Rise and fall -in love- (Szünetel)

3: Kedvellek Byul

Nincs kedvem felállni innen, egyrészt fáradt vagyok, másrészt unatkozok és itt legalább fülelhetem a város neszeit. Lassan besötétedik, de engem még egy Herkules nevű beszélő és unicikliző kutya sem tudna arra rávenni, hogy haza induljak. Milyen furcsa is ez, haza. Nekem talán tényleg egy dorm lesz az otthonom, nem pedig a szülőházam, ahol a családommal lehetek. Egy parkban lévő padon ülve nézem az égen feljövő holdat, majd nagyot sóhajtok. Olyan gyönyörűek a Szöuli esték, a nagy égitest bevilágítja az egész teret, az utca lámpák gyér fényével egyetemben. A levegő egyre csípősebben mardossa az arcomon lévő nyílt sebet, így nyár eleje felé is. Megborzongva állok fel az eddig nyugodalmas helyet adó köztéri padról, majd véglegesen a csapat dormja felé veszem az irányt. Könnyektől homályos látással botorkálok, hiszen a sérült arcom, még mindig pokolian ég. Az apró kezem rátapasztva a sebre lépkedek a kihalt utcákon, mígnem megpillantom a hatalmas épületet és a fémkaput. Nagy levegőt véve sétálok a kerítéshez és beütöm a kódot, amit Jungkook mondott el. Miután minden bezárul mögöttem, átlépem a bejárati ajtót, majd a földszinti fürdőszoba felé szaladok. Azonnal kulcsra zárom a kilincses szerkezetet és a fiókokban kezdek kutatni.

-Yong te vagy az? -hallom meg Jin kissé aggódó hangját.-

-Igen! -válaszolom röviden.-

-Majd ha kijössz beszélnünk kell. -sétál el az ajtó elől a hangokból ítélve.-

Nagyot nyelek, majd remegő kézzel veszek ki egy sebtapaszt a komódból.

-Rendben. -halkulok el.-

Amint megfelelően elhelyezem az arcomon a gézt, kilépek a fürdőből. Minden egyes tag a nappaliban ül, mire kicsit megijedek. Vajon Tae beköpött, hogy megrúgtam? Hisz az Ő hibája is!

-Gyere csak. -hallom meg Jin hangját, amivel felráz a bambulásomból.-

Lassan lépdelek a társalgó szoba felé, majd újfent a padlóra ülök, az ölembe véve egy párnát.

-Mi lett veled Byul?! -mered rám Jungkook, mire a többiek is felém kapják a fejüket.-

-Elestem miközben hazafelé tartottam. -hazudom.-

-Erről akartam beszélni. Kérlek szólj nekünk ha később jössz. Még kiskorú vagy és ránk vagy bízva. Mostantól jobban kell ügyelned az utcákon, ha valamelyikünkkel meglátnak a rajongók, azután rád lesznek szállva és a megverésedtől sem riadnak vissza. -nyújt át egy pár maszkot Jin, a mondandójával amúgy a lényegre tapintva.-

-Rendben. -veszem el tőle az fedőanyagokat.- Most.. Ha nem bánjátok lefeküdnék pihenni, hosszú volt ez a nap. -tettetek egy ásítást.-

-Egyetértek. Mindenkinek jót tenne most az alvás. Szóval még egy fürdő szabad, aki kapja marja. -mondja Nam, mire a fiatalok egymást lökdösve szaladnak fel a lépcsőn.-

Mosolyogva bólintok a lent maradtaknak, ezt követően pedig felmegyek a szobámba a pizsamámért, tisztálkodási eszközökért és egy kendőért, majd ezeket beszerezve indulok a lenti fürdőbe. Bekulcsolom az ajtót, majd megszabadulva a ruháimtól és a tapasztól állok be a kabinba. Magamra folyatom a langyos vizet, majd nem sokáig időzve a vízsugár alatt, szétkenem magamon az eper és zöld tealevél illatosítású tusfürdőmet, majd annak felhabosodása után le is öblítem magamról. Kiszállok a kabinból, majd magam köré tekerem a kendőm és gyorsan elvégzem az esti arctisztításom és hidratálásom, majd a fogápolásom is. Ezek után megtörlöm az még enyhén nedves testem, majd felveszem a pizsamám, ami egy nagy méretű fekete pólóból, alsóneműből és szintén obszidián színű rövidnadrágból áll. Megfésülöm a hajam, majd egy laza fonatot futtatok végig rajta. A szennyesemet a kosárba helyezem, majd a tisztálkodó szereim elrendezem és a kendőmet is kiterítem, végül pedig elhagyom a helyiséget. De eszembe ötlik a gondolat, hogy újra le kéne ragasztani a sebem, mivel mégsem horzsolás és észrevennék, hogy hazudtam. Ezért visszamegyek egy ragtapaszért és ellátom a hasadásom, majd végleg az emelet felé veszem az irányt.