Rise and fall -in love- (Szünetel)

1: Bangtan fiúk

-Unni most mit csináljak? -nyögöm a szobatársamnak, aki egy lánybandához fog kerülni szerencséjére.-

Lee MinSeo egy gyönyörű és tehetséges lány, fogalmam sincs én hogyan kerülök ide közéjük, de biztosan oka van.

-Pakolj össze, aztán aludj egy jó nagyot, de viszont reggel el ne felejts egy kiadósat étkezni. -emeli fel a mutató ujját, majd a szemfedőt a pilláira húzva leoltja a kislámpáját álomra hajtva a fejét.-

-Rendben. -motyogom, majd a bőröndömhöz lépek.- Utálom ezt az egész felhajtást. Miért fontos ez az egy évnyi gyakorlás vérbeli idolokkal? Én is az leszek nem de? -kutatok a ruháim között.-

Úgy döntök, hogy minden hacukám beletűröm a poggyászba, majd a cipőimet is nőiesen ráhajítom és befejezettnek tekintem ezt az egész készülődés dolgot.

-Ahogy esik, úgy puffan. -húzom be a táska cipzárját.-

Már megfürödve, fogat mosva és tiszta, plusz hidratált arccal fekszem le az ágyamra.

-Viszlát nyugis élet. -csukom le a szemem, leoltva a villanyt.-

^ˇ^

-Byul! -kiállt a szobatársam.- El fogsz késni! -rángat meg erőtlen, vékonyka karjaival.-

-Mi?! -pattannak ki a szemeim.- Miért nem szóltál?! -rivallok rá, pedig pontosan tudom, hogy ez mind az én hibám.- Sajnálom unni! -hajolok meg gyorsan, majd máris szaladok a fürdő felé.-

Elintézem minden dolgom röpke harminc perc alatt, mivel idoltanoncként nem jelenhetek meg smink nélkül sehol. Gyorsan felveszek egy összeállítást a telefonom a zsebembe dugom, majd magam után húzva a bőröndöt plusz egy táskát a vállamon cipelve lépek ki a dormunkból. Megpillantom a kissé ideges menedzserünk, majd a mellette álló hét fiút, akik szájmaszkot viselnek és a telefonjukat nyomkodva kötik le magukat a villogó vakuk elől. Ekkor az egyik a buksiját felém kapja, majd vállal megböki a másikat. A kezem az arcom elé kapom, hisz idoltanoncként még nem volt szerencsém ekkora fényképező táborral találkozni.

-Elnézést! -hajolok meg a fejemmel a bokám megérintve.-

Sosem hajtottam törzset ilyen mélyen, de most elég nyomós okom van rá.

-Byul! Sosem hittem volna, hogy jövendőbeli idolként késni fogsz az első nagyobb találkádkor. -dorgál meg a menedzser.-

-Sajnálom! -döntök törzset újra.- Soon YongByul vagyok. -hajolnék meg újra, amikor egy kéz visszatart.-

-Elég ebből. Alig lehetünk idősebbek nálad, ezt mellőzd. Öregnek érzem magam. -szólal meg az egyik.- Apropó! Kim SeokJin. -int mosolyogva.-

Maszkjuk ellenére tisztán hallom őket, tudtommal azért nem veszik le hogy fotósok ne örökítsenek meg esetlegesen bizalmas beszélgetéseket, vagy az adott idolnak nincs "jó bőr" napja és sminkelni sincs kedve. Lassan felfelé ívelő ajkakkal és a kínos helyzet miatt vörösödő orcákkal viszonozom a tettét. Tényleg fiataloknak néznek ki, nem kéne öregítenem őket.

-Kim NamJoon. -teszi két ujját a homlokához, majd azt elrántva szalutál.-

Nevetve ugyanezt teszem, kissé felszabadultabban.

-Min YoonGi. -rántja meg a vállát, ezzel letudva engem.-

Kissé szíven üt a tette, amit lehet az arcomon ki is mutatok, mert egy kéz simít végig a karomon.

-Mindig ilyen. -biccent az előző felé.- Jung HoSeok. -villantja meg a fogsorát.-

Békejelet tartva a szemeim elé integetek neki. Maknaeként főként az én dolgom az aegyozás, már megszoktam.