Rise and fall -in love- (Szünetel)

Prológus

Soon YongByul vagyok és szeretném ismertetni a múltam, hogy ne egyből a mély vízbe dobjalak titeket, mint ahogy engem a szerencsém és kitartó gyakorlásom tett.

Minden babakori videómon csetlettem-botlottam, de így is sikerült néhány lépést megtennem. Sokkalta korábban álltam lábra, mint a bátyám tette volna. Így visszagondolva, már itt is látszott, hogy nem egy babárjain ülő, álmodozó személy lettem volna.

Amikor még gyermek voltam, a szüleim szája be nem állt velem kapcsolatban, persze csak akkor amikor nem az idősebb fiútestvérem volt a középpontban. Szerintük biztos sikeres jogász vált volna belőlem, vagy akár ügyvéd. Amikor még a negyedik osztályt járhattam, minden nap ötösökkel tértem haza, erről gondolhatták hogy én valamilyen jól fizető és mások által tisztelt munkát fogok végezni. Pedig már akkor is a fejembe ötlött a gondolat: Mi lenne ha olyan dologért lennének büszkék rám, amit tényleg szeretek csinálni? Akkortájt is a táncos lábam miatt dorgáltak, amit nem vittem túlzásba, de így sem nézték jó szemmel. Szerintük a színpadi csillogás elvenné az eszem, ők sosem tisztelték az idolokat. Szerintük mihaszna emberek, akik megjátsszák a mivoltukat, ezzel hírnevet szerezve. Pedig szerintem ők azok, akik valaha a legtöbbet fektették a munkásságukba. Vért izzadva hajtottak, hogy elfogadják őket. Persze a szüleim azt hiszik ez mind megjátszott dolog, pedig hiszem, sosem dolgoztak volna ennyit az álmaikért, mint ezek a sztárok.

A tizenkettedik életévem tölthettem be, amikor elhatároztam, hogy én egy idol szeretnék lenni, a gondviselőim ellentmondása ellenére is. A családom kinevetett, megdorgált majd folytatták a dolgukat, hiszen a lányuktól minden fontosabb, mint például a bátyám, akit meg sem említek, hiszen Ő maga a tökéletesség, a számra sem vehetném.

Tizennégy éves koromban kezdtem el tudatosan és erőteljesebben dolgozni az álmaimért. Mindennap úgy értem haza a próbákról, hogy korom sötétség volt és persze mindenki aludt, csendben kellett lennem, hogy a családom kényelmesen és nyugodtan aludhasson egy jobb holnapért, míg én kínkeservesen esedeztem pár óra alvásért. Ezek után még tanuljak is a következő napra, ha a kínzó testi fájdalmak elmúltak a próbák miatt. Nem sokáig bírtam, többször jártam a kórházat kimerültség miatt, amit a néhai hallucinációm és ájulásom miatt fedeztek fel a szüleim, amúgy észre sem vették volna, hogy éjek-éjén járok haza, kiskorúként. Senkinek nem tűnt fel az egyre romló, ámde azt lassan tévő jegyeim. Év végén a nagy hajrában húztam fel az átlagom, ezzel otthon feltűnés mentesen, vállveregetést kapva. Az akkori nyaram tervei nem voltak mások mint, hogy a tőlem telhető legtöbb mennyiségű táncot betanuljam, plusz az időm hátralevő részében rágyakoroljak a hangomra, valamint a nyelvtechnikámra, a szavak tiszta kiejtésére érdekében.

Tizenhat évesen elszöktem otthonról egy meghallgatásra a Big Hit-hez. Ahová több heti nyugvást és pihenést halasztott éjszakával be is kerültem. Nagy boldogságomba felhívtam a szüleim, akik először leszidtak amiért meglógtam, majd monoton hanggal dicsértek meg és mielőtt letettét volna, hozzátették, hogy haza ne menjek többet. Ennyi kellett ahhoz, hogy a boldogságom elillanjon és felvegye helyét a bú és a kérdő gondolatok. Mit csináltam rosszul? Hiszen elértem az álmaim, nem minden szülő ezt kívánja a gyermekének? Sosem fogják megtudni, mennyit kínlódtam ezért a sikerért, a tudtuk nélkül. Semmibe veszik az eddigi szenvedésem végre beért gyümölcsét. A csapattársaim is megválasztották, hiszen nem szerettem volna szóló karrierbe kezdeni. Négy tagú csapatunk, még az első nap igen zárkózott volt, de hamar megtaláltuk a közös hangot. Maknae-ként és fő táncosként igen sok teendőm volt, de hamar beleszoktam a hajtásba. Rettentően sokat fogytam a tréning alatt, a többiekkel együtt, ámde az erőnlétünk és tehetségünk rohamosan fejlődött. A kiképzésünk röpke két hét után jelenleg is tart.. Holnaptól számomra a Bangtan lakásában. Nem tudom mi ez a fura rendszer, de bízom Bang SiHyuk sunbaenim-ben. Minden csapattagom más csapathoz, szóló énekeshez vagy bandához kerül, így jobban és életszerűen tanulva az idollétet.

Halihó~! Nem szoktam ilyen hozzáfűzéseket írni, de most fontosnak érzem. Sajnálom, hogy eddig nagyon inaktív voltam, de az iskola és egyéb családi okok miatt, nem tudtam annyi időt a Wattpadnak szentelni. De ígérem mostantól többet fogok jelentkezni, főleg hogy nagyon élvezem ezt a fanfictiont írni. Sajnálom, hogy eddig szinte szó nélkül eltűntem innen. Kérdezhetitek még: Hova lett a 'Hazugságok csapdájában ?' című könyvem? Ha hiszitek ha nem, leszedtem. ㅋㅋ Nem igazán tetszett és magam sem tudom, hogy akartam folytatni avagy befejezni. Egy összevisszaság volt és jobbnak éreztem leszedni.
Na, nem szaporítom tovább a szót, legyetek jók! ♥