-

-Nem kell az utolsónak lennie, lehetünk barátok akármilyen sablonosan hangzik is.. De persze, mondd csak. -sóhajtok.-

-Csókolj meg. -mondja nagyon halkan.-

A szemeim elkerekednek és szerintem még a szám is nyitva marad, ahogy kiejtette ezt a mondatot. Kissé hitetlenkedve felnevetek, majd közelebb hajolok hozzá és egy puszit nyomok az arcára.

-Remélem ezzel búcsút intek a régi, nyomulós Taehyungnak. -suttogom csak hogy én halljam, majd felállok a kanapéról.-

-Milyen édesek vagytok. -nevet a korláton támaszkodva Jimin.-

-Ez a Sunbae is.. -rázom meg a fejem hitetlenül.-

A kajánul mosolygó fiú mellett elsétálok felé intézve egy halálos nézést, amit az ijedtnek tettet arca miatt feladok és inkább csak gyengéden megütöm a karját halvány mosollyal az ajkaimon. A lépcsőn sétálva, egy nagyot ásító Yoongi lépked lomhán lefelé.

-Jó reggelt Sunbae! -hajtok fejet, mire a fiú aprót bólint, majd folytatja az útját.-

Az ujjaimmal szórakozva indulok fel, majd amikor az emelet padlóját éri a talpam, Jungkook szobája felé megyek. Benyitok a szobába, halkan visszazárom az ajtót, majd a fiú ágya mellé térdelek.

-Jungkookie! -bökdösöm a nyugodt arcát.- Kook! -hajolok közelebb a fejéhez furcsán artikulálva.- Oppa! -csücsörítek hátrálva.-

-Ya! -pattannak ki a szemei, mire a fenekemre huppanok.- Ne merészelj! -szűkíti össze a szemeit.- 

-Nem ébredtél fel, muszáj volt. -rántom meg a vállam mosolyogva.- 

-Túl aranyos maknae vagy, nem tudlak bántani. De ez lehet csak azért van mert álmos vagyok, amúgy meg lehet megütögetnélek. -nevet rekedtes hangon.- 

-Aha, valószínűleg megütnél. Kicsi, félős Kook ilyet nem csinál. -fekszek az én ágyamra.-

-Igen Byul?! -pattan ki az ágyából és a testem két oldalára térdel.- Most készülj mert nem kegyelmezek. -mondja, majd csikizni kezd.-

-Ez n-nem is.. -lihegek nevetve.- Ütögetés. -mondom kacagva, csak hogy abbahagyja.- 

-El akarlak fenekelni. -mondja nevetve, mire kissé furán ránézek.- Most mi az? Azt mondtam, hogy nem akarlak elfenekelni. -áll meg a csikizésbe, mire megvilágosulok.-

Kínosan elkezdek nevetni, majd gyengén megrúgva a fiú hasát, lököm le az ágyamról. 

-Csak az engedélyemmel jöhetsz az ágyamba fiatal ember. -emelem fel a mutatóujjam.-

-Mi az, hogy az engedélyeddel? Idősebb vagyok és ez az én szobám. Akkor fekszek oda amikor akarok. -ugrik vissza a matracomra, engem összepréselve.-

Ekkor benyit Jin, aki lesokkolva ugrik a fiúhoz és rántja le ismét a padlóra. 

-Jeon Jeong Guk! -emeli fel a hangját.- Te meg mi a lópikulát művelsz? -teszi csípőre a kezeit, szikrákat szórva a szemeivel.- 

-Ez hosszú történet Hyung. De semmi olyat! -ellenkezik a legfiatalabb.-

-Jajj drága Byul. -rázza meg a fejét.- Ha tudtam volna hogy ezt műveli, egyből más valaki mellé osztottalak volna. -sóhajt.- 

-De nem csiná.. -szakít félbe a legidősebb.-

-Talán Yoongihoz berakhatnálak..-hümmög.- Nem is rossz ötlet. Pakolj össze, már ma odaköltözöl. Kook! Segíts neki. -int a mutatóujjával Jungkooknak.-

-Aish.. -nézek a fiúra.- Muszáj átköltöznöm? -görbítem le az ajkaim.-

-Azt hiszem. Ha Jinnek nem engedelmeskedsz még lehet az udvarra is kirak. -vakarja meg kínosan nevetve a tarkóját.- 

Hangosan sóhajtok, majd a szekrény felé lépkedek, de hirtelen megállok és kétszeresére nyílnak a szemeim.

-Azt.. Azt mondta.. Hogy Yoongi? -pördülök a fiú felé.-

-Aha. -bólogat.-

-Meg.. Fogok.. Halni. -rogyok a térdeimre túldramatizálva a dolgot.- Van egy olyan érzésem hogy Yoongi sunbae nem szívlel. -mondom kissé halkabban.- 

-Na gyere Byul. Pakoljunk. -állít a lábaimra a derekamnál megemelve.-

Körülbelül egy óra pakolás után az ajtóba állok a kezemben a cuccaimmal. Hirtelen lelököm a nehezéket és a mögöttem topogó fiúra nézek. Egy pillanatnyi habozás után megölel. 

-Azt hiszem.. Hiányozni fogsz. -motyogom a vállába.-

-Azt hiszem nekem is Byul-ah. -simítja meg a hátam.-

Így álldogálunk, ameddig valaki ránk nem nyit.

-Aloha! Itt vagyok. -tépi fel az ajtót Hobi.- Én is! Ölelés! -ugrik oda hozzánk és odaprésel Kookhoz.-

-Jó elég! Megfulladok. -kezdem el ütögetni az ártatlan Jungkook hátát.-

-Elég Hoseok hyung! -csípi meg a fiú karját a régi szobatársam.-

Amint elválunk egymástól ránézek a srácra és mosolyogva szalutálok neki. A cuccaimat magamhoz véve vándorolok át Yoongi szobájához. Hangosan nyelek mielőtt hangtalanul benyitok. 

-Helló Sunbae. -szólalok meg élettelen hangon.- 

-Szia. -fordul felém a székével.-

Kínosan érezve magam besétálok a helyiségbe és bezárom magam mögött az ajtót. A villanykapcsolóért nyúlnék, amikor szinte felordít a fiú.

-Ne! -ugrik meg a székén.- Inkább kihúzom a függönyt. -állna fel, de visszarogy az ülőhelyére.- Megtennéd? -int az ablak felé.-

Hitetlenül felnevetek, majd ideiglenesen az ágyamra téve a cuccaim, a függönyhöz sétálok és kihúzom azt. A fekvőhelyem felé fordulok, de ekkor a látókörömbe kerül a győzedelem ittasan mosolygó figura.

Előre érzem, hogy nehéz lesz veled Suga.